Magyar Nemzetőr, 1921. január (51. évfolyam)
1921-01-22
2 lentette, hogy adott esetben lemond arról a békeszerződésben biztosított jogáról, hogy a jóvátételi összeget május 1-ig megállapíthassa és fizetni fogja a Franciaország által követelt ideiglenes évi díjat, ha viszont az ő követeléseinek egynémelyikét teljesítik. Németország fő követelése az, hogy a fizetés ne készpénzben, hanem árukban történjék. Kétfelé amnesztia címen Prohászka Ottokár olyan vezércikket ír a Nemzeti Újságban, amely az alvezéreket és a mezei hadakat átmenetileg alighanem zavarba hozza. — Két amnesztiára van szükség, az egyiket a kormányzó, a másikat a társadalom adja. A kormányzó kegyelme megnyitja a börtönök kapuit, de a társadalomnak is meg kell nyitnia a maga kapuit. Hiába veszi le a bűnösökről az amnesztia a törvényes ítélet bélyegét, ha a társadalmi megbocsátás le nem törli homlokukról a testvérgyűlölet Kain-bélyegét. — A kiszabadult és megtört embereket ne a megvetés, bojkott és bántalmazás fogadja, amely elidegenít és ismét elkeserít s ismét a destruktiv elemek karjaiba kergeti őket, hanem az a jóindulat, amely nem vádaskodik, hanem segít. — Mi mindnyájan, akik az amnesztiákat fogadjuk, akik azokat segíthetjük, őket állásaikba visszavesszük s nekik munkaalkalmat juttatunk, nem bélpoklosokat látunk bennük, hanem megrendült kedélyű embereket, akiknek egy bizó, nyílt tekintet s egy jóakaratu kézfogás megint uj polgárrá avatás s uj visszafogadás abba a környezetbe, a mely gyógyít is, kenyeret is ad. Ametrikában leszállítják a munkabéreket Newyorkból jelentik. Több iparágban leszállították a munkások bérét. A textiliparban a bérleszállítás 22 és fél százalékot tesz ki. A munkások meglehetősen kedvezően fogadják az új feltételeket, mivel az ipartelepek bezárását el akarják kerülni. Az Egyesült Államokban kétmilliónál több munkás van munka nélkül. A fontos mezőgazdasági termények ára Amerikában tudvalevőleg húsz-hatvan százalékkal esett nyár óta és a fogyasztók sztrájkjának hatása alatt az illusztrális árak is meredeken hanyatlottak. A munkaerők változatlansága mellett ez azt jelentette, hogy a gyárak önköltségi áron alul voltak kénytelenek értékesíteni áruikat és így likvidálták ugyan,raktáraikat, de korlátozták a termelést és tömegesen bocsátották el munkásaikat. A nagy munkanélküliség hatása alatt most megkezdődhetett a bérek normális arányának visszaállítása a lesülyedt árszínvonallal szemben. Ezáltal a gyáraknak újból módjukban lesz nyereséggel dolgozni, viszont a bérek csökkentése csökkenteni fogja az amerikai piac egy széles rétegének vásárlóképességét és ezáltal vezet egy újabb termelési váltságra, amelyből csak az európai export lehetőségeinek megjavulása segíthetné ki Amerika, gazdasági életét. MAGYAR NEMZETŐR 1921 január 22 A szovjet tartozások ügye A Curia fágy jelantóságú állásfoglalása. 1. Immár másfél esztendeje, hogy a proletárdiktatúra megbukott és a szovjet tartozások ügye nagy részben még ma is nyílt kérdés, amelyre széles körök: kereskedők, gyárosok, iparosok és pénzintézetek várják a feleletet. Az állam pedig nem siet; egyrészt több ízben kijelentette, hogy a szovjetállamnak nem jogutóda és a proletárdiktatúra gazdasági vonatkozású intézkedéseit saját tényeinek el nem ismeri és azokért felelősséget nem vállal, másrészt a vállalatok szocializálása folytán előállott tényleges helyzetnek törvényhozási vagy rendeleti úton való szabályozásával is késik. Az állam jogutódlására fenti elv jut már kifejezésre az 1919. év október havában megjelent 5193—1919. M. E. számú kormányrendeletben, amely a szovjet anyaghivatalok felszámolását szabályozza és ez következtethető az alkotmányos élet helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről szóló 1920. évi I. t-c. 9. §-ából, mely kimondja, hogy az úgynevezett népköztársaság és tanácsköztársaság szerveinek mindennemű rendelkezései általában érvénytelenek. Bíróságainknak nem állott módjában e kérdésben dönteni, mert az 1262—1920. M. E. számú kormányrendelet kimondja, hogy a népköztársaság és tanácsköztársaság szervei és közegei vagy az általuk alkotott intézmények szervei és közegei részéről kötött ügyletekből és egyéb cselekményeiből és mulasztásaiból vagy intézkedéseiből származott követeléseket a kincstár vagy az állam szervei és intézetei vagy a törvényhatóságok és községek ellen bírói után érvényesíteni nem lehet. Nem isképzelhető, hogy a bíróság döntsön ebben a kérdésben. A bíró csak a fennálló jogszabályok alapján oldhatja meg az eléje kerülő vitás kérdéseket, itt pedig nincs jog, nincs jogszabály, amelyre a bíró ítéletét alapíthatná. Hogyan ítélhetne tehát oly perben, melyet pl. a proletárdiktatúra részére teljesített közszállításokon alapuló követelés iránt indítana valaki az alkotmányos magyar állam ellen? Általános jogelveket is hiába hívna segítségül a bíró, választ azoktól sem nyerne a proletárdiktatúra nyomán támadt bonyolult, nem is annyira jogi, mint gazdasági, nem a szigorú jog, hanem elsősorban méltányosság szerint elbírálandó kérdések megoldásához. ( Kétségtelen ugyanis, hogy bár az említett elvi deklarációk a tanácsköztársaság tényeit érvényteleneknek is nyilvánítják, a gyakorlatban nem érvényesíthető az az álláspont, hogy nem lévén az állam a szovjetállamnak jogutódja, ez utóbbi intézkedéseinek és ténykedéseinek semminemű következményei nem terhelik. Más az elv és más az élet ! A proletárdiktatúra négy és fél hónapos garázdálkodását meg nem történtté tenni nem lehet; annak nyomai itt vannak, következményeit érezzük, érzik különösen a gazdasági körök, a kereskedők, iparosok és pénzintézetek és így az állam nem zárkózhatik el az elől, hogy e téren rendet teremtsen, de rendet nem teremthet olyképen, hogy hatalmi szóval saját magát minden következmény alól mentesíti. A szovjettartozások kérdése tehát mégis rendezésre szorul. S nem elég egyes részleteket szabályozni, mint ahogyan ez eddig történt, hanem legfőbb ideje, hogy az egész kérdéskomplexum egységes elv alapján rendeztessék és megszűnjék az e téren uralkodó bizonytalanság A feladat rendkívül nehéz: nem annyira jogi, mint gazdasági kérdésekről van szó, amelyeknek megfelelő irányban való megoldásától rendkívül nagy érdekek függnek. Találóan jellemezte néhai felejthetetlen emlékű jogtudósunk, Szászy-Schwarz Gusztáv a helyzetet, amidőn azt mondta : „Nem tudós ember az, akire e kérdések tartoznak, hanem okos ember“. Törvények e kérdésekre, amelyek minden törvény, jog és precedens nélkül valók, feleletet nem adnak. A szakirodalomban és az érdekképviseletek körében alaposan megvitatták a kérdést, a kormány ismételten tartott szaktanácskozást, ahol az érdekeltek álláspontjukat és kívánságaikat előterjesztették és egyértelmű volt a vélemény, hogy az állam a szovjetgazdálkodás összes következményeit nem háríthatja az egyes érdekeltekre, hanem bizonyos mértékig magának is felelősséget kell ezért vállalnia és ahol a gazdasági érdekek megkívánják vagy egyébként méltányos, az államnak kell bizonyos határig a proletárdiktatúra intézkedéseiért a következményeket viselnie. Két kérdésről van szó: egyrészt a szovjetszervek rendekezésével létrejött közszállítási és közmunka-szerződésekből kifolyólag az államra, illetve közhatóságokra származott-e kötelezettség és mily mértékben, s ezzel szoros kapcsolatban a másik kérdés: a szocializált vállalatok és üzemek köztulajdonbatlalá vételéből vagy az önrendelkezési jognak egyébként való korlátozásából előállott tényleges helyzet miképen rendeztessék. Már az eddig történt intézkedések is sok tekintetben kihívták a jogosult kritikát és különösen azok gyakorlati keresztülvitele adott vitákra alkalmat. Áll ez különösen a fent említett 5193—1919. M. E. számú és az ahhoz kapcsolt és azt módosító kormányrendeletek alapján megindult felszámoló tevékenységre vonatkozólag. Ehelyütt csak egyet emelünk ki. A rendeletek értelmében az anyaghivatalok felszámolását felszámoló bizottságok eszközük, amelyek a különböző anyaghivatalok aktíváit és passzíváit csődtömegként kezelik, tartozásaikat és követeléseiket megállapítják és behajtják, illetve kifizetik. E felszámoló bizottságok a fent hivatkozott rendelet azon intézkedését, hogy aki a felszámoló szervvel való összeköttetésből kifolyólag jogtalanul gazdagodott, az így szerzett vagyoni előnyt visszaszolgáltatni köteles, gyakran helytelen irányban értelmezik úgy, hogy ennek következtében bíróságainknak is alkalma lesz majd e kérdéssel foglalkozni. A rendelet értelmében ugyanis a felszámoló bizottság a tömeget harmadik személyekkel szemben megillető igények érvényesítése céljából a tömeg képviseletében a bíróság előtt felperesként eljárhat amely percben a felszámoló bizottságot a kincstári jogi igazgatóság képviseli. A felszámoló bizottságok több esetben jogtalan gazdagodásnak minősítették azt az árkülönbözetet, amellyel egyes vállalatok a szovjet alatt magasabban értékesítették árukat, mint a szovjet előtt, illetve a szovjet előtt, illetve a szovjet alatt társadalmi haszonnak nevezett önköltségi és eladási ár közötti különbözetek E címen azután a felszámoló bizottságok az egyes anyaghivatalokkal összeköttetésben volt vállalatokra és cégekre nagy öszszegű visszatérítési kötelezettséget állapítottak meg, amelyet az érdekelt vállalatok és cégek természetesen nem voltak hajlandók mindig elismerni és így az illető felszámoló bizottság rendeletadta jogánál fogva peres úton lépett fel az érdekelt vállalat vagy cég ellen. Reméljük, hogy a felszámoló bizottságoknak e gyakran önkényes és jogtalan követelését a bíróságok nem fogják honorálhatni, annál kevésbé, mert teljesen indokolatlan az, hogy egy szocializálva vott vállalatnak, vagy üzemnek a szovjet alatt lefolyt gazdálkodásából egyes tételeket kiragadnak, amelyek esetleg haszonnal jártak is a vállalatra nézve és figyelmen kívül hagyják azt, hogy szovjet gazdálkodás mérlege a vállalatra nézve mégis jelentékeny veszteséggel záródott. Hol itt a jogtalan gazdagodás . Klasszikus zenestély Vásárhelyen A szegedi filharmonikus zenekar hangversenye. Vásárhely kultúrtörténetében nevezetes dátum volt a tegnapi nap. A szegedi filharmonikusok rándultak át hozzánk sFichtner Sándor karnagy vezetése alatt teljesen klasszikus zeneszámokbóll álló hangversenyt tartottak. A Fekete Sas nagyterme zsúfolásig megtelt. A klasszikus muzsika utáni vágy megmozdította Vásárhely társadalmának minden rétegét, emlékeztetve a boldog békeidőkre, amikor a szépért való lelkesedés nem volt formákhoz kötve, amikor még egy gondolat lelkesítette a középosztályt: a kultúrának minél magasabb fokra való emelése, amely mellett eltörpül minden kicsinyes dolog. Persze a háború alatt sok minden megváltozott, mivel hogy a latin példaszó is azt tartja, hogy „,A fegyverek zörejében hallgatnak a múzsák.“ — Hallgattak is, vagy ha véletlenül meg-megszólaltatta őket a jótékonyság angyala, meglátszott, hogy ez nem a művészet jegyében történt. A csütörtök esti hangverseny feledhetetlen lesz Vásárhely közönsége előtt, éppen úgy, mint a tíz év előtti budapesti szimfonikusok hangversenye, amely szintén a klasszikus zene gyönyöreiben fürösztette meg Vásárhely közönségének a szívét és nemesért rajongó lelkét. A kitűnően fegyelmezett zenekar „A windsori víg nők“ című opera nyitányával kezdette meg a hangversenyt. Már ezzel az első számmal meghódították a közönséget. Az összjáték, amely a nagyobbszabású zenekaroknál nagy feladatot ró a karmesterre, pláne, ha nem hivatásos zenészekről van szó, itt úgy látszik.