Hódmezővásárhely, 1915. augusztus (45. évfolyam)

1915-08-01

1**15. Augusztus 1 Vasárnap Egyes s­z­á­m­ára 4 fillér 45-ik évfolyam. Szerkesztőség és ,kiadóhivatal Kogsuth-tér, ev. reform, templom­bazár. Lapzárta éjjel 12 ór­kor. Telefon­szám 85. politikai n a p i 1 ap. ■■« ■■i Fi­lelős szerkesztő : Both Antal. JKTA:Szizetési arak: Helyben:­­ Vidékre: Negyed évre 1 K 60 Negyed évre 3 K 20 Fél évre 3 K 20 Fél évre 6 K 40 Egész évre 6 K 40 Egész évre 12 K 80 Legújabb: Lublin elfoglalása. Az oroszok lengyelországi katasztrófája közeledik a ki­fejlődés felé. Rosan és Pul­­tusk várak bevétele után most Lublin esett el. Az oroszok lát­ják a nagy veszedelmet amely­be kerültek s immár valószínű­vé válik a híresztelés, hogy az oroszok Varsót nem is fogják védeni, hanem föladják. Varsót feladják az oroszok. Az Est mai száma közli, hogy a Times értesülése szerint Var­só helyzete kedvezőtlen. A nő­németek átlépték a Narevet és rupst már a legnagyobb opti­mistának is az a véleménye, hogy Varsó kiürítése már csak néhány nap kérdése. A Times ehhez a jelentéshez még hozzáfűzi, azt a vigaszta­­ló megjegyzést, hogy az oro­szok önként vonulnak vissza és azt hiszik, hogy Varsó kör­nyékén nem lesz csata, érkezett. Megbízást kaptam, hogy a páncélosvonatommal lehetőleg törtek át az ellensé­gen. Azonnal kiadtam a szüksé­ges utasításokat és csakhamar megindult a páncélosvonat s mint valami fekete kígyó, sik­lott át az Isonzó-hidon. A vonatnak négy kocsija­ Volt s középen volt a mozdonya. Én az első kocsiba álltam a tele­fon mellett s egy lyukon át figyeltem. Gyorsan haladtunk előre csakhamar láttuk már a mos­sái pályaudvar lámpáit. Már meg lehetett különböztetni az ellenség árnyékait a sátrak a­­latt. Erre megállt vonatunk és én tüzet vezényeltem. Pár perc hiúlva csak úgy öntötték gépfegyvereink a tüzet. Az el­lenségnek egész sorai pusztul­tak el, majd utánna bombák­kal lángba borítottuk az­ e­­gész tábort. Az olaszok egy rész­e eszeveszetten menekült el, vonatunk pedig később­ sér­tetlenül visszatért. Magyarország győzelme feltét­lenül biztos. Csak a legnagyobb dicsérettel adózhatunk annak a bánásmódnak, amelyet ve­lünk szemben az osztrák és magyar csapatok használtak. Semmi panaszunk sincs, sem­mi bántódásunk nem történt és a román testvérek nagyon jót tennék, ha békében hagynák a központi hatalmakat az ellen­séges agitációval. A bukovinai románok meg vannak elégedve a mostani sza­badságukkal. Az oroszok mindenütt a leg­­galádabb eljárást tanúsították, a szegény néppel­­szemben és ők megtanulták az oroszokat gyűlölni. Éppen úgy gyűlölik őket, mint azok a román anya­nyelvű, magyar katonák, akik hazafias nótákat énekelve mennek a rohamra a gyűlölt oroszok ellen. A román russzofilek előbb ismerték meg az oroszokat. Ha akarnak, ám barátkozzanak velük, de a háborús agitációt azonnal hagyják abba és eb­ből mindenesetre hagyják ki a bukovinai románságot, amely olthatatlan gyűlölettel viselte­tik Oroszország iránt, szabad­ságával és jogaival meg van elégedve. Forradalom Olaszországban . A Münchener Nachrichten Chiassobol jelenti: Olaszor­szágban napirenden vannak a béketün­tetések. N­ápolyb­an, Floren­eben, Milánóban, Pádu­­ában és Bolognában a tünteté­sek nyílt lázadássá fajulnak. A kereskedők bezárják boltjaikat m­ert attól félnek, hogy az é­­h­e­ző tömeg kirabolja. A ki­rályi palotát, a miniszterek la­kásait és az antant követségek hivatalos helyiségeit katonaság őrzi. Az angol követség előtt vé­res összeütközés volt a kato­naság és a polgárság között. A polgárság az angol nagykövetet, a háború előidé­zőjét inzultálni akarta. Salandra és Sonnino csak katonai fedezet mellett mehet­nek hivatalukba. Minden va­gyonosabb ember menekül Ro­miéból. A gyárosok műhelye­ikben szünetet rendeznek, hogy a muníciógyártást így késlel­tessék. Egy páncélosvo­natunk bravúrja Egy főhadnagy, aki az Ison­­zo-fronton teljesít szolgálatot, a következőket mondta el. Egyik sötét éjszaka jelentést kaptam, hogy a Görz és Con­­mons között levő Mossában nagy olasz csapatszállítmány 180.000 embert vesztettek az olaszok. A lugadói Székesegyház ka­­nokja megbízható h­elyről ér­tesült, hogy az olaszoknak ed­dig 180.000 ember a vesztesü­­­gük halottakban sebesültekben és eltűntekben. A Veronára legutóbb le­dobott osztrák-magyar bom­bák húsz katonát megöltek és a vasútvonalat szétrombolták. Német - francia szocialista kép­viselők tanács­kozása. A Neuer Züricher Zeitung jó forrástól arról értesül, hogy Genfben legközelebb három ném­et és három francia szocialista képviselő fog ta­lálkozni. Hír szerint a néme­tek részéről Bernstein, Haase és Kautsky, a franciák rész­é­ről Buisson, Huel és Longuet fognak részt venni a tanácsko­záson. A bukovinai ro­mánok az orosz háborúról. A Ziua szerkesztősége an­kétet rendezvén megkérdezték az előkelő bukovinai románo­kat, hogy mi a véleményük a háború végéről. A tömgesen érkezett válaszokból a követ­kező ké­p alakult ki: — Németország és Ausztria- Hét hét a világ. Az angol képviselőház csü­törtöki ülésén Asquith minisz­terelnök beszélt a helyzetről. Utána sir Henri Dalziel e­­melkedett szólásra és kifejtet­te, hogy nem érti a miniszter­­elnököt, aki a flandriai és franciaországi helyzetet telje­sen kielégítőnek mondotta. Szaló ezen kissé csodálkozik. Nyárra nagy előnyomulást várt volna. Ezt mindenki örömmel üd­vözölte volna, főleg ha akkor történt volna meg, amikor O­­roszországnak a szövetségesek segítségére legnagyobb szüksé­ge volt, miként Oroszország a maga részéről is a háború el­ső idejében a sö­vets­égeseknek segítségére volt. Érthetetlen, hogy:­­a kormány a Németor­szág részéről tervezett támadás elől nem volt jobban értesülve és érthetetlen az­ is, hogy a kormány nem már októberben módosította az ipart. Javasol­ja, hogy a Házat legfeljebb négy hétre napolják el. Henry Craig unionista: Bi­zonyosra vehető, hogy a leg­közelebbi hat héten belül a legmélyebb hatású eseményeket várhatjuk, amineket a Világ valaha megért. Ha ez esemé­­­nyek bekövetkezésekor a par­lamentet hirtelen összehívják, ezzel pánikot idézne elő a kor­mány az egész országban. „Fényesen állunk!” Tisza István gróf nyilatkozata harctéri helyzetünkről Emlékezetesek maradnak a mai generáció előtt Tisza­­ István gróf miniszterelnök harctéri jelentései. Mert Hofer mellett a miniszterelnök is szokott időközönkint kommü­nikéket küldeni. A vármegyék főispánjai utján szólott a magyar közönséghez. A mi­niszterelnök a legszomorubb napokban, amikor az oroszok a magyar földet pusztították, emelte fel vigasztaló szavát és öntött reményt, kitartást a csüggedő telkekbe. Lapidáris szavakkal, a tények egyszerű felsorolásával, a színtiszta i­­gazság megmondásával nyúj­tott mindig reményt arra, hogy az oroszok pünkösdi ki­rályságnak csakhamar vége lesz. És a közönség jobban hitt Tisza szavának, mint a Hőfe­­rének Tudta, ha Tisza mondja akkor az úgy igaz. Szavának e­­reje felemelt és megvigasztalt, mert mindenki gondolkodás nélkül hitt a szava igazságsá­­gában. Államférfiáról szlebbet, job­bat nem lehet mondani, mint hogy a szava szentírás és kije­­jelentéseiben senki sem kétel­kedik. Ezt Tiszáról meg politi­kai ellenessei, sőt még ellen­ségei az entente újságjai és államférfiai is elismerik. Bizo­nyos, hogy Tisza István gróf üzenete az aradiaknak most is épen olyan örömöt és büsz­ke megnyugvást fog kelteni, Amint a mennyi reménységet és vigaszt nyújtott a csüggedés napjaiban. Arad város polgármestere, Varjassy Lajos látogatta meg tegnap­­a­­miniszterel­n­ököt, hogy, vele a Várost érdeklő kérdé­sekben beszéljen. — A miniszterelnök — mondja a ma hazaérkezett pol­gármester — pompás színben van és a fáradtság semmi nyo­ma sem látszik rajta. Pedig rengeteg dolga van. Igen sokat utazik, tanácskozik. Az elmúlt éjszaka is reggel négy óráig volt imfimisztertanács a budai miniszerelnöki palotában mert Tisza István gróf nappal nemi­ért rá. Bécsben volt, este érke­zett haza. Az asztala tele van aktákkal, amelyeket mind­ maga, személyesen intéz el. Jókedvű és szemeiből a bol­dogság sugárzott, amikor harc­téri helyzetünkről beszél. — Fényesen, nagyon fénye­sen állunk minden vonalon —­ mondotta a miniszterelnök —-

Next