Magyar Nemzetőr, 1919. júlis (49. évfolyam)

1919-07-10

2 MAGYAR NEMZETŐR Készül az ellenforradalom a császár körül Németországban, Scheidemann Svájcba menekült. A Hamburgot visszafoglalták a bolsevikiektől. Bukarest, júl. 7. A Cheraerea jelenti Paris­ból . Brüsszeli jelentés alap­ján megerősítik azt a hírt, hogy a német trónörökös elmenekült. Megállapították, hogy a trónörökös motor­csónakon szökött meg Hol­landiából. A Dimineatza jelenti já­rásból: A L’Avenibirja a né­met extrónörökös Wieringen­­ből való eltűnéséről. Semmi meglepetést nem kelt az a hír, hogy ez a szökés a Hohenzollern házhoz hű maradt tisztek segítségével tényleg megtörtént. Egész szövetséget alkottak­­ ezek a tisztek az excsászár érdekében. Amíg a weimari nemzeti ta­nács elfogadta a békét alá­írásra minden kikötés nélkül, ők azon dolgoztak, hogy a kormány megtagadja a csá­szár és a katonai s polgári személyek kiadását, amit az antant a békefeltételekben követelt. Mikor Németország ezt kijelentette, azt a választ kapta, hogy ők minden mó­dosítás nélkül kívánják a béke aláírását. A tisztek szö­vetsége ekkor látta, hogy minden további kísérlet hiá­ba­való, arra kérte a hol­landi kormányt, tagadja meg a császár kiadását, hogy mentsék meg legalább ettől a megaláztatástól. Most a trónörökös meg­szökött évei közé Német­országba. A négyek tanácsa hozzá fűzi, ugyanez a lap foglalko­zott ezzel a szökéssel. Nem lehet biztosan tudni még, hogy csakugyan igaz-e ez a hír.— Bukarest, jul. Az Adeverul írja: A Daily Mail biztos­­ forrásból jelenti, hogy az utóbbi időben az excs­ászár többször tervbe vette, hogy visszatér Németországba. A holland kormány készséggel hozzájárulna ehez, hogy a kellemetlen vendégtől szaba­duljon Bukarest, jul. 7. Az Uni­versal jelenti. A Journal des Debats berni levelezője táv­­iratozza, hogy a független szocialisták Lorrachban in­ternálni akarták Scheide­­mannt abban a pillanatban, amidőn Svájcba akart mene­külni. A független szocialis­­ták azzal vádolják Scheide­­mannt, hogy politikájának következményei elől akar menekülni. A határt őrző katonák jóvoltából mégis si­került átjutnia Svájcba. Bukarest, jul. 7. Hambur­got július 1-én nagyrészben birodalmi csapatok elfoglal­ták és pedig már kezdetben oly nagy számmal, hogy nem is lehetett fegyveres ellenál­lásra gondolni. Már hajnali négy órától megkezdődött a repülők a felderítéseket Nagy-Hamburg felett, öt óra­kor pedig megkezdődött kü­lönböző helyeken a csapatok benyomulása. Hat órakor a főpályaudvart foglalta el egy hatalmas különítmény. A főbb tereket sok ágyúval biz­tosították. Bern, jul. 7. Úgy látszik, a kormány Hamburgban eré­lyes rendszabályokat kíván életbe léptetni. Az »Európa« sajtóiroda távirata szerint Noske honvédelmi miniszter a következő intézkedéseket tette: 1. A­­lázongások minden eszközzel elfojtandók. A csa­patok lehetőleg ne használ­ják fegyvereiket. 2. Ha valamely elsőrendű szükségleti vállalatnál sztrájk üt ki, a munka szabadsága minden rendelkezésre álló eszközzel biztosandó. Vasúti sztrájk esetén a szükséges karhatalommal fogják biztosítani. A legutób­bi hírek szerint Hamburgban a helyzet javult. Hathias tá­bornok vezetésével pénteken reggel kormánycsapatok ér­keztek a városba. Páros, jul. Z. Wilson elnök tiszteletére rendezett ebéden Poincaré elnök búcsúbeszé­dében lejelentette, hogy a szövetségesek összes feladata most ügyelni arra, hogy Né­metország a békeszerződést betartsa. Párás, június 7. Wilson Amerikába elutazása előtt szerződést írt alá, amely Amerika segítségét garantálja Franciaországnak arra az esetre, ha Németország ok nélkül megtámadja. Berlin, július 5. Kormány­körök a pángermánok felhí­vását, amelyben az áll, hogy Hoffmann tábornok vezetése alatt a napokban az ellen­­forradalom megkezdődik, nem veszik komolyan, mert tudják, hogy az elbocsájtott tábornok mögött egy pár pángermánon kívül senki sem áll. Berlin, július 7. A Bauer­­kormány nehézségekkel küzd, mert a demokraták és a centrumpárt már kezdte az ellenségeskedést. A Sparta­­kuszok magatartása Hamburg­ban és Manheimban ismét fenyegető. Félő, hogy a kor­mány a helyén megmaradni nem tud. Bauer miniszter­­elnök kijelentette, hogy Né­metország nagy krízisen megy keresztül, de munkával min­dent le fog győzni és a za­vargásokat le fogja küzdeni. A Dunai monitorodat Bajára vitték az ellenforradalmárok .­s Nagy az ellenforradalom ereje. Vasutasok és vasmunkások a szovjet ellen. — Garbait újból elnökké választották. — Hírek a szovjetkormány bukásáról. — Olasz csapatok megszállották a jegybankot. Néhány nap óta arról ke­ringenek a hírek országszerte, hogy az ellenforradalom meg­buktatta Kun Béla kormányát és a népbiztosokat fogságba vetette. Eddig azonban eze­ket a híreket semmiféle ol­dalról nem erősítették meg. A szovjet kormány bukásának hírét tehát autentikusoknak nem tekinthetjük. Bécs, július 7. A Neue Freie Pressének Budapestről a kö­vetkezőket írják: Az ellen­forradalom lefolyása bebizo­nyította, hogy nem aludtak el azok az erők, amelyek szembe tudnak szállni avval a politikával, mely Budapest­ből egy gazdasági temetőt akar csinálni. Budapest telje­sen magára van hagyatva, minthogy a vidék lakossága elzárkózik a kommunizmus elől. Nem tud táplálkozni és minden elmúló napon az el­lenforradalom sikertelensége dacára is gyengülnek azok az erők, amelyek a tanács­­köztársaságot fentartják. Valószínű, hogy a párisi konferencia szóba sem fog állani a szovjet kormánnyal, mert eddig az az elv uralko­dik, hogy olyan diktatúrával, amely csak fegyveres erővel tudja fenttartani a kormány­zást, nem lehet békét kötni. Azok a hivatalos jelentések, amelyeket Kun Béláék az el­lenforradalom elnyomásáról közzétettek, azt bizonyítják, hogy az ellenforradalom sok­kal nagyobb erejű volt, mint ahogy azt a világgal elhitetni szeretnék. Fontos körülmény az, hogy az ellenforradalom­ban a főváros elkeseredett proletariátusának egy része is részt vett és pedig sokkal nagyobb arányban, mint a megfélemlített polgári elem és a tisztikar. Kitűnik most már, hogy a matrózok, akik a szovjeturalom elején Kun Béla és Pogányék leghűsége­sebb testőrei voltak, az ellen­­forradalomban igen fontos szerepet vittek. A dunai mo­nitorokat ellenforradalmi mat­rózok szolgálták. Ezek a mo­nitorok ma már Baján Ká­rolyi Gyuláék rendelkezésére állanak. Azt nem tagadja a szovjet kormány, hogy a vö­rös hadsereg tagjai részt vet­tek az ellenforradalomban. Ezidőszerint Budapesten csak igen kevés reguláris és szer­vezett munkásokból álló csa­pattest van. Basel, június 7. Bécsből táviratozzák. A Budapestről csütörtökön érkezett utasok rettenetes dolgokat mesélnek. A burzsoák százait tartóztat­ták le és állították a forra­dalmi törvényszék elé, leg­nagyobb részüket a tömeg jelenlétében azonnal kivé­gezték. A forrongás alatt az ellenforradalmárok ezeket kiátkozták: Le Kun Bélával! Lámpa vasra vele! Vesszen Szamuelly! A vasutasok és vasmunkások hatalmas szak­­szervezete nagyrészben az ellenforradalmárok pártjára állt. A szovjethez hű vörös katonák egy részének sikerült körülbelül 3000 vasutast és vasmunkást körülfogni, akik piros-fehér-zöld zászló körül a magyar hymnuszt énekel­ték. Szamuelly parancsára a szovjet csapatok tüzeltek rájuk, akik közül több száz a halott. A fronton a vörös hadsereg egy csoportja elpár­tolt a szovjettől. Számuellyt Magyarország diktátorává nevezték ki (?). Páros: július 7. A Temps június 29-iki száma jelenti: A magyar szovjet végrehajtó bizottsága megejtette a nép­biztosi választásokat. Garbai Sándort a szovjet kormány elnökévé, Dvorzsák Antalt pedig alelnöké választotta. Kun Béla külügyi népbiztos maradt. Dvorzsák Antal egyike volt az orosz fogoly­táborokban a kommunista agitáció vezetőinek. Bécs, július 7. Tegnap olasz csapatok szállták meg a bécsi osztrák-magyar bank épületét, hogy a szovjet kormány bécsi követsége a bankjegyek elő­állításához szükséges kliséket és gépeket el ne vigye. 1919 július 10 501—919. kam. Tégla eladás. A téglajárdák javításából visz­­szamaradt tégla és homok f. é. július 12-én szombaton délelőtt 9 órakor a helyszínen azonnali fizetés mellett árverésen elada­­tik. Az árverés a Zrinyi­ utca 66 sz. háznál kedődik és tovább foly­tatják a Királyszék, Pacsirta, Imre és Galamb utcákban. Vevők megfelelő aprópénzt hozzanak. Hunvásárhely, 1919. július 8. Gaál Dániel v. kamarás.

Next