Magyar Nemzetőr, 1919. december (49. évfolyam)

1919-12-03

­­ hanyaros megszüntetése­ át fog ragadni az olasz frontra is, ahogy az a legtöbb he­lyen meg is történt. Tudtuk azt is, hogy az ellenségeske­désnek azonnali megszünte­tése sok ezer ember fogsá­gát jelenti, de a szituáció olyan volt, hogy nyomban cselekednünk kellett. A front­ról beérkezett jelentések tel­jes felbomlásról számoltak be, különösen a tartalékok­nál volt nagy rendetlenség, mert­­ezeket a mögöttes or­szágrészek hangulata teljesen demoralizálta. Minthogy en­nek a demoralizációnak a további terjedése valószínű volt, inkább előbb szüntet­tük meg a harcot és fogság­ba esni engedtük emberein­ket, semhogy még harminc­ezer halottunk legyen. Egész csapatok távoztak a frontról, amelyeket később mások követtek. Két északmagyarországi ez­red, a 67 ik és a 85 ik hagy­ta el először állásait és kije­lentették, hogy hazamennek. A támadás folyamán ez a szétomlás oly mérveket öl­tött, hogy már nem lehetett az állásokat tartani. Azzal, hogy az ellenségeskedéseket megszüntetik, mint ahogy azt az olasz fegyverszüneti szerződés kikötötte, csak­ugyan elkerültük a véron­tást, mert ettől kezdve se­hol sem harcoltak. Linder Béla a királytól te­lefonon valósággal kierősza­kolta, hogy parancsait továb­bítsák a magyar csapatok­hoz. A hadseregfőparancs­nokság azonban egy ideig visz­­szatartotta ezeket a paran­csokat. Végül azonban a ki­rály mégis engedett Linder erőszakoskodásának. Arz tábornok e vallomása után a bizottság tagjai szí­vélyesen elbúcsúztak tőle Az egyik bizottsági tag tá­vozás közben még megje­gyezte: — Egyet elfelejtettünk meg­kérdezni Arztól ... Ha a hadseregfőparancsnokság is­merte a hadsereg züllött ál­lapotát és tudta, hogy no­vember 24-én az olaszok megkezdik az általános táma­dást, miért kellett ezt az of­­fenzívát bevárni, miért nem kértek előbb fegyverszüne­­tet . Ez csakugyan érthetetlen probléma, am­elyet még meg kell magyarázniok a volt osztrák-magyar hadsereg ve­zéreinek. képesem. Azon kedves hölgyek, kik a róm­. kath. tem­plomban karban énekelni szok­tak« f. hó 4 én d. u. fél 4 óra­kor Simon kántor lakásán tar­tandó ének próbán, szívesked­jenek megjelenni. Tegnapi számunkban beje­lentettük azt a fontos érte­kezletet, amely tegnap dél­után 3 órai kezdettel, a pol­gármester elnöklete mellett tartatott a városháza tanács­termében. A gyűlés első fon­tosabb tárgya az volt, hogy az áramszolgáltatási egység­árak végre a város hozzá­járulásával pontosan meg­­állapíttassanak. Először tehát, a villamos­­telep igazgatósága által, még a múlt hó elején a városi tanácshoz intézett azt a be­adványt vették elő, amelyben a telep igazgatósága az egy­ségárak felemelését kéri, utal­va az aránytalanul megnöve­kedett szénárakra és üzem­költségekre. Erre vonatkozólag a vil­lamos telep igazgatója kije­lentette, hogy az elmúlt hó­napok folyamán, a beadvány­ban foglaltak el nem intézé­se következtében, a közvilá­gítás áramfogyasztási egység­árát a régi összegben hagyta, míg a magánosok által fo­gyasztott áramért magasabb árat volt képtelen szedni. Szóbelileg is kéri tehát az új egységárak végleges megál­lapítását. Az értekezlet a telep be­terjesztését átvizsgálva, arra a megállapodásra jutott, hogy a közönség érdekében sür­gősen meg kell állapítani a fix egységárat­, hogy ezáltal mindenki tisztában­­legyen a legális díjszabással. Statiszti­kai kimutatás, vagy a fön­tebb jelzett művelet pontos elvégzéséhez szükséges ada­tok nem lévén kéznél, úgy határozott az értekezlet, hogy egy négytagú bizottságot küld ki, akik minden kétséget ki­zárva, tisztázni fogják azt, hogy az üzem összes dologi és személyi kiadásai mek­kora összegre rúgnak és ezen az alapon a telep mekkora egységárat szá­míthat föl. A négytagú bizottságba elsősorban az ügy referensét, dr. Juh­á­s­z Mihály tanács­nokot küldték ki, míg a má­sik három tagot, Reich fő­mérnök, Kmetykó Károly főszámvevő és Gádor Pál villamostelepi igazgató sze­mélyeiben delegálták. Az­ is megállapította az értekezlet, hogy a vis maior esetén az előálló anyagi károk a szerződő feleket, vagyis az áramszolgáltató telepet és a fogyasztó közön­séget arányosan terhelje. Az egységárak nagyságát tehát csak az albizottság mun­kájának befejezése alkalmá­val lehet megállapítani. A fentebb elsoroltak után elővették a társasági tégla­gyár ajánlatát, mint a város villamosvilágításának ezidő­­szerinti egyedüli mentőszá­lát. A villamostelep igazga­tója kijelentette, hogy a mo­tor átszerelésével és üzembe hozásával járó költségeket nem vállalhatja egyedül. Ennek megállapítása után felmerült az a kérdés, hogy a 150 lóerős benzinmotor képes-e a város, világítását kellő módon ellátni ? Erre nézve az értekezlet véleménye két ellentétes pontban csúcsosodott ki. Nevezetesen : Egyik rész azt állította, hogy a motor csak a magán, a másik szerint pedig csak a közvilágítást tudja biztosítani. Gádor Pál igazgató végül is kijelentette, hogy a ben­zinmotor tisztán a közvilágítás ellá­tására,­­ vagyis az utcák és hivatalok világítására képes. Eme kijelentéssel szemben a városi tanács amellett fog­lalt állást, hogy elsősorban is a magánvilágítást kell biz­tosítani. Ugyanis Vásárhely esti forgalma az utcán tudja nélkülözni a villamos vilá­gítást, míg a magánházakban világítás nélkül lenni nem lehetséges. Hasonlóképpen a közhivatalok esti órákban úgy sem funkcionálnak. Te­hát a magánvilágítást bizto­sítsuk még azon az áron is, ha a világítási körzet, illető­leg tér nagyságát redukálni kell. _ “ Az értekezlet a fenti ha­tározatok után azzal záródott be, hogy a tárgyalásokat, — amelyek konkrét eredményt még most sem hoztak —■­ a napokban folytatni fogják. Ekkorára a kiküldött albi­zottság is befejezi munkáját. Az áramfogyasztási egység­árak nagyságát megállapítják ugyan, de világítás a társ­sági téglagyár ajánlóba tea­keresztülviteléig aligha terv .staafeum­. áomlfcg. Tárgyalások. .. a világítási ügyben. Dl' ^ Rendszert teremtelek az egységárak körül, — v­agy csak magán — vagy csak közvilágítál. MAGYAR NEMZETŐR 1919 dte­mber 3 Az osztrák katona­­tanács elnöke a kommunizmus ellen. Bécs, november 29. Ma dél­előtt a védőrség valamennyi lak­tanyájában ünnep volt a köztár­saság kikiáltásnak évfordulója alkalmából. A Rossauer-kaszár­­nyában dr Deutsch L.ő, Deutsch állam­titkár öccse, a katonatanács végrehajtóbizonságának elnöke intézett beszédet a csapatokhoz­. Fölvettük a harcot, — mon­dotta — balra is, jobbra is. Bal­ra a kommunisták ellen így kel­lett vennünk a harcot. Magyarországon rövid idő múlva beiktatott király fog­­ural­kodni . Ausztriának védekeznie kell, nehogy ilyen áramlatok át­jussanak a határért. Lansing intézi Amerika külügyeit. A »Journal de Geneve« írja­­ Mr. Lansing államtitkár vette kezébe Amerika egész külpoliti­kájának­­­s a béketárgyalások amerikai képviseletének irányí­tását. Mindazon jogokat, amelyek­kel ebben a tekintetben a köz­társaság elnöke lesr, reá ruházták. A jogok ez átruházása — mondja egy Washingtonban megjelent közlemény­­—,teljesen megfelel a rendes jogszokásnak, amely sze­rint a külügyi államtitkár az, aki a külállamokkal való összes tárgyalásokat vezeti. A kivételes helyzet épen az volt, hogy Wilson vezette ezeket a tárgyalásokat. Mióta Wilson Washingtonból propaganda-körútjára indult, Mr. Lansing volt az amerikai külpo­litika igazi vezetője. Görögkeleti püspökség Nagyváradon. A nagyszebeni nemzeti egyházi kongresszus 1909-ben és 1916 ban újból kimon­dotta a nagyváradi görög­keleti püspökség visszaállí­tását. A szervezési szabályzat (Statului Organic) szerint ehhez a kormány jóváha­gyása szükséges. Ciorogariu Román nagyváradi görögke­leti püspöki helynök az elmúlt héten megkapta a kor­mányzótanácsnak erre vonat­kozó jóváhagyó határozatát. A nagyváradi görögkeleti püspök stallum betöltésére Ciorogariu Román püspök helynököt jelölik hivatalosan. — Iparügyek: Mohos Ist­vánná gyümölcs kereskedésre en­gedélyt kér.­­ Maczelka Ferenc­­né szatócs, Demján Mária ser­téskereskedő, Bánfi József mar­hakereskedő, Bereczki József csizmadia iparukat beszüntették.

Next