Hódmezővásárhely, 1918. augusztus (48. évfolyam)
1918-08-01
2 még nagyobb hatással lesz az ellenségre. ^— Anglia élelmezte és ruházta fel szövetségeseinket, Anglia volt a bankárjuk, Anglia látta el őket mindennel, Anglia volt az ő kereskedőjük. Hogy mindezt megtehessük, eladtuk, vagy zálogba tettük értékpapirosainkat, ami jelentékeny veszteséget okozott nekünk. Négy esztendei háború után is teljes elszántsággal harcolunk együtt barátainkkal és szövetségeseinkkel annyi energiával, amely nem fogy meg soha. F antant közös élelmezési tanácsa hosszú hábituumra készül. Rotterdam, július 30. A Reuter-ügynökség jelenti, hogy megalakult a szövetségesek közös élelmezési tanácsa. Az antant-államok élelmezési diktátorai ma erre vonatkozólag egyértelmű nyilatkozatot tettek közzé, melyben többek közt a következőket mondják: Az élelmezési kérdést nem kezdhetjük egy egyéves háború alapján, elő kell készülnünk egy hosszú háborúra, ha ki akarjuk vívni a határozott győzelmet. Magyarország, Ausztria és Németország élelmezési haditerve. — Az osztrák közélelmezési minister nyilatkozata. — Bécs júl. 30. A Presse tudósítója beszélgetést folytatott Paul közélelmezési ministerrel, a következőket mondotta: — Az élelmezési krízis majdnem megszűnt és minden valószínűség szerint nem fog ismét visszatérni. A kenyér és liszt ellátás augusztus kezdetétől ismét szabályosan fog megtörténni. Az aratás igen sokat igér. Mindanáltal továbbra is a legteljesebb takarékosságra lesz szükség. — Magyarországgal egyezményeket kötöttünk, amelyek a hadsereg ellátását biztosították. Az aratás eredménye szerint további egyezményeket kötünk majd Magyarországgá. Úgy hogy a magyar aratási felesleg Ausztriába kerüljön. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a jövő évben jobban megy majd dolgunk. — Remélem, hogy Ausztria lakosságát kellően el lehet majd látni az egész éven át annál inkább, minthogy Magyarországgal és Németországgal közös gazdasági ellátásának ejtettük módját, mely az antant kiéheztetési szándékával szemben élelmezési haditervnek is mondható. Magyarországgal megértettük egymást és Németország is niebelungi hűségének adta taoujelét. ft ex T T TF V h vk s/ F hét ,‘í 1918 augusztus 1 A jegy nélkül utazók bírságolása. A háborús vasúti utazás bonyodalmai már rég megérlelték a helyzetet a kormány energikus közbelépésére. Vonaljaink a régebben legelhanyagoltab vonatainkon is túlzsúfoltak, mert valóságos utazási láz vett erőt a közönség egy csoportján, amely nem törődik a fáradsággal és a fölemelt tarifa drágaságával. Ebből az utazási mániából a vasutaknak aránylag kevés haszna volt, mert a kalauzk sokszor képtelenek voltak az összes szakaszokat végigjárni, de akárhány utas egyáltalán nem váltott jegyet és a vasút ingyen szállította őket. Sokan kényelemszeretetből nem hajlandók a jegypénztár előtt szorongani és készséggel megfizetik inkább az egy korona többletet, amit a kalauznál váltott jegyre különsell ráfizetni. Ezt a rendszert nagyobb bírsággal igyekszik megnehezíteni a kereskedelmi miniszter legújabb rendelete, amely a vasút hivatalos közlönyében jelent meg és így szólt : A minisztériumnak 1909 november 11-án 5392. M. E. szám alatt kelt rendeletével kibocsátott vasúti üzletszabályzat 2. §. (4) bekezdésébenfoglalt rendelkezések alapján a vasúti üzletszabályzat 16. és 20. § ait a háború által előidézett rendkívüli viszonyok tartamára ideiglenes érvénnyel a következően módosítom : Az az utas, aki nem tud érvényes jegyet fölmutatni, tartozik az általa megtett útvonalra, ha pedig a felszállóállomás azonnal kétségtelenül be nem igazoltatik a vonat által megtett egész útvonalra eső menetdíj kétszeressé, de legalább tíz koronát meg fizetni. Ez utóbbi összeget kell fizetni akkor is, ha a vonat még el sem indult. Azokat a kivételes eseteket, melyekben a menetdíj kétszerese, illetve a tíz korona pótilleték nem szedetik, a díjszabásban kell megállapítani" Aki az állvonás elzárt részébe érvényes igazolvány nélkül lép be, két koronát tartozik fizetni. Az utasnak csak akkor van amakocsiosztályban való utazásra igénye, amelyre menetjegye érvényes, ha abban részére helyet lehet kijelölni. Ha az utas abban a kocsiosztályban, amelyre menes jegye érvényes, ülőhelyet nem kaphat, kívánhatja, hogy abban az alacsonyabb kocsiosztályban szállíttassák, amelyben még üres ülőhelyek vannak és hogy az árkülönbözet neki visszatérhessék vagy abbanhagyhatja az utazást és a menetdíjat és a podgyászviteldíjat viszszakövetelheti. Kártérítési igénye nincs. Ez a rendelet 1917 szeptember 1-én lép hatályba. Érdeklődtünk a Máv igazgatóságánál a rendelet intenciójáról és a személyszállítási ügyek osztályában a következőképpen informáltak bennüke a miniszter rendeletéről : — Az utóbbi időben már hihetetlen mértéket öltött azoknak az utasoknak száma, akik jegy nélkül utaztak, másrészt pedig alacsonyabb kocsiosztályban érvényes jeggyel egyszerűen felsőbb osztályban szállottak be. Számításaink vannak arról, hogy ez az állapot a vasút bevételeit érzékenyen befolyásolta. Ezért tehát a miniszter megváltoztatta az üzletszabályzat illetékes szakaszait olyanformán, hogy aki nem váltja meg a vasúti pénztárnál a jegyet, az a kétszeresét tartozik megfizetni annak az útnak, amelyet jegy nélkül tett meg. Mindenesetre azonban minimálisan 10 koronát. Hiszen tulajdonképpen csalás az, hogy egyesek annyira rászoktak a jegy nélküli utazásra, nálunk azonban a vasúti utazási csalásoknak nincs büntető szankciója s ezért ilyen érzékeny pénzbírsággal védekezünk ellene. A jelenlegi üzletszabályzat szerint egy koronát kellett a kalauznál váltott jegyért büntetés gyanánt fizetni, a jövőre nézve ezt az összeget 10 koronára minimáltuk. Másik változás, ami a közönséget igen közelről érdekli, az, hogy eddig, ha a harmadik osztályban nem volt hely, akkor harmadik osztályú jeggyel be lehetett ülni a második, s második ostályú jeggyel az első osztályba is. A jövőben ez az állapot megszűnik, mert szeptember 1-től kezdve, amikor az új rend életbe lép, minden utas ha alacsonyabb jeggyel felsőbb kocsiosztályba ül, tartozik a különbözetét megfizetni. Ha azonban erre nem hajlandó, akkor joga lesz a menetdíjat és apodgyászért fizetett díjat visszakövetelni. Végül közölték velünk, hogy ezentúl szigorúan kezeli a vasút a perronjegy nélkül az állomás elzárt részébe belépő utasokat is amennyiben ilyen esetekre az eddigi egykoronás büntetést, két koronára emelték föl. A három legöregebb korosztály hazabocsátása, Bécsből jelentik: A Reichsrath több tagjának küldöttsége kereste fel az osztrák honvédelmi ministert és arra kérték, hogy a király legfelsőbb parancsának szerezzen érvényt, hogy az 1868, 1869 és 1870 évbeli népfelkelőket bocsássák már el, mert a legfőbb parancsnak még elég nem lett téve. A honvédelmi minister válaszábanjelentette, hogy az 1868-beliek szabadságolása már folyamatban van, a földmiveléssel foglalkozók már el is bocsájtattak. A másik két kői osztály leszerelése is őszszel be fog fejeződni. Színház. Csütörtökön: Románc, színmű, C. bérlet. Pénteken ■ Csárdás királyné, Operette. A. bérlet. Szombaton: Márvány menyasszony, operette, 13. bérlet. A boszorkány. Kedden este, zsúfolt ház előtt került színre Sardou Viktor 5 felvonásos drámája, »A boszorkány«, amelynek keretében mutatkozott be társulat új drámai hősnője Turiné Csige Böske. A darabot már ismeri közönségünk, tehát erről most felesleges írni. Az előadás érdeklődésének középpontjban Turiné Csige Böske állott, akit a vásárhelyi közönség 19 év múltán látott ismét viszont. Turiné Csige Böke 19 év előtt a Krecsáryi társulatában a naiva szerepét töltötte be s ebben a szerepkörben sok és nagy sikereket aratott a vásárhelyi színkörben. Azonban az idő elrohant ő felette is és a naiva szerepköréből az idő kivetkőztene s ő ugy gondolkodott, hogy a természetes fejlődés törvényei szerint két évtized múltán belenőtt a drámai hősnő szerepkörébe. Azonban elfogásban egy kis csalódás érte, mert ha mint naiva bájó, felnég volt s a gyermek-leány szerepekben annak idején, kedves, ügyes, tudott lenni, szóval a bene lévő művészi kvalitások hivatottá tették erre a szerepkörre, az idők változával a benne rejlő művészi erő nem alakult át ahhoz a szerepkőrhöz, amyre koránál fogva vállalkozott. Kápolnay Juliskától láttuk legutóbb Zorálya szerepét. Nem akarunk párhuzamot vonni a két szereplő egyénisége és játéka között, csupán csak rámutatunk arra, hogy ki töltötte be az ő szerepkörét s minden további nélkül be kell látnia Juriné Csige Bőkének, hogy a vásárhelyi és aradi színpadokon igen nehéz lesz a helyzete, mert még Kápolnay Juliska kiváló egyénisége is háttérbe szorult az utbbi két év alatt, amíg Harsányi Margit töltötte be a drámai hősnő szerepét, aki anyira felfokozta a közönség igényeit hatalmas drámai készültségével és rátermettségével, hogy vele versenyre kelni ma nem igen tudna vidéki színésznő. Nagyon természetes, hogy az előadás sem állt ennélfogva azon a nívón, amelyhez közönségünk szokva van, mivel még ráadásul a bábomban sok pénzhez jutott olyan egyének töltötték be nagyobb részt a színkört, akik a színházat eddig jóformán csak híréből ismerték s úgy gondolkodtak, hogy a színház arra való, hogy ott az ember mulasson s fegyelmezetlenségükkel állandó-