Hódmezővásárhely, 1917. március (47. évfolyam)

1917-03-01

2 2456-0917. t. v. Hirdetmény. A m. kir. minisztériumnak 465/1917. M. E. sz. rendelete a vasanyagok forgalmának szabályozásáról. A m. kir. minisztérium a há­ború esetére szóló kivételes in­tézkedésekről alkotott törvényes rendelkezések alapján a követke­zőket rendeli: 1. §• Azok a vasanyagok, amelyek­nek forgalmát a jelen rendelet szabályozza, a következők : a. ) mindenféle nyersvas, ide­értve a vasötvözetek kivételével a speciális nyersvas fajtákat is, b. ) félgyártmányok (ingotok átkovácsolva is, nyerssin, Lucs, buga, tusák, platinák, szalagvas csőgyártáshoz, valamint hengerelt vagy húzott csövek előállításához való egyéb hengerelt vas), c. ) rúd és idomvas, d. ) tartó és U-vas, e. ) sin és hozzávaló hengerelt apróanyag (heveder, alátétleme­zek, ütközősinek, keresztkötések), f. ) vastalpak, g. ) hengerelt drót, h. ) csövek (hegesztettek, vagy varrott nélküliek), i. ) durva lemez k. ) finom lemez mindenféle fémbevonatokkal is. »Vasanyag« alatt a jelen ren­deletben az előbb felsorolt vas­fajták értendők. Cementacélból, kevész acél (Gerbsthal), hegesztett acélból v. tégelyacélból való anyagok nem esnek e rendelet hatálya alá. 2 §. A vasanyagokra vonatkozó megrendelések teljesítését a Bu­dapesten e célra szervezett »Vas­bizottság« szabályozza. E bizott­­ság feladata különösen : 1. megbírálja a meghatározott megrendelések teljesítése vagy egyes egyéb munkák végrehaj­tása céljából vasanyag szállítása iránt támasztott igényeknek je­lentőségét a katonai vagy egyéb közérdek szempontjából s ezen bírálat alapján határoz afelett, vájjon megengedi-e, hogy a ter­melő üzemek a megrendelést a bizottság által megállapított sür­gősségi fok szerint foganatosítsák; 2. a feldolgozó üzemek és a kereskedelem részére a folytató­lagos általános szükségletnek a bizottság részletesebb utasításai szerint való fedezése végett meg­felelő mennyiséget utal ki; 3. azokat a megrendeléseket, amelyeknek teljesítését engedé­lyezi, foganatosítás végett az egyes termelő üzemekhez utalja és az 1. és a 2. pontban foglalt rendelkezéseknek megfelelően, valamint a szállítás iránt fenn­álló megállapodásoknak lehető figyelembe vételével, továbbá az egyes üzemek egyenletes igény­­bevétele és valamennyi számba­­jövő üzem összteljesítő képessé­gének a lehető legnagyobb mér­tékben való kihasználása mellett megállapítja s megállapítja a meg­rendelések foganatosításának sor­rendjét. 4. állandó nyilvántartást vezet a szükséglet és a termelt meny­­nyiségekről, valamint a raktári készletekről. 3. §. A Vasbizottság áll: az elnök­ből, a kereskedelemügyi minisz­ternek két képviselőjéből, akik­nek egyikét a miniszter, a m. kir. államvasutak igazgatóságá­­­­nak köréből jelöli ki, továbbá a pénzügyi, a honvédelmi, a föld­­mivelésügyi miniszternek és a cs. és kir. hadügyminiszternek egy-egy, valamint Horvát-Szla­­von és Dalmátországok bánjának egy képviselőjéből. A vasbizott­ság elnökét a kereskedelemügyi miniszter nevezi ki. A bizottság által foganatosítá­sára engedélyezett megrendelé­seknek az egyes termelő üzemek részére való kiutalása végett (2. § 3. pont) a termelő üzemek képviselőiből a Vasbizottság mel­lett ennek segédszerveként »Fel­osztó bizottság« alakíttatik. E felosztó bizottság tagjait és el­nökét ezekre a tiszteletbeli állá­sokra a kereskedelemügyi mi­niszter hívja meg. A Felosztó bizottságba a Vas­bizottságban képviselt miniszte­rek, a dán és a m. kir. államva­sutak igazgatósága egy-egy kép­viselőt küldenek ki, akiknek óvási joguk van. Az a határozat, amely ellen a képviselők vala­melyike óvással élt, a Vasbizott­­ság döntéséig végre nem hajt­ható. A Felosztó bizottság határoza­tait szótöbbséggel hozza meg. Szavazategyenlőség esetében az elnök szavazata dönt. 4. §. A termelő üzemeknek a Vas­bizottság által kiutalt szállítási megbízásokat a Vasbizottság uta­sításai szerint kell teljesíteniök (2. §, 3. pont). A termelő üzemek vasanyago­kat csak a Vasbizottság engedé­lyével szolgáltathatnak ki és ilyen anyagokat a termelő üze­mektől csakis a Vasbizottság en­gedélyével szabad beszerezni. A termelő üzemek a vasanya­gok előállításához a szükséges mennyiségű saját termelésű nyersvasat és közbenső terméke­ket külön engedély nélkül fel­használhatják. Ez azonban nem hátráltathatja a Vasbizottság ál­tal a termelő üzemhez utalt meg­rendelések végrehajtását. Hasonlóképen minden külön engedély nélkül felhasználhatják a termelő üzemek a szükséges mennyiségű vasanyagot sürgős karbantartási munkáikhoz. Az erre a célra felhasznált mennyi­ségeket azonban a Vasbizottság­­nál havonként igazolniok kell. 5. §: Aki vasanyagot termelő üzem­től kíván beszerezni, annak a be­szerzés megengedését a Vasbizott­ságnál kell kérnie. A kérelemhez kizárólag a kereskedelmi és ipar­kamaráknál, valamint az elsőfo­kú iparhatóságoknál kapható hi­vatalos nyomtatványok haszná­landók. Azokat a kérelmeket, amelyek a szállítás iránt az 1917. évi feb­ruár hó 4-ik napja előtt létrejött megállapodásokra vonatkoznak, legkésőbb az 1917. évi február hó 25-ik napjáig kell előterjesz­teni, különben figyelembe nem vehetők. A vasbizottságnak rendszerint csak olyan igénylő kérelmét kell tárgyalás alá venni akiknek ren­delése esetenként az 1. § a (1­) pontjai alá tartozó anyagokból, anyagonként legalább 10.000 kg­­ra vagy az 1. §. g. (k) pontjai a­­lá tartozó anyagból anyagonként legalább 5000 kg.-ra szól. Kisebb szükségletek kielégítése a keres­kedelemnek tartatik fenn 6. §. A Vasbizottság engedélye alap­ján a termelő üzemektől beszer­zett vasanyagok csak a beszerzé­si engedélyhez megszabott célra használhatók fel, hacsak a Vas­bizottság újabb kérelemre az­ a­­nyagok felhasználását más célra meg nem engedte. 7. §: A Vasbizottság mindenkit, aki­nek birtokában vagy őrizetében a jelen rendelet hatálya alá eső vasanyagok vannak arra kötelez­ve, hogy a készletét a bizottság által megjelölt átvevőnek készpénz­­fizetés ellenében átadja. Ha a készlet birtokossá vagy őrzője és az átvevő között a vas­­anyag ára tekintetében megegye­zés nem jön létre, ennek a körül­ménynek az átadás kötelezettsé­gére nincsen halasztó hatálya. I­­lyen esetben az átadásnak egye­lőre a Vasbizottság által a Fel­­osztó­ bizottság meghallgatásával megállapított ár fizetése ellené­ben kell megtörténnie. Megegyezés hiányában az átve­vő által fizetendő árt bármelyik fél kérelmére véglegesen a bíró­ság, még­pedig elsőfokon a kész­let fekvésének helye szerint ille­tékes kir. járásbíróság állapítja meg. A megállapítás tárgyában ho­zott végzés ellen felfolyamodás­nak van helye az illetékes kir. törvényszékhez. A törvényszék határozata ellen további felebbvi­­telnek helye nincsen. Az ebben a perenkivüli bírói eljárásban hozott határozat mind a két félre kötelező és az eldön­tött kérdés perben nem lehet vi­ta tárgya. Az eljárás költségeinek viselé­se felől a bíróság a körülmények figyelembe nem vételével belátá­sa szerint határoz Egyebekben az eljárásra az 1911. I.­­ c. 382—385. § ai meg­felelően alkalmazandók. Horvát-Szlavonországokban a bírói út igénybevételére vonatko­zó szabályok megállapítása iránt­i bán intézkedik.­ 8. §. Tilos a szállítás iránti megálla­podások teljesítése, amennyiben az a jelen rendelettel vagy az annak alapján kibocsátott ható­sági intézkedésekkel ellentétben állana. 9. §­Mindenki köteles a Vasbizott­­ságnak a feladata teljesítéséhez szükséges (2. §. 1 —4. pont) felvi­lágosításokat megadni és a Vas­bizottság által e célból kívánt i­­gazolásokat bemutatni. Ez­ áll mindenekelőtt azokra a vállala­tokra, amelyek vasanyagokat elő­állítanak, feldolgoznak vagy azo­­kat kereskednek. A vasbizottság elrendelheti kü­lönösen a készleteknek egyszeri, vagy ismétlődő bejelentését és az eladásoknak igazolását valamint megállapíthatja a raktárkönyv vezetésének szabályait. 10. §. A jelen rendelet me­gtartásának ellenőrzésére vonatkozó intézke­déseket a kereskedelemügyi mi­niszter teszi meg. Az ellenőrzés céljából a raktárak vagy egyéb telepek és a vonatkozó üzleti könyvek megtekinthetők. H. §• Az’1917. évi február hó 4-ik napjától kezdve az 1 §. alá eső vas­anyagokat a magyar szent koro­na országainak területén kívül eső helyre csak a szállítási enge­délyével szabad szállítani. Közforgalmú vasúti és hajózá­si vállalatoknak ilyen anyagot a magyar szent korona országainak egész területén kívül eső rendel­tetési állomásra, úgyszintén olyan állomásokra amelyeken a magyar szent korona országainak terüle­tén kívül eső vonalakra való át­menet történik, csak akkor “sza­bad elfogadniok és átvenniök ha a feladó a fuvarlevéllel együtt küldeményként a Vasbizottság í­­rásbeli (szállítási igazolványt) is beszolgáltatja. A szállítási enge­délyt a fuvarlevélhez hozzá kell fűzni és az árut felvevő állomás­nak annak jeléül, hogy az enge­dély szállításra használtatott és újból fel nem használható azt ke­retbélyegzőjével le kell bélye­geznie. Az előbbi bekezdésben foglalt rendelkezés nem vonatkozik a­­zokra a küldeményekre,­­amelyek a jelen rendelet életbelépésének időpontjában már fuvarozásra eladattak. 12.§. Aki a jelen rendeleteknek az 1—10 §-okban foglalt valamely rendelkezését, vagy a hatóságnak a jelen rendelet alapján kibocsá­tott rendelkezését megszegi vagy kijátsza, úgyszintén az is, aki vas­anyagot a jelen rendelet ellenére közforgalmú vasúton á­ll.§-ban megjelölt helyre a Vasbizottság szállítási engedélye nélkül fuva­rozásra felad, vagy ily vasannya­­got hajón, gépkocsin vagy tenge­lyen a magyar szent korona or­szágainak egész területéről a Vasbizottság szállítási engedélye nélkül elszállít, az amennyiben 1917 március 1

Next