Hódmezővásárhely, 1918. április (48. évfolyam)

1918-04-02

1918 Április 2 Leerkesítőség és kiadóhivatal K»«aath-tér, e*. ref»r». termisiaillutar. Lapzárta éjjsl 12 órakor. Telefon­szám §5. £ j; y 9 9 « e á m átf. & 8 fiSSé^ 48-ik évfolyam Kedd p o 1 itikai napilap. Felelős szerkesztő: Both Antal. Előfizetési Arak Helyben: Vidékre : Negyed évre 4—K Negyed évre 5—K Félévre 8—K Félévre 10-K Egész évre 16—K Egész évre 20—K. Cernin Állása megrendült. — Saját tud­­osit­nk ávirata — Budapest, április 1. Bécsből jelentik: Hir szerint Cernin külügyminiszter állása megrendült s csak addig marad helyén, amíg a ro­mán békét alá nem írják. A válság okát még nem hozták nyilvánosságra. A németek elfoglalják Calaist. — 5­./ H­a tudódiónk táulata - Budapest, április 1. Londonból jelentik: Lloyd George miniszterelnök egy bányász gyűlésen beszédet tartott, amelyen kijelentette, hogy ha a németek támadása sikerül, akkor Calaist elfog­lalják. 250,000 ember az angolok vesztesége. Budapest, április 1. Berlinből jelentik a Lokalanzeiger tudósítója jelenti : Tegnap Arrastól keletre az angolok jól kiépített állásait szétromboltuk és megszálltuk. Arras fegyvereink tüzében él­. Sok ezer fogoly és rengeteg zsákmány jutott birtokunk­ba. Az angolok vesztesége eddig több mint 250,000 ember. 17 hadosztályt vertünk meg az eddigi harcokban. Párist húsvétkor is bombázták. — Saját tudósítónk távirata — Budapest április 1. Parisból jelenti a Havas ügynökség. Paris bombázá­sát húsvét vasárnapján is folytatták a németek. Nyolc halott és sok sebesült lett a bombázás áldozata. A foglyok száma 5000-rel szaporodott. — saját tudósítónk távirata. — Budapest, április 1. A német vezérkar jelentése szerint a nyugati harctéren az előnyomulás tart, több falut elfoglaltak s újabb 5000 foglyot ejtettek.­­Az olasz harctéren a Piave torkolatánál és Asiago kör­nyékén élénk harcok folynak. A földmivelésügyi miniszter felhívása a gazdatársadalomhoz. Serényi Béla gróf földmivelés­ügyi miniszter az alábbi felhívást­­intézte a gazdatársadalomba.: — Hosszas küzdelmünk negye­dik tavaszán fakadni kezdettek a békét hozó reménység első rü­gyei. Dicsőséges véghez és nyugal­mas békéhez közeg a súlyos meg­próbáltatások ideje. Jövőnk elé bátran s kifejtett küzdelmünkre büszkén tekinthetünk. A hadkötelezettség már csak­nem minden rendelkezésre álló férimunkaerőt elvont a barázda mellől, a h­adiszolgáltatások foly­tán pedig az igaerő is oly mér­tékben megapadt, hogy csak a legnagyobb erőfeszítéssel lehet a mezőgazdasági termelés­ folytonos­ságát biztosítani. Mindazonáltal meg vagyok róla győződve, hogy a tavaszi munka ez évben is sikerrel fog járni, ha a szabadságolt katonák s a ha­difoglyok munkája mellett az ithonmarado­ttak is erejük végső megfeszítésével s minden idejük­nek a lehető kihasználásával ne­ki­látnak a munkának. Hangsúlyozni kívánom különö­sen annak a fontosságát, hogy gazdáink talán nagyobb pénzbe­li haszon­­­a­­ kecsegtető kísérle­tezések helyett elsősorban és fő­leg olyan terményeket termesz­­szenek, amelyek a hadsereg el­látása és a közélelm­ezés biztosí­tása szempontjából ma elsőren­dű fontossággal bírna. E tekin­tetben valamint ott is, ahol egye­sek esetleg nem tudnak vagy nem akarnak a kötelességérzet ama fokára emelkedni, amely egy parcella parlagon maradását is egynek tartja most a háború dicsőséges kimenetelének kockáz­tatásával a hatóságoknak lesz a feladata, hogy irányítólag s ahol szükséges a rendelkezésükre álló eszközökkel kényszerítőleg is fel­lépjenek. Nem kétséges előttem, hogy ebben a fontos munkában a föld­mi­velésü­gyi igazgatás szerveze­téhez tartozó tisztviselők épp­úgy mint birtokososztályunknak a hazafias kötelességteljesítésében mindig elöljáró tagjai, valamint a gazdatársadalomnak szerveze­tei is a nagy idők követelmé­nyei átértve fognak a közigazga­tósági­­hatóságoknak a kívána­tos cél elérésében segédkezni. Véres húsvét. A negyedik husvét, melyen a keresztfára vert emberiség a fel­támadást várta. Az átszegzett szivü, nyitott sebekkel elborított mártír még mindig ott van a sziklasirban s a föléje hengeritett óriási kő még ma is ott éktelen­kedik e sir fölött. A gyűlöletnek e durva obeliszkjét eddig sem emberi erő, sem krisztusi szeretet nem tudta elmozdítani. Mennyi fájdalom s kimondhatatlan szen­vedés ég e kő alatt, mennyi el­­tiprott szeretet, szépség és alko­tóvágy senyved e borzasztó teher súlyától. A háborúnak első napja volt a gyászos és fekete Nagy­péntek, melyen a kulturát ke­resztre verték s a negyedik hus­vét még mindig nem hozta meg s feltámadást. Mi ehez a mai si­ralmas élethez képest a bibliai három nap irtózata ? A megha­sadt templomkárpithoz ki ha­sonlíthatja a meghasadt szivek millióit s a föld színéről templo­­mostól-mindenestől eltörölt vá­rosok pusztulását ? A gloriózus szent anya fájdalmának nem százszoros fokozása-e a háború­tól megkínzott anyaszivek gyá­sza ? s a jeruzsálemi sziklasír kövénél nem súlyosabb-e­­az a millió kereszt, mellyel az ember­­pusztító gazság bevetette a föld csaknem minden országát ? A legenda, mely szerint Jézus sírjából vérpatak fakat fel , nem rettenetes valósággá vált-e ? A tö­megsírokban­­fekvő százezrek se­béből láthatatlanul forr és bu­­gyog fel a véres forrás, mely elönti a világot s hajszálvékony erekben fut a megmaradt szivek­hez, hogy a mártírhalált halt hő­söket a világ soha el ne feledje. A feltámadás mártírjai voltak ezek mind! Meghaltak azért, hogy az emberiség egy uj s egy szebb életre ébredjen. Haláluk talán nem volt hiábavaló áldo­zat. De a farizeusok gyűlölete meghosszabi­totta a feltámadás idejét s a negyedik húsvét még mindig a vér jegyében hirdette az elkövetkezendő megváltást. A mai nap, a holnap, a jövendő még mindig egy követelő és kínos kérdésként áll előttünk s a megújult csodák korszakában nem találunk senkit, aki e kér­désekre feleletet adjon. Mint Petőfi: Rab­ja, mi csak epedve vagyunk a börtön sötétsége után e véres kisioszból való kiszaba-

Next