Hódmezővásárhely, 1918. október (48. évfolyam)

1918-10-01

, denfelé ha hírt hoz róluk a nyu­gati frontról a posta. Ha azonban közelebbről tekint­jük az amerikai eseményeket ész­re kell vennünk, hogy az Unió­ban egyesült valamennyi állam hangulatában mégis vannak ár­nyalati különbségek. Mialatt ke­leten, az Európa felé eső államok­ban hatalmas gyárak dolgoznak az amerikai háborús feladat tech­nikai megoldásán, a messze nyu­gaton és északnyugaton nagy áramlatok küzdenek egymással különböző belső nemzeti prob­lémák körül. Történelmileg és földrajzilag tekintve meg is ért­hető ez a különbség egyrészt a közép és a nyugati államok kö­zött és éppen a mostani hábrú­­ban derül ki, hogy a különbö­ző nemzetiségű elemek különö­sen nyugaton még nem olvadtak össze egészen. Igaz ugyan, hogy már magyar, sőt német népgyű­­lések is üdvözlő javaslatokat kül­döttek a háborús elnöknek, de általában mégis olyan a hangu­lat, hogy az idegen elemekre kü­lön bizottság vigyáz, hogy közü­lök senki ne árthasson a hábo­rúnak. A hivatalos Amerika még mindig nem meri elhinni, róluk — és némi joggal — hogy egé­szen lejálisak az Európában ha­gyott testvéreik ellen indult há­ború gondolata iránt. Hogy ez az undemokratikus politika azután nem valami nagyon lelkesítheti őket, az kiderül a Minesotta ál­lamban előfordult esetekből, a­­hol a svéd elemek egyenesen a háború ellen tüntettek. Csehek gyújtják fel Ukrajnába a nekünk szánt gabonát. (A legkegyetlenebb kémszer­vezet.) Jassyból érkezett Aradra Wal­dau Trode színésznő ma délu­tán, aki több szállodában hiába keresett szobát és ezért ma este Temesvárra utazott, hogy onnan folytassa útját Konstantinápoly­­ba ahol egy német színtársulat működik. Elutazása előtt beszél­te el a következőket: Jassyban megismerkedtem egy úrral, aki Liman Vratiszlav néven mutatkozott be. Sok nyel­ven beszélt, hallottam egy íz­ben angolokkal diskurálni, né­melykor franciákkal tárgyalt, olaszokkal sugdosódott, velem­ németül­ beszélt s a német vi­szonyokról kérdezősködött tő­lem, de olyan hanyag nemtö­rődömséggel, hogy mást könnyen tévútra vezetett volna. Én azonban vigyáztam arra, amit mondottam s ő felhagyott a faggatásokkal. De megfigyeltem, hogy közömbössége tettetett s gyakran elővette noteszét, amely­be ideges gyorsasággal irt egy­két szót rendesen gyorsírás­sal. Ennek a Limannak sok pén­ze volt, s mindenféle pénze, angol sterlingje, francia arany, olasz líra, amerikai dollár, de volt német márkája és egyszer tárcájában sok magyar-osztrák ezrest láttam egy pillanatra. Mindig tárgyalt, halommal érke­zek levelei, sürgönyei, egyszer a színházban kapott vagy nyol­cat. A pénzt nem kímélte, levél­ben bankutalványokon kapta, s különös, gyanús, érdekes embe­rek jöttek hozzá, akiknek utasí­­tásokat és pénzt adott. Egyszer hallottam, hogy utasításul adta az egyiknek egy moldvai oláh­nak. — Aztán égjen! — Micsoda? — kérdeztem én, mire ő nevetve tette: — A búza Ukrajnában. Nem értettem akkor, mit je­lent ez de azután rájöttem, hogy ez a Limann fizeti az ügynökö­ket, akik Ukrajnában búzát vá­sárolnak és felgyújtják. Ő maga mondotta, hogy annyi búzát vá­sároltatott össze, amennyi ele­gendő volna egész Ausztria egy­ évi élelmezésére. Máskor olyasfélét ejtett el hogy Besszarábiában is neki vásárol­­nak, de „azt ugyan senki el nem hozza, hanem befutenek vele a központiaknak“. Már tudtam ek­kor, hogy Limann egy gyujto­­gatóbanda feje­s összevásárolja a központi hatalmak elől a gabo­nát Ukrajnában, Besszarábiában s felgyújtana. Minden sürgöny minden le­­vél ezt jelentette neki. Láttam orosz katonatiszteket hozzájönni, akik Moldvában ragadtak s ek­kor megértődött bennem, hogy ártalmatlanná teszem. De más­nap nem jött Limann s egészen eltűnt előlem. Csak akkor derült ki, hogy ez a Limann cseh em­ber, szökött katona s Bukovi­nán keresztül élénk levelezést folytat,cseh atyafiaival, akiktől sok levelet kapott, de ő maga is áz-átszökött karral jött elém. Kérdeztem: — Megsebesült? — Igen feste mosolyogva egy magyar golyó súrolta a karomat. Emlék: Majd visszaadom ne­kik. Érdekes, hogy angol katona volt a szolgája, valószínüleg ez ellenőrizte a szökött cseh kato­nát, Limant. Az oláh tisztek úgy hívták: „forradalmár, s tud­ták, hogy a­ csehekkel leve­lez. Emlékezem, hogy este nekünk, akikkel szívesen foglalkozott, mert köztünk biztonságban érez­te magát, (minden ilyen szélhá­mos, kém a színház körül ólál­kodik) elbeszélte s ez a meg­maradt bennem, hogy Oroszor­szágban egy szövetkeztet van, amely elpusztít mindent, a­mi hasznos másoknak. Úgy mondotta: Trubeckoj her­cegnek hívták, sok pénzt adott arra, hogy a németek és magya­rok, osztrákok előtt mindent fel­égessenek, elpusztítsanak, külö­nösen búzát és más gabonát. Bemutatott egy urat. Saint Sauveur márkinak hívta, egy másikat, [Beroy francia tenge­részeti attasét ezek elmondották hogy az orosz-román front volt parancsnokával, Scserbacsevvel együtt eszelték ki a terveket, amiket nem is titkoltak Péter­­várnál egyszer megérkezett Saint Sauveur gróf, aki inkább egy nemzetközi kalandornak festett s azt állította, hogy a Schue­d Centor- művek megbizja. Em­legette Csernov miniszter nevét Axentyevre hivatkozott, levele­ket mutogatott hogy a propa­gandát ő intézi. Már tudtam mit jelent ez, ő volt a Magyar­­országba és Ausztriába nyúló kémszervezet feje. Egyszer azt kérdezték tőlem, ismerem-e Erdélyt — Igen feleltem, jártam arra. — Nem menne-e újra oda, valami megbízásunk lenne, mondta Saint Sauveur gróf. Az­tán el kellene mennie Kolozs­várra, ott van egy jó ismerő­sünk, onnan Bihar megyébe, Nagyváradra. Járt arra? — Ó igen, feleltem én, jól ismerem Magyarországot, vol­tam ott egy német színtársulat­tal. — Hát elmegy? És csakhogy bizalmukat meg­nyerjem vállaltam a megbízatást. — Akkor majd átadjuk a lev­­­eket, a miket ismerőseinknek irtunk fejezte be Limann régi barátaink értesitjük őket, hogy megkezdhetik a munkát. Én remegtem e szavakra, tud­tam mit jelentenek. Végre, ke­zemben vannak a gazemberek. Elbúcsúztunk. Másnap eltű­nt Limann s eltűntek barátai. Ho­va lettük? Megszöktek, vagy elfogták őket, nem tudom. Hal­latlan gazemberek voltak, az bizonyos. LT­ÍVASÁRHEK­* 1918 október 1 HADIGONDOZÓ NAP 1. évi október 20-án a helybeli hadiárvák, özve­gyek és rokkantak javára. Népünnepély, repülés, hang­verseny, tánc, katonazene. Védnökök: Dr. Justh János főispán, Br. Szentkereszty Béla ifg. Kormányt) Elsőrendű 4 hydr. erős esenc 1 Jiter 6 Kor. 2 „ „ ecet » 3 Kor. Müller Ármin János-téri üzletében. A háború prófétája. Csaknem hétről-hétre szaporo­dik azoknak az embereknek szá­ma, akik már sok esztendővel a háború kitörése előtt megjö­vendölték a négy éve pusztító világégést. Ezek a bölcsek most megint megszaporodtak egygyel. René Dubrenil említi fel a Jour­nalban, ennek az esetnek lega­lább megvan az az előnye a töb­bi fölött, hogy igen eredeti. Re­né Dubreuil egy régi és feltétle­nül biztos örök jövendölések. El­mondja Thomas Joseph Mouit, a nagy csillagász és filozófus, aki Nápolyban született. A nagy tu­dós jövendölései 1660 ból valók és a 2067-ik esztendeig ismerteti meg kortársaival a világ esemé­nyeit. Moult jóstehetsége nem egy esetben bevált, így például 1879-re megjövendöl egy nagy forradalmat a kereszténység egyik államában, 1792-re ugyanez ál­lam rög önzött hadseregeinek győzelmét és 1871­-re az országra nézve végzetes háborúit. Megjö­vendölte Moult a Világháborút is, de csak olyan háborúról szól­­amelynek jelentősége messze mö­götte marad a mostani rettene­tes emberöldöklés m­ögött. De már az 1916. évtől kezve jöven­dölései határozottabb alakot öl­tenek. Megjósolja erre az eszten­dőre, hogy egy koronás fő min­den népet szolgaságba dönt. 1917- ben egy birodalomban új kor­­mányforma alakul, amit az orosz cárság, összeomlására lehet érteni és némi­­ jóakarattal beváltnak mondhatjuk azt a jövendölését is hogy egy királyi herceg lép majd trónra, vonatkoztatván arra a tényre, hogy Károly főherceg eb­ben az évben foglalta el ősi trón­ja­. Az 1918 ik évben kergetik ggymást az események . Nagy bé­kejavaslat. — Szerencsés felfede­zés a kereszténység egyik legvi­­árgzóbb országában. — Egy nagy fejedelem­ esküvője. — Nagy ér­téke van a papirosnak. Nem lesz könnyű munka ezeket a jövendö­­léseket meghatározott események­kel összeköttetésbe hozni, széles tere kínálkozik itt a spekuláczi­­ónak. De ha az öreg Moult már általánosságban csakugyan előre látta a háborút, talán remélhet­jük, hogy békejóslata is beválik. 1919-re az események élére tette. Béke az államok közt. Nagy ke­reskedelem szárazon és vizen. Azonkívül azt is tudja 1919-ről, hogy egy nagy fejedelem lép a trónra, hogy a tél nagyon hideg lesz, hogy a gabona és szőlőter­més nem fog megfelelni a vára­kozásoknak, úgy hogy az 1919- i­d esztendő nem lesz ránk néz­ve a zavartalan örömök eszten­­deje. 41-1918 k. Hadikávé elosztás. A közellátási hivatal által elosztott hadikávé a mai naptól fogva a cukorkönyvecske egyik lapjára jegyezendő. A járandóság egy személy után 5 dekagramm egy hónapra, egy kilogramm ára 6 korona. A kereskedők cukorköny­vecskéik alapján megillető hadikávé járandóságukat szokott nagykereskedőiktől azonnal át­vehetik. Hunvásárhely, 918. szept. 29. Kmetykó Károly a köz. hiv. vezetője.

Next