Hódmezővásárhely, 1915. július (45. évfolyam)
1915-07-01
1915 július járgányos cséplőgéppel a maguk vagy más részére az 1915. évi termésből búzát, rozsot, kétszerest, árpát, vagy zabot csépelnek, hogy az általuk végzendő cséplésekről gabonaszemenként pontos feljegyzéseket vezessenek és az általuk elcsépelt gabonamennyiségeket az alább meghatározott módon lentsék és időben hivatalomnál beje-A bejelentést megteszi elsősorban a cséplőgép birtokosa és ha a cséplőgép bérbe van adva, a bérlő köteles. Ha a birtokos vagy a bérlő a cséplőgépet nem kezeli, a gép kezelője a bejelentésre kötelezett. A cséplések eredményét a bejelentésre kötelezett köteles hetenként és pedig minden vasárnap — ha pedig a cséplést hétközben befejezte, a befejezést követő napon nálam bejelenteni. A bejelentéseket hivatalos helyiségemben (városi székház emelet 13 és 14 ajtószám) kapható, egy hétre szóló bejelentő lapokon kell megtennie. A cséplés eredményét azonban naponként kell a cséplés befejeztével a vezetett feljegyzések alapján a bejelenlap megfelelő rovataiba bevezetni. A bejelentőlap beszolgáltatását a bejelentőlaphoz tartozó szelvényen fogom tanúsítani. A bejelentés alapjául szolgáló feljegyzéseket a bejelentésre kötelezett a helyszíni ellenőrzés céljaira megőrizni köteles, hogy ezen feljegyzések, a bejelentett adatok helyességének megállapítása a földmivelésügyi miniszer és a mt. kir. központi statisztikai hivatal által kiküldött megbízottak által bármikor felülvizsgálhatók legyenek. Aki a jelen rendeletben megszabott bejelentési kötelezettséget nem teljesíti, vagy egyébként megszegi, vagy hatósági ellenőrzését meghiúsítja, az — amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik — kihágást követ el és az 1912. LXIII. t.-c. 15 §-a megjelölt közigazgatási hatóság által az 1914. L. t.-c. 9 §-a értelmében két hónapig terjedő elzárással és 600 koronáig terjedő pénzbüntetéssel büntettetik. Hunvásárhely, 1915. faun. 30. Bereck Pál gazd .tanácsnok. gedi, hogy a kutak minden veszély nélkül teljesen elzártak legyenek Hogy a berendezésnek száma lehetőleg csekély legyen, az olyan kutaknál, amelyeknek vízvezetéki hálózata egymást megközelíti, közös szabályzó berendezést tervezett oly módon, hogy a közeljevő vezetékeket összekapcsolva, azok mintegy vízvezetéki rendszer működnének. A kifolyó csövek önműködő rugós csappal szereltetnének fel, amely csapból a víz elzárás esetén csak nagyon vékony sugárban ömölhetik ki, ami által a víz pazarlása a legminimálisabbra lsz csökkentve. Ezen berendezés fölszerelése esetén az öszszes állandó kifolyók beszüntethetők volnának. 9168—1915. tv. sz. HODMEZOVASÁV'HFLt . A vízpazarlás ellen. A főmérnök előterjesztése. Törvényhatóságunk egyik közgyűlésén határozatba ment, hogy az artézi kutak kifolyóira vázelzáró csapokat kell alkalmazni, nehogy a kutak forrásai’ a vízpazarlás folytán esetleg ■kiapadjanak. Reich Ede főmérnököt bízta meg a közgyűlés a csapok költségvetése és felszerelési módja tervezetének összeállításával. A főmérnök a megbízásnak eleget téve, tegnap beterjesztette javaslatát, illetve költségvetését, amely szerint a város összes kutainak vizet záró csappal való felszerelésére 12.800 koronába kerülne. A tervezet szerint a berendezés oly módon érvetetett, hogy az egyes áruák egy szabályozó berendezéssel szereltetnének fel, amely, megen A nagyenyedi diákgyűlés 4-ik és utolsó napja. A negyedik nap jun. 26-ika, szombatnak első fontosabb előadásit, az, melyet Szabó Imre komáromi segédlelkész tartott arról, hogy: Hogyan tekintsük életpályánkat. Lelkes és eszes vezetője ő az ifjúságnak, e beszédében kifejti, hogy ne azt az életpályát keressük, mely a legtöbb anyagi haszonnal kecsegtet, hanem miután kiválasztottuk a szellemi és testi képességeinknek legjobban megfelelő néhány életpályát, anyagi kényelmi és méltósági érdekeket mellőzve, azt nézzük meg, hogy ezen kiválasztott életpályánk melyikén tehetünk több hasznot a nazárnak s az egész társadalomnak, az kötelességünk. Nem úgy mint most, most ha valaki életpályát választ figyelembe veszi, hogy először melyik életpályán van aránylag kevés munka, de annál több anyagi haszon, hol van még e mellett, minél több szünóta, és szünnap, hol van minél több kényelem, s melyik állásai jár továbbá, minél nagyobb méltóság. Meg kell ezekkel szemben tanulnunk, hogy nekünk elsősorban is nem magunkért, hanem az egész társadalomért vagy egész hazánkért, de legalább is szülőfödünk, szülőhelyünkért kell munkálkodnunk s ezeknek az érdekeit mindig elébe kell helyeznünk saját érdekeinknek. Különösen nekünk, a mai ifjúságnak, kell ezt megjegyeznünk, mert nekünk azok helyett is küzdenünk kell, kik érettünk a harctéren hősi halált haltak. Ezután »A háború erkölcsi egyenértéké«-ről halottunk tartalmas nelőadást Nagy Károly dr. egyetemi tanártól. Kifejti, a háború erkölcsi szempontjait az ellenségünkre nézve, és kifejti reánk nézve. Elmondja, hogy míg az ellenséges katonák csak kereskedelmi s hatalmi érdekekért küzdenek, addig a mi hős vitézeinket valódi hazaszeretet inditja arra a hősies viselkedésre, mely előtt az ellenség kénytelen meghátrálni. Nem is lehet ez máskép, mert békés fejlődésünkre, munkálkodásunkra, a legrutább erőszakkal feleltek s mig ők aljas érdekeikért nem lelkesedhetnek, mi annál inkább lelkesedhetünk igazságunkért, mert fényesebb az a napnál. Délután néhányan kirándultunk a Pályánálra, mely egy fensik, s túl rajta, egy "kissé kiemelkedő csúcsot találtunk, honnan gyönyörű kilátás nyilik a Maros völgyére. Megettünk látszik a magas Pilis hegy, túl rajta, a távolban a Székelykő domború kiemelkedése uralja a hegyeket kimagasolva felettünk, szemben kisebb-nagyobb dombok' hegyek határolják, végig a’Maros mentét, egy hegy mögett Tövis látszik, egy kissé délfelé, északra pedig Nagyenyedet láthatjuk, a kettő között a völgyben szerteszét, sok falu látható, bádogfedelű templomocskákkal. Kanyarogva megy végig közöttük a vasút és mellette az országút, fenn a hegyen pedig már készülnek az erődítések, lövészárkok, számítással az esetleges román betörésre, bár csaknem bizonyos, hogy az nem fog bekövetkezni. Kedves csillogással tűnik szemünkbe a Maros folyó- itt is, ott is, ötszörös-hatszoros kanyarulatot téve előttünk. Partján pompás fűzfaberkek, benne sok kisebb-nagyobb sziget, szintén fűzfákkal borítva, messze követhetők az ezüstcsillogásu folyó kanyarulatai s fölöttük a hegyeken és dombokon a szjebeni és fogarasi havasok látszanak halványan, messze délkeletre. Nagyon megéri a fáradtságot ez a pompás látvány, annál is inkább, mert egészen a fensikig, mindenütt vadregényes sűrűerdő bozótja s nagy fái gyönyörködtetik a kirándulókat. " Az este vallásos előadások hallgatásával telik el s különösen fontos a belmissióról szóló előadás, mely a nemzetiségeket éritő és civilizáló missió szervezet mibenlétét és működését ismerteti meg velünk. • Felviradtunk im a gyűlés utolsó napjára is, bevonulva Enyedre, a kolozsvári ref. püspöknek. Kemenesy Bélának a szentbeszédét hallgattuk meg a vártemplomban, int bennünket, hogy a jelen gyűlés tanulságait jól megjegyezzük magunknak s könyörög Istenhez, hogy tegye bennünk termékennyé a szerzett tapasztalatokat és tanulságokat, hogy jó keresztyének és jó hazafiak lehessünk általok. Ezután Apáthy István dr. kolozsvári egyetemi tanár előadása következett arról a nagy kérdésről, mely körül egész ifjúi egyéniségünk megfordul, hogy t. i. »Milyen ifjúságra van szüksége a magyar nemzetnek.« Felhívást intéz az előadó hozzánk s általunk az egész magyar ifjúsághoz, arra nézve, hogy az előbbi és különösen a mai küzdelmekben véres csatákban tanúsított kötelesség érzetét hős magyarjainknak elsajátítva, igyekezzünk olyanokká válni, amilyenekként a hazának legtöbbet használhahatunk. A hazának magyar ifjúságra van szüksége, tehát kell, hogy legerőssebb tulajdonságunk a hazafiasság, az önfeláldozó hazaszeretet tegyen. Másodszor kell, vallásosak legyünk ! ■ z a nép, mely ... . .aló.« A mi jelenünk dicsőségét, a múlt nemzedék hazaszeretete , vallásossága tette lehetővé s jövőnk is csak ugy lesz dicsőséges, úgy lesz méltó múltúnk s jelenünk fényes dicsőségéhez, ha mi is olyan lángolóan hazaszeretők, oly vallásosak leszünk, mint elődeink. A fejlődés feltétele az összhang, az alkalmazkodás. Nekiüke is minél tökéletesebben kell alkalmazkodnunk egymáshoz, hogy munkásságunk összhangja, annál tökéletesebb fejlődést biztosítson a hazának. Meg kell emlékeznünk elhunyt magyarjainkról, a magyar történelem fényes alakjairól s az ő akaraterős munkásságuk indítson bennünket buzgalomra. Utánozzuk az ő hazaszeretetüket az ő vallásosságukat, az ő alkalmazkodásukat s egész nemes példájukat. Ápolja az ifjúság ama nagy hazafiak emlékét s az a fő, hogy legyen magyar Tűzzünk ki bár magunk elé célokat, legyen előttünk mindig a kötelesség. Tiszteljük a múltat, mert csak a múltat tisztelő lehet megelégedve a jelennel, s lehet bizalommal a jövő iránt. Meg kell, hogy tanulja az ifjúság, hogy csak az a boldog élet, mely nemcsak magunkért, hanem főképpen másokért munkát s csak ilyen élettel lehetünk igaz fiai e hazának. Az is feltétele az ilyen igaz életnek, hogy még szórakozásainkban is a nemeset és hasznosat keressük. Ilyennek kell lenni a magyar ifjúságnak, csak ilyen ifjúság viheti véghez azt a nagy azt a fenséges munkát, mely a magyar nemzet újjászületését és megerősödését fogja szolgálni a jelen nagy küzdelmeinek lezajlása után. E nagyhatású beszéd kétségkívül maradandó emlékű az összes jelenlevők szivére és lelkére. Délután két nevezetességét láttuk Enyednek, melyeket a gyűlés előtt nem néztünk meg. Egyik — egy csinos parkban — a mosdai hirű nagyenyedi két fűzfa helyén ellemeltett enyedi diákoksíremléke, kik ott estek el az osztrákok és oláhok ellen küzdve, amint ezt Jókai is szépen elmondja. A másik nevezetesség maga a kollégium. A szertárakat néztük meg, melyeknek nagy gazdagsága akkor csodálatos igazán, ha tudjuk, hogy az 1849. előtti gyűjteményekből az oláh pusztítás következtében jóformán semmi sincs már meg. Láttuk a nagy fizikai szertár nagyszámú modern eszközeit, gazdag természetrajzi szertárat, nagy mammuth csont gyűjteményével rengeteg kitömött állatával, néprajzi gyűjteményével. Van itt még tonhal és alligátor is, sőt krokodil csontváz. Remek keletindiai újguineai lepkék, rovarok is nagy számmal. Gazdag tojásgyüjtemény van s egy nagy ásatag óriási tojást. Láttuk a nagyszerű régiségtárat honfoglaláskori, szittya embercsontváz és szerszámgyüjtemény»eket. egy csontvázat a Kr. e.-i 36-ik századból. Itt van Mikó Imre gróf több mint 1700 dollárból álló pékgyüjteménye. Az 50000 könyvből álló könyvtárnak remek régi könyvei között sok latin könyv van a Mikó Imre gróf féle könyvtárból egy, a többi között 1404-ből. A szertárak megtekintése után a Diákszövetség által ren dezett vallásos estélyre me-