Hódmezővásárhely, 1918. április (48. évfolyam)
1918-04-02
1918 Április 2 Leerkesítőség és kiadóhivatal K»«aath-tér, e*. ref»r». termisiaillutar. Lapzárta éjjsl 12 órakor. Telefonszám §5. £ j; y 9 9 « e á m átf. & 8 fiSSé^ 48-ik évfolyam Kedd p o 1 itikai napilap. Felelős szerkesztő: Both Antal. Előfizetési Arak Helyben: Vidékre : Negyed évre 4—K Negyed évre 5—K Félévre 8—K Félévre 10-K Egész évre 16—K Egész évre 20—K. Cernin Állása megrendült. — Saját tudositnk ávirata — Budapest, április 1. Bécsből jelentik: Hir szerint Cernin külügyminiszter állása megrendült s csak addig marad helyén, amíg a román békét alá nem írják. A válság okát még nem hozták nyilvánosságra. A németek elfoglalják Calaist. — 5./ Ha tudódiónk táulata - Budapest, április 1. Londonból jelentik: Lloyd George miniszterelnök egy bányász gyűlésen beszédet tartott, amelyen kijelentette, hogy ha a németek támadása sikerül, akkor Calaist elfoglalják. 250,000 ember az angolok vesztesége. Budapest, április 1. Berlinből jelentik a Lokalanzeiger tudósítója jelenti : Tegnap Arrastól keletre az angolok jól kiépített állásait szétromboltuk és megszálltuk. Arras fegyvereink tüzében él. Sok ezer fogoly és rengeteg zsákmány jutott birtokunkba. Az angolok vesztesége eddig több mint 250,000 ember. 17 hadosztályt vertünk meg az eddigi harcokban. Párist húsvétkor is bombázták. — Saját tudósítónk távirata — Budapest április 1. Parisból jelenti a Havas ügynökség. Paris bombázását húsvét vasárnapján is folytatták a németek. Nyolc halott és sok sebesült lett a bombázás áldozata. A foglyok száma 5000-rel szaporodott. — saját tudósítónk távirata. — Budapest, április 1. A német vezérkar jelentése szerint a nyugati harctéren az előnyomulás tart, több falut elfoglaltak s újabb 5000 foglyot ejtettek.Az olasz harctéren a Piave torkolatánál és Asiago környékén élénk harcok folynak. A földmivelésügyi miniszter felhívása a gazdatársadalomhoz. Serényi Béla gróf földmivelésügyi miniszter az alábbi felhívástintézte a gazdatársadalomba.: — Hosszas küzdelmünk negyedik tavaszán fakadni kezdettek a békét hozó reménység első rügyei. Dicsőséges véghez és nyugalmas békéhez közeg a súlyos megpróbáltatások ideje. Jövőnk elé bátran s kifejtett küzdelmünkre büszkén tekinthetünk. A hadkötelezettség már csaknem minden rendelkezésre álló férimunkaerőt elvont a barázda mellől, a hadiszolgáltatások folytán pedig az igaerő is oly mértékben megapadt, hogy csak a legnagyobb erőfeszítéssel lehet a mezőgazdasági termelés folytonosságát biztosítani. Mindazonáltal meg vagyok róla győződve, hogy a tavaszi munka ez évben is sikerrel fog járni, ha a szabadságolt katonák s a hadifoglyok munkája mellett az ithonmaradottak is erejük végső megfeszítésével s minden idejüknek a lehető kihasználásával nekilátnak a munkának. Hangsúlyozni kívánom különösen annak a fontosságát, hogy gazdáink talán nagyobb pénzbeli haszona kecsegtető kísérletezések helyett elsősorban és főleg olyan terményeket termeszszenek, amelyek a hadsereg ellátása és a közélelmezés biztosítása szempontjából ma elsőrendű fontossággal bírna. E tekintetben valamint ott is, ahol egyesek esetleg nem tudnak vagy nem akarnak a kötelességérzet ama fokára emelkedni, amely egy parcella parlagon maradását is egynek tartja most a háború dicsőséges kimenetelének kockáztatásával a hatóságoknak lesz a feladata, hogy irányítólag s ahol szükséges a rendelkezésükre álló eszközökkel kényszerítőleg is fellépjenek. Nem kétséges előttem, hogy ebben a fontos munkában a földmivelésügyi igazgatás szervezetéhez tartozó tisztviselők éppúgy mint birtokososztályunknak a hazafias kötelességteljesítésében mindig elöljáró tagjai, valamint a gazdatársadalomnak szervezetei is a nagy idők követelményei átértve fognak a közigazgatóságihatóságoknak a kívánatos cél elérésében segédkezni. Véres húsvét. A negyedik husvét, melyen a keresztfára vert emberiség a feltámadást várta. Az átszegzett szivü, nyitott sebekkel elborított mártír még mindig ott van a sziklasirban s a föléje hengeritett óriási kő még ma is ott éktelenkedik e sir fölött. A gyűlöletnek e durva obeliszkjét eddig sem emberi erő, sem krisztusi szeretet nem tudta elmozdítani. Mennyi fájdalom s kimondhatatlan szenvedés ég e kő alatt, mennyi eltiprott szeretet, szépség és alkotóvágy senyved e borzasztó teher súlyától. A háborúnak első napja volt a gyászos és fekete Nagypéntek, melyen a kulturát keresztre verték s a negyedik husvét még mindig nem hozta meg s feltámadást. Mi ehez a mai siralmas élethez képest a bibliai három nap irtózata ? A meghasadt templomkárpithoz ki hasonlíthatja a meghasadt szivek millióit s a föld színéről templomostól-mindenestől eltörölt városok pusztulását ? A gloriózus szent anya fájdalmának nem százszoros fokozása-e a háborútól megkínzott anyaszivek gyásza ? s a jeruzsálemi sziklasír kövénél nem súlyosabb-eaz a millió kereszt, mellyel az emberpusztító gazság bevetette a föld csaknem minden országát ? A legenda, mely szerint Jézus sírjából vérpatak fakat fel , nem rettenetes valósággá vált-e ? A tömegsírokbanfekvő százezrek sebéből láthatatlanul forr és bugyog fel a véres forrás, mely elönti a világot s hajszálvékony erekben fut a megmaradt szivekhez, hogy a mártírhalált halt hősöket a világ soha el ne feledje. A feltámadás mártírjai voltak ezek mind! Meghaltak azért, hogy az emberiség egy uj s egy szebb életre ébredjen. Haláluk talán nem volt hiábavaló áldozat. De a farizeusok gyűlölete meghosszabitotta a feltámadás idejét s a negyedik húsvét még mindig a vér jegyében hirdette az elkövetkezendő megváltást. A mai nap, a holnap, a jövendő még mindig egy követelő és kínos kérdésként áll előttünk s a megújult csodák korszakában nem találunk senkit, aki e kérdésekre feleletet adjon. Mint Petőfi: Rabja, mi csak epedve vagyunk a börtön sötétsége után e véres kisioszból való kiszaba-