Magyar Nemzetőr, 1919. szeptember (49. évfolyam)

1919-09-02 / szám

2 mellett keleti irányban ha­lad Vilokig, innen a Batár patak mentén Magosligetig, amely Magyar marad. Pontosan Magosligetnél ta­lálkozik a szlovák, a m­agyar és a román határ. Itt tehát a Magyarországgal szemben vonuló határ folytatása Ro­mániával szemben lesz ha­tárvonal és délfelé domboro­dó ívben fut e­l délnek a Tiszától, majd újb­ól a Ti­sza­szához, amely mellett keleti irányban­­halad, még pedig úgy, hogy a Máramarosszi­­get—borsai vasútvonal (mind­két város a románoké) a ror­manóknak jut, a cseheknek azonban meg lesz a lehető­ségük, hogy Kőrösmezővel és Voroditával (Galicia) ösz­­szeköttetést létesítsenek. Ami a Szlovákia és az autonóm rutén vidék közötti határvonalat illeti, az a Csap­tól délre 2 kilométernyire fekvő említett ponttól észa­ki irányban az Ung folyó folyását követi, miközben Ungvárt a ruténoknak hagyja. Kivonat a 21 és 65-ö-­sas, kibő­­vített rendeletekből: 1. Vétségnek tekintendő : Az, aki nem szándékosan terjeszt, közöl, akár igazsá­gos, akár elképzelt híreket nyilvános helyeken, állomá­sokon, utakon stb. vagy véle­ményeket a hadműveletekre vonatkozólag, a csapatok hely­változásának tervra­jzáról, katonai hatósági rendelke­zéséről, vagy akármilyen ügyről, ami a román had­sereg érdekében áll. ■iV’! Ezt a vétséget a hadbírók első és utolsó fokú bíróság­nál egy évi fogházzal és 2000 lei pénzbüntetéssel sújtják és ítélik. Ha a fent említett tettek kémkedés céljából követik el, az illetőt a háború idején életben levő büntető törvé­nyek által előírt büntetések érik. A déli hadcsoport parancs­noka : 1 i ‘ . i ■ ' Hóidan s. k. ,tábornok. Mit akartak a főhercegek? A bécsi lapok egy a volt osztrák udvarhoz közelálló személyiség következő lelepl­ zését közli. . .­­ * Az elmúlt év október 31- én József, Jenő és Al­becht főhercegek megjelentek Ká­roly előtt és felszólították, hogy a dinasztia megmen­tése érdekében azonnal mond­­jon le a­ trónörökös javára. Ausztriában Jenő főherceg, Magyarországon pedig Jó­zsef főherceg, lett volna a ré­­gens. MAGYAR NEMZETŐR 1919 szeptember 2 30.000 magyara van még Szibériában. Nem mindennapi kalando­kat átélt ember érkezett teg­nap K. R. volt 39-es főhad­nagy személyében, aki arány­lag rövid utazás után Kína és Indián keresztül érkezett meg Szibériából Szegedre. Előadá­sa szerint a Bajkai-tó kör­nyékén elhelyezett fogolytá­borokban közel százezer volt osztrák-magyar hadseregbeli katona van még, akik közül körülbelül harmincezren van­nak magyarok. A magyar szovjeturalom kikiáltásának idején számos magyar röp­­iratot terjesztettek köztük, a­melyekben fölszólították őket az orosz vörös hadseregbe leendő belépésre, akik a ki­áltvány szerint összeköttetést létesítettek a fronton a ma­gyarokkal. A felhívásra tekin­télyes számban jelentkeztek, azt hívén, hogy­ ez lesz a legelőnyösebb módja a mi­előbbi hazai utasnak. Jelentékeny számban ma­radtak ok­ azonban, a japánok barátságos intelmeinek kö­vetkeztében, akik idejekorán felvilágosították őket a való állapotokról. A fogolytáborokban rendes városi élet folyik. A felügye­let már régen megszűnt, a foglyok saját maguk gondos­kodnak élelmezésükről. Az iparosok műhelyeket nyitot­tak, a földművesek napszá­mos munkákat vállaltak stb. Legrosszabb sorsuk a tisz­teknek volt, akik közül so­kan beléptek a monarchista kínai hadseregbe. (T. i. Kína északi része császárság, a déli köztársaság s a két állam között rendes háború folyik.) Nincs Ázsiában oly nagy vá­ros, vagy kikötő, ahol elbe­szélőnk­ egy-két zarándok ma­gyarral ne találkozott volna. Ő maga csupán nyelvisme­reteinek köszönheti, hogy sikerült Szegedig elérkeznie. gesen csatlakoznak az­­Országos Nemzeti Munkáspártihoz. A lapok szünetelésével elérték, hogy a leghihetetlenebb kacsák reszketnek a városban, minden komoly alap nélkül. Minden utca­sarkon más, új kormányról be­szélnek. Természetesen az egész nem egyéb, mint egyes klikkek kipróbált manővere, akik hamis hírek forgalombahozatalával akar­ják a közönség hangulatát nyug­talanítani. Egyébként érdekes és már rég kísérletről beszélnek politikai körökben. A románok állitólag personál unióba kivánnak velünk lépni s ennek ellenében nagy területi engedményekre is haj­landók lennének. Bővebb rész­letek még ismeretlenek. A karhatalmi szervezkedések helyes mederben folynak. Rain­éle­­hetőleg rövid idő múlva elérhető lesz az az állapot, amikor a ren­det saját erőnkből is fentarthat­­juk. Politikusaink közül Andrássy és Bethlen István Bécsben van­nak. A sajtó tekintetében erősen folyik a szervezkedés. Rövid idő múlva megindulnak a lapok. Annyit már mondhatok előre is, hogy a nemzeti gondolatot ezen a téren is olyan nagy és lelkes tábor folyjt szolgálni, mely­ min­den igényt kielégít. Budapesti levél, 1919. aug. 24. A város csendes. Mindenkin megy a dolga után, akinek van elfog­laltsága. Az élelmezés már sokkal jobb. Zöldségféle van bőven.­ A ven­déglőkben sem maradnak éhen a vendégek, noha húst ritkán és igen drágán lehet csak kapni. Az árak még egyáltalán nagyon magasak. Főzelék 8­-10 korona, egy húsétel pedig 22—23 korona. A gyümölcs egyenesen i megfizet­­hetetlen. Egy porció sárgadin­nyéért 25 koronát, egy darab őszibarackért pedig 15-öt is el­kérnek. A munkások körében egyre nő az ellenszenv az eddigi lelk''is­mert­­en vezetők ellen és zöme­ A polgárőrség szervezése. Értekezlet a tanácsteremben. A román katonai kormány­zóság engedélye mellett meg­­indult védőrség,­­­ vagy mint másként nevezik : polgárőr­ség szervezési munkálatai serényen folynak. A karha­talmi erő szervezésének célja sokak előtt ismeretlen lévén, Lázár Dezső huszárkapitány, polgárőr-parancsnok vasár­nap délelőtt 10 órára érte­kezletet hívott egybe a vá­rosháza tanácstermében. A meghívás nagyszámú érde­kelt polgárt vonzott a gyű­lésre, amelyet Lázár Dezső nyitott meg és a jelenvoltak üdvözlése után a védőrség hivatását öntötte szavakba, általános helyeslés mellett. Arra a kérdésre, hogy van-e valakinek megjegyzése, vagy indítványa a szervez­kedéshez,­­ többen szólásra emelkedtek. Az indítványok közül a Kalmár Zsigmondé emelkedik ki. Azt ajánlotta, hogy a szervezést a legrövi­debb idő alatt kell keresztül vinni.­­ Leghelyesebb szerintem az lépné, ha egy alakított bi­zottság összeírná városunk megbízható polgári, elemeit és ezekhez egyenes belépési felhívást intéznénk, amelynek alapján az illetők 24 órán belüli jelentkezésre (felvétel céljából) kötelezve lennének ! Ne hozzuk az időt, hanem állítsuk talpra a védőrséget, amelynek fő célja az lesz, hogy a polgárság jogaira ügyeljen. Kalmár Zsigmond után ismét Lázár Dezső állott elő és kijelentette : — Nem szükséges egyelőre Kalmár polgártársunk által tett indítvány- Határozott fel­szólításokkal verbuválni a védőrséget nem szükséges. Ne dolgozzunk mi még eb­ben a, ffiílakáfikbal! Sem ter­­rorisztikus Eszközökkel! Min­den igaz érzésű polgár be fogja látni a tömörülés szükséges­ségét. Abban az esetben pe­dig,­­ ha a kívánt eredmény önkéntes jelentkezések útján nem volna ,biztosítható, Kal­már polgártárs indítványát vesszük napirendre. De re­mélem, hogy erre sor nem fog kerülni, mert minden polgár, okulva a múlton — teljesíti kötelességét. Lázár Dezső buzdító sza­vait végezve, felkérte azokat a jelen volt külterületi gazdá­kat, akik a jelentkezések fel­­vételével megbízattak, hogy a jelentkezések eredményét terjesszék elő. Ennek meg­történtével és az időközbeni felszólalások befejeztével a fontos értekezlet véget ért. Szerelmi bánat miatt a halálba. Öngyilkos fiatalember. Hátrahagyott levél. A mai idők nehéz viszo­nyai között ritkán fordul elő olyan eset, mint amit Orbán Imre Tavasz­ Utca 17. szám alatti lakos jelentett be múlt hó 31-én a rendőrségen. El­beszélte, hogy Égető Pál 25 éves malommunkás Gróf Serényi Béla­ utca 12 szám alatti" lakásán felakasztotta magát és meghalt. A jelentésre Dr. Weisz Adolf és Gravátz Ferenc h. rendőrfogalmazó jelentek meg a tett helyszínén és az ön­­gyilkosság minden kétséget kizárt megállapítása után a hozzátartozók kikérdezéséhez fogtak. Az öngyilkos szülei elő­adták, hogy fiuk végzetes tettét szerelmi bánat miatt követte el. Régóta szerelmi viszonyban állott egy fiatal leányzóval, aki azonban el­fordult tőle. Hogy mi tör­ténhetett köztük nem tudják, annyi azonban bizonyos,hogy a legény hetek óta sötét búskomorságba esett. Égető Pál fenti lakás kony­hájában szokott aludni. Az öngyilkosság estéjén is szo­kása szerint korán feküdt le.

Next