Hódmezővásárhely, 1914. július (44. évfolyam)

1914-07-01

1914. Julius 1. 44-ik évfolyam Szerda politikai napilap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: " Előfizetési dij kerület Kossuth-tér, ev. reform, templombazár. Felelős szerkesztő: Társszerkesztő és laptulajdonos. Helyben:­ Vidékre: Lapzárta éjjel 12 órakor. Fejérváry József: Rotti Antal. Negyed évre ' 1-eo k Negyed évre . * 9 Fél évre 3. 20 K Fél évre Telefon: 85. szám.­­ Egész évre 6-10 K Egész évre Szerb összeesküvők munkája a boszniai király dnáma. Tudott a tervről a szerb király is ? Két virággal hintett érc­koporsó van után a gőz szár­nyain Bécs felé. Országokon rikatóan szomorú kattyogással fut bele az éjszakába a vonat. Az éjszakába, melynél csak a gyász feketébb, mely a vonatot kiséri. A merre piros szeme a mozdonynak belecsillog a sö­tétségbe s a merre füst uszálya — mint egy végetlen nagy szemfedő, árnyékosan elgom­­bolyog a hegyek ormán, — mintha egy világot összerop­­pantó nagy gyásznéppé tömö­rült volna két ország népe. Két ország népe, mely néma sorfalat áll a koporsókat szál­lító vonat mellett . . . A monarkia két nagy ha­lottját viszi haza a vonat. Az egyik koporsóban Ferenc Fer­­dinánd trónörökös, a másikban angyali lelkű felesége, Hohen­berg Zsófia teszi meg az utat. Mennek, haza, a kapucinusok kriptályába. Örömmel ment el a leendő király. Uralkodásának­­ bölcs gondolatai forrtak agyában. S örömmel szállt utánna a hitves. Éljen riadal, hegyeket rengető ováció kisérte őket s most jön­nek haza holtan. Halvány homlokukon — melyre két hatalmas nemzet ragyogó koronája volt szánva, — vércsepp; vállukon a királyi palást helyett halotti lepel. A hős kezében a kardnak mar­kolata, szelid asszony­­arcán még ott a mosoly, mellyel angyali gyermekeihez készült s ujjain a szelíd simogatás nyomai, melyekkel a konopisti kastély parkjának évszázados tölgyei alatt pénteken gyerme­keitől búcsúzott . . . Mennek a kapucinusok krip­­tálya felé. Ketten, két érc­koporsóban, egymás mellett. Regényük immár a történelemé. Az ő szerelmük is, az a cso­dásan szép polgári szerelem, melynek három ártatlan, ra­gyogó gyöngye áll élő vád­ként — árván, a konopisti kertben . . . Európa részvéte. Egész Európa megrendülve te­kint a szerajevói orgyilkos me­rénylet szánalomraméltó koronás áldozatainak holttestére A világ közvé­lménye bosszúért lihegve, a legelitélőbb hangon ad kifeje­zést a sajtó útján általános meg­botránkozásának. A véres és tragikus boszniai utazás úgy áll a legutóbbi napok történetében, mint egy provoka­tív, rettentő demonstrációja a balkán államok levegőjében ott­honos, az újkori társadalmak er­kölcstanával élesen ellenkező, vad morálnak. « És a szenvedélyek fellobbanó viharzásában a legszelídebb em­ber lelkületét is az ősállati re­torzió vágya tölti el. Ez a ret­tentő morál tartja izgalomban három év óta Európa békéjét, ez veszélyezteti a modern civilizá­ciók munkáját, ez a visszataszító, undok fekély akadályozza meg, hogy az egészséges szervezetek emberi módon dolgozhassanak és haladhassanak. És a közvélemény egységes ál­lásfoglalása egyúttal kifejezést ad annak a szemrehányásnak is, a­mely túlzottan óvatos külpoliti­kánkat okolja azért, hogy a bal­kán közvélemény vérszemet ka­pott odalenn és piszkos hullá­mai már egészen a trónok zsá­­mol­áig csapnak fel. Az a szellem, mely az Obre­­novicsok szerencsétlen dinaszti­áját kiirtotta s mely azóta a züllött Szerbia közéletét a király­gyilkos tisztek diktatúrája mellett vezeti s egész nemzeti önérzetté emelkedett már a néphangulat erkölcstelen nyomása alatt. Ez a fekély pattant ki. Most már nem állíthatjuk meg a királydáma útját, de levonhatjuk a következtetést. Boszut a szera­jevói drámáért. Este a tüntetők megrohanták a szerbek házait s le akarták rombolni. A katonaság csinált rendet. A Lokal Anzeiger ma délután rendkívüli kiadást adott, amelyben az alábbi szenzációs részleteket jelenti a szarajevói gyilkos me­rénylettel kapcsolatban: György szerb herceg, a volt trónörökös a múlt héten London­ban tartózkodott. Ott gyakran megfordult arisztokrata körökben és Szerbia jövendő, alakulásáról beszélt. Több ízben hangoztatta, hogy Szerbia terveinek egyedül Ferenc Ferdinánd trónörökös áll az útjában és addig nem sikerülhet a szerb­­ábrándokat megvalósítani, míg Ferenc Fer­dinánd életben van. Ekkor Londonban nem nagy je­lentőséget tulajdonítottak György herceg hóbortos beszédének, de most, hogy a rettenetes merény­let megtörtént és kétségtelenül szerbek követték el, az a hatá­rozott nézet alakult ki, hogy György herceg szavai mögött va­lami volt. Londonban most ál­talában azt következtetik, hogy Belgrádban tudtak a merényletről. Sőt azt hangoztatják, hogy a szerb­ katonai liga, még­ az utób­bi időben ismét sokat hallat magáról, előkészítője volt a me­rényletnek, a legmagassabb ud­vari és katonai körök beleegye­zésével. Sokan még Péter király hirtelen félrevonulását is ezzel hozzák kapcsolatba. Ma reggel a tengerpartr­a szál­lították a két koporsót, onnan a »Viribus Unitis« csatahajó Trieszt­be viszi a főhercegi párt. Csütör­tök este érkezik Bécsbe Trieszt­ből a vonat. A temetés szomba­ton lesz, a Felsége rendelkezése szerint szombaton éjfélkor rendezik a temetést. A mise vasárnap d. e. 11 órakor lesz, a merénylet idő­pontjában, ,Isten veled Megállapították, hogy amikor Ferenc Ferdinándot a lövés érte, átkarolta felesége nyakát és ezt rebegte : — Isten veled drága szép hit­vesem, élj a mi kedves gyerme­keinknek. Sten .... A Ház gyásza. A képviselőház ülését három­negyed 11 kor nyitotta meg Beöthy Pál elnök. Megjelent az ellenzék is.­­^Mindenki fekete ru­hában Siri csend volt, mikor Beöthy szólni kez­dett: — A gyász fojtó érzete... Egyszeri felállt mindenki. Be­öthy elmondta a rettenetes csapást. Mély megrendüléssel hallgatta a Ház a jelentést. Fel­­szóllaltak Héderváry Károly, Zichy, majd Apponyi. Apponyi­­nak sírásba csuklott a hangja, mikor a fájdalom kifejezéshez ért . . . * Úszó koporsói. Statárium A városban egész nap tüntető csoportok vonultak fel, akikhez nagyszámú nép csatlakozott. A tüntetés a szerbek ellen szólt . Magatartása olyan fenyegető volt, hogy délután egynegyed 4 óra­kor a katonai diktátor szerte a városban kidoboltatta a statáriu­mot. Azonkívül falragaszokon is tudtára adták a lakosságnak, hogy bármilyen a közrendbe és közbiztonságba ütköző cselek­ményt követ el, annak statáriális következményei lesznek. A vá­rosban igen nagy a rémület, B­elgrád örömmámorban. Undorítóan visszataszító hír ér­kezik Belgrádból. Mikor ott a merénylet híre elterjedt, valósá­gos örömünnepre kelt a szerb fő­város. Egész éjjel ricsajoztak, bá­lákat rögtönöztek , zsúfolva van valamenyi korcsma, az utcákon részeg emberekkel ölelkeznek urak és elegáns dámák. Nemzeti szinű zászlókat tűztek ki és so­kan kivilágították ablakaikat. Ezzel szemben elementári­s erő­vel tör ki Boszniában a nép ha­ragja, lerombolták Szerajevóban három szerb házát Jestanovics szállodást, — a ki segítette a merénylőt, — a tö­meg megcsonki­otta s azután a saját nyaralójában akasztotta fel. Mosztárban pedig az éjjel va­lóságos vérfürdőt rendeztek. A bosnyákok ráro­hantak a szerb negyedre, a há­zakat felgyújtották s 300 szerbet felkoncoltak. A városokat megszállta a ma­gyar katonaság. A szerbek min­denütt a kaszárnyákba menekül­nek. A mentő csapata Mialatt Ferenc Ferdinánd a bombamerénylet után a város­házán tartózkodott s a fenyegető veszélynek hire futott a közelben éppen a táborba trappolt 300­0 huszár.­­ Parancsnokuk, egy őrnagy ki­vont karddal vezényelte a csa­patot arra az útvonalra, a merre program szerint haladnia kellett a trónörökösnek, hogy kordon­nal fedezze a főherceg autóját. A trónörökös azonban más utat választott így történt a ret­­tenetes katasztrófa. A huszárok száz méterre, a másik utcában vágtattak el. Mikor hirét vették szörnyű eseménynek, az őrnagy ketté törte kardját és zokogva temette arcát a kezébe . . . így szerették Ferenc Ferdinán­­dott a katonái . . .

Next