Hódmezővásárhely, 1916. március (46. évfolyam)

1916-03-02

. A Maas partján tőszomszéd­ságban fekvő Brabant falu ép­pen ilyen pusztulást mutat. Mikor innen tovább nyugat felé haladtára, a francia tábori tüzérség elhagyott állásaiig, tanúja voltam a távolabb még mindig dúló óriási csatának, a­mely egy csöppet sem lankadt. A francia ágyúk alig-alig szó­lalnak meg, mert a német üte­gek tüze elárasztja azokat és szinte percről-percre észlelni lehet, a­mint a német nagy lövedékek örökre elnémítanak egy-egy francia ágyút. Megfigyelhettem, a­mikor a szomszédos magaslatokon levő erődökből a messze fölöttük meredő Douaumon-t a francia ütegek messzehordó lövedékei keresték, hogy tűzzel árasz­­szák el, de alig szólaltak meg a francia ágyuk s alig avat­koztak tűzharcba a francia tá­bori ütegek, menten megdör­dültek a német nehéz lövegek úgy rengett a föld és reszke­tett, mind pusztító földrengés­­kor, percekre sűrű füstfelhőbe volt burkolva minden és a francia ágyuk elnémultak. Egy magas domb tetejéről láthattam Verdunt, a­mely szintén füstfelhőbe takaródzott. A székesegyház tornya maga­san kiemelkedik a házak töm­kelegéből. A város aránylag keveset szenvedett. Láttam az utcákon embereket nyüzsögni: a város lakossága apatikusan várja a sorsát. Az utolsó napokban több helyütt­ tűzvész támadt — mondják nekem — de az égő házakat hamar eloltotta a nép és csak a város nyugati ré­szén volt nagy tűzvész. Dou­­aumont irányában egy falu most is nagy lángokkal ég, a füstfelhő egészen ellepi, de néha-néha lángnyelvek csap­kodnak elő. Az idő szeszélyes, egyszer kisüt a nap, majd fel­hő mögé rejtőzködik, gyak­ran havazik. Azok a német csapatok, a­melyek a legelső harcvonalból jönnek hátra, mondják, hogy a franciák tömegesen adják meg magukat. A francia ka­tonák keservesen panaszkod­nak, hogy a német gyalogság sortüze tűrhetetlen. Jagodina magyar polgármestere. — Mackensen nevezte ki. — Egy szerb város magyar veze­tősége. — Szerbia a magyar vágyak földje. Nemcsak földrajzilag, de törté­nelmi és­­politikai szükségesség is, hogy a meghódított ország­ban a magyar közigazgatás le­gyen úttörője, a mi gazdasági és kulturális érdekeinknek. Tisza István gróf miniszterelnök a kép­viselőházban tett nyilatkozata biztató reménység nekünk. Tud­juk, hogy már Thallóczy Lajos polgári kormányzó kinevezésével a magyar aspirációk megvalósu­lásának zálogát bírjuk. A magyar mindenütt megállja a helyét és pacifikálni is tud. Nincs tehát attól tartania senki­nek sem, hogy nem tudunk a meghódított területen olyan ren­det tartani, mint amilyen kell. A német hadvezetőség ebből a szempontból sem becsüli keve­sebbre a magyar talentumot, mint a magáét. Mackensen tábornagy Belgrád elfoglalása után, egy magyar származású, most egyik honvédezredbe beosztott kereske­dőt nevezte ki Jagodina város első polgármesterévé. A pécsi származású férfi arad­­megyéből nősült a felesége roko­nainak szívességéből érdekes a­­datok kerültek nyilvánosságra a szerb területen funkcionáló első magyar polgármesterről. — Böhm Gyulának hívják Ja­godina polgármesterét, aki sikló­si születésű, közép­iskoláit Pécsett végezte, majd a Keleti Akadémi­ára került. Rövid megszakítással 20 évet töltött Szerbiában. Mint fiatal embert a Kereskedelmi Mú­zeum küldötte­­el képviselőjeként Belgrádba, ahol magát később önállósította és mivel jól értett a vasüzlethez, vasügynökséget nyi­tott és mint ilyen, sok milliós üzleteket bonyolított ott le. Ami­kor egyik féllel 2.600.000 koro­nás üzleteket kötött, mely még csak lebonyolítás alatt állt, kiütött a háború és mivel anyagilag tel­jesen Belgrádhoz volt kötve, a­­hol állandó lakása, berendezése, üzletfelei és követelései voltak, nem sietett el idejekorán Belg­­rádból, aminek az volt a követ­kezménye, hogy Jagodina váro­sába internálták feleségével együtt Jagodinában Böhm Gyula, mint a szerb nyelv és szokások alapos ismerője, csaknem szabadon mo­zoghatott, amit arra használt föl, hogy mindenképen segítségére legyen az ott elhelyezett beteg magyar sebesült, mintegy 400 tonának, majd az első balsikerű offenzíva után hozott mintegy 4000 fogolynak. A kórházban feleségével együtt hogy magyar érzelme túlságosan föl ne tűnjön, azon volt, hogy az összes ott ápolt betegek helyze­tén könnyítsen, a foglyok közül még több is akadt, akiket a sa­játjukból hetenkint pénzel is se­­gítettek. A helyi hatóságnak vég­re is feltűnt, hogy az internál­tak annyit tesznek a foglyok és ápoltak érdekében és valamely rosszindulatú feljelentésre hadbí­róság elé állították az embersé­ges érzülettől vezérelt idegenbe szakadt magyar házaspárt. Böhm ügyesen védekezett, igen közel­nek érezvén nyaka körül a hur­kot, de elvégre be kellett látnia a hadbíróságnak, hogy Böhm csakis kötelességét teljesítette, a­­mikor tőle telhetőleg segített földijein, amit még Szerbiában sem minősíthetnek hazaárulás­nak, különösen, ha az illetőnek még jó, magasabb állású szerb protektorja is van, mint akadt a régi összeköttetései révén Böhm­­nek is. A hadbíróság felmentete a há­zaspárt és Böhmék nyugodtan folytatták szamaritánus munkál­kodásukat, amíg csak egy szép napon a szerbek el nem kerget­ték Jagodinából is a hadifoglyo­kat, akik meg se állhattak az o­­lasz fogolytáborokig. Az már Böhm élelmességét dicséri, hogy feleségével együtt a betegekkel visszamaradhatott. Jagodinán,­a­­rdig csak be nem vonult ezen városba a német Erappe-parancs­­nokság élén Schultz őrnaggyal, aki ott azonnal tájékozást szer­zett, ki lehetne, ott segítségére a­­ rend fentartásában és hitelesen értesülvén Böhm magatartásáról a nehéz időkben, fölterjesztette a belgrádi hadsereg főparancsnok­ságnak a városi rendőrkapitányi majd polgármesteri tisztségre és az erről szóló kinevezési okleve­let Mackensen tábornagy megbí­zásából Schultz őrnagy írta alá. Már két hónapja legjobb ered­ménnyel munkálkodott hivatalá­ban Böhm, a 18000-ről 4000 lé­lekszámút leapadt városban, el­látva még a kerületi elöljárói te­endőket is, amikor 100-nál több község tartozott alája, amikor megérkezett Jagodinába­­is a pa­rancs, hogy a katonaköteles in­ternáltak tartoznak katonai szol­­gálatra jelentkezni. Ezt megtette természetesen Böhm is, a legkö­­­elebbi, Szerbiában állomásozó honvéd ezrednél jelentkezve, a­­honnét a német parancsnoksággal egyetértve azzal küldték saját ez­redének káderjához, hogy itt tör­ténő jelentkezése után vissza fog­ják utalni a szerb területen lé­vő honvédezredhez, hogy politi­kai és administratív felső megbí­zatását zavartalanul folytathassa. A katonai formaságokon és föl­merült nehézségeken átesve,Bőhm most bizonytalan időre szabad­ságot kapott és már vissza is u­­tazott Jagodinába, hogy ott is­mét átvegye hivatalának vezeté­sét, de most ő fogja mint kine­vezett kerületi elöljáró egybehív­ni a város képviselőtestületét, melyet minden városnak meg a­­karnak hagyni, respektálván, a­­zoknak autonómiáját, hogy vá­lasszák meg saját embereikből a városi tisztikart, míg a kerület elöljárói tisztséget addig fogja megtartani, amíg ott reá szükség lesz. Azután visszatér Belgrádba, időközben alaposan kifosztott lakásába és újból megkezdi üz­leti tevékenységét.­deklődéssé­ kiséri mindenki a titáni küzdelem­­fejlő­dését. Humbert a Le Journal teg­napi számában a következőket írja: A harcok Verdunért egy­forma hevességgel folynak. A németek ugyanolyan taktikával harcolnak, mint galiciában, Len­gyelországban és Szerbiában. A háború tizenkilenc hónapja alatt Németország sokat tanult. A német csapatok tökéletesen vannak felszerelve, állandóan erősítéseket kapnak ma már rendszeresen és egységesen harcolnak, s tapasztalat tanul­ságai szerint. Clémenceau is elismeri a L’­homme Enchainé tegnapi számában, hogy Németország csodálatosan van szervezve és szervezete mindenféle győzel­met lehetségessé tesz. HÓDMEZŐVÁSÁRHELY * _ ....... _ 1916 március 2 „Szomorú napok. “ A kétségbeesett franciák. A Figaro írja: A tegnapi nap a háború legborzasztóbb napjai közé tartozik. Mintha az 1914 őszének tragikus napjai tértek volna vissza. A közönség és a par­lamenti körök izgalma egy­­rn nagy volt. Lázas és­ EGYETLEN CIIOC, mely több mint 10 év óta nem drágult meg: a valódi Yes-szappan «Éra 1 lk©sa©2ia 50 fillés. Legtökéletesebb és legkelleme­sebb illatú pipere-szappan, mely minden háztartásban nélkülöz­hetetlen. — YES PUDER 1,3, 5 korona dobozonkint. — YES KRÉM 3 korona tégelyenkint. Tin­deraltt kapható ! Magyarországi főraktár: Erényi Béla Diana gyógyszertára Bpest, ZCáfolt-koh­át 5. Friss töltésű Salvátor viz kapható Deutsch Zoltán fűszer üzletében. János tér. Helyreigazítás az új sajtótörvény alapján. A Pesti Hírlap tegnap gróf Tisza István miniszterelnöktől a következő helyreigazító nyilat­kozatot kapta : Magyar királyi miniszterelnök. Budapest, 1916 febr. 19. A »Pesti Hírlap« szerkesztő­ségének Budapest. Az 1914. évi XIV. t. c. 20. §-a alapján kér­em a következő hely­reigazító nyilatkozat közlését: A »Pesti Hírlap« február 29-iki vezércikkének azon állításával szemben, hogy a magyar nem­zetnek nemzeti önállóságot ígér­tem, konstatálom, hogy ilyen nyilatkozatot soha nem tettem és annyival kevésbbé tehettem, mert a magyar nemzetnek független­sége az 1723. és 1867. évi tör­vényekben biztosítva van. 1915. évi újévi beszédemben, amellyel kapcsolatban kockázta­tott már meg ilyen állítást a »Pesti Hírlap« a háború gyü­mölcseiről beszélve, a következ

Next