Magyar Nemzetőr, 1921. június (51. évfolyam)
1921-06-01
2 6049—1921. tv. sz. Kinek kell jég? (Hirdetmény.) Az elmúlt tél enyhe időjárása következtében városunk tanácsa a város közönsége, úgyszintén a kórház részére szükséges jeget biztosítani nem tudván, ez idő szerint minden jég nélkül állunk. Minthogy ilyen nagy város közönsége jég nélkül nem állhat, felkérte városunk tanácsa a Bauer malom részvénytársaságot, hogy berendezett gyártelepén műjeget állítson elő, mely felkérés folytán nevezett malom üzleti érdekeit nem tekintve, közérdekből vállalkozott is e műjég előállítására, azonban azzal, hogy amennyiben a közönség naponként legalább 40—50 mmázsa jeget fel nem venne — miután kisebb mennyiség az előállítás fedezésére koránt sem lenne elegendő — a naponként ezrekre rugó ráfizetést kikerülendő, a műjég további gyártását kénytelen lesz beszüntetni. Tekintettel arra, hogy a város összlakossága, valamint mészárosok, hentesek, vendéglősök, italmérők, s más jéghasználatra utalt iparosok a részükre szükséges jeget csak úgy biztosíthatják, ha összesen napi 40—50 mázsa jég lejegyeztetik, a városi tanács felhívja mindazokat, kik jeget igénybe venni kívánnak, hogy napi jogszükségletüket dr Juhász Mihály v. tanácsnoknál 3 nap alatt kötelező átvételi nyilatkozat mellett annál inkább jelentsék be, mert ellenkező esetben a v. tanács minden akarata dacára nem lesz abban a helyzetben, hogy a közönségnek e tekintetben támasztható igényét kielégíthesse. Hmvhely, th. város tanácsának 1921. évi május 28-án tartott ülésében. Városi tanács, városról, a művészetről, a sikerről, az elismerésről kezdett ábrándozni. Ezt különben maga így meséli el: — 22 éves vagyok, 5 elemit végeztem jelesen, bal karom néhány évvel ezelőtt eltört, emiatt katona sem voltam. Április 1-én járt le a kondásévem, akkor azonban nem akartam újra elszegődni, hogy csak a művészetnek élhessek. — Szüleim — de legkivált az öcsém — durván támadtak, hogy ingyenélő akarok lenni, a rajzokkal nem fogok egy fia pénzt sem szerezni, holott más fiúk, kondások, bojtárok milyen jól keresnek. Az öcsém mégegyszer rám rontott, meg akart ütni, de én nem hagytam magamat. A vége az lett a dolognak, hogy szüleim az öcsém pártjára keltek és engem elűztek a világgá. Én akkor meghúzódtam egy ismerősömnél, majd elmentem Istvánffy művész úrhoz, hónom alatt a rajzaimmal (így ment valamikor Petőfi Bajzához). Istvánffy művész igazán művészt jellemző megértéssel, jóakarattal fogadott, megdicsérte rajzaimait és megígérte, hogy minden tőle telhető úton, módon pártolni fog. — Azóta egy színésznél lakom s akadt még egy pártfogóm, akitől 1000 koronát kaptam, a város készül megszavazni valami ösztöndíjat, Istvánffy művész pedig tanít. Kondásgyerekből festőművész. A magyar tehetség utat tör magának. Minden művészetet szerető, a szépben kedvét lelő embernek meg kell tanulni egy új nevet: Szepesi György, hortobágyi kondásfia nevét, akiben a magyar néplélek legmélyén szunnyadó őstehetség oly mértékben gyülemlett össze, hogy egyszeriben elismert festőművésszé vált. Vasárnaponként, mikor a jószág gondját elvetette, kisétált a Hortobágy csendes magányába, leheveredett egy-egy homokbucka tövébe, elővette papirosát és ceruzáját és rajzolgatott. Egy ilyen vasárnap délután két debreceni festőművész, Toroczkay János és Istvánffy Ferenc véletlenül arra vette útját, amerre a mi kondásgyerekünk csendesen rajzolgatott. Mi sem természetesebb, mint, hogy érdeklődtek az iránt, mit is rajzol és hogyan rajzol a gyerek. A két festőművész meglepődve tapasztalta, hogy ha nem is minden tekintetben kifogástalan, de határozottan a rendkívüli művészi érzésre vallók a rajzok. Megdicsérték a gyereket, biztatgatták a további próbálkozásra meghívták magukhoz, majd folytatták útjukat. A kondásgyerek "ezentúl hasznavehetetlen lett a jószág körül, nem szívesen látta el dolgát. A MAGYAR NEMZETŐR 1921 junius 1 Villamos áram a tenger vizéből. Műszakiemberek évek óta foglalkoznak azzal a tervvel, miként lehetne a tenger apálya és dagálya között az emelkedést és esést villamos áram nyerésére fölhasználni. A mindinkább fokozódó szeniiség az angolokat is arra kényszeríti, hogy természetes erők igénybevételével szenet takarítsanak meg. Ha az a terv, amelyet angol közlekedési minisztériumban dolgoztak ki, gyakorlatilag beválik, akkor a gazdasági élet az egész világon nagy átalakuláson mehet át. A terv szerint Anglia nyugati oldalán a Severn-folyó torkolatát “hatalmas betontöltéssel elzárnák és óriási kiterjedésű tavat duzzasztanának a folyó torkolatánál. A töltés közepén óriási zsilip lehetővé tenné, hogy a legnagyobb hajók is bejussanak a mesterséges tóba s ugyancsak azon keresztül tódulna be a tenger vize dagály idején. A zsilipet a dagály automatikusan nyitná és az apály ugyanazon módon zárná. A tavat óriási kikötővé építenék ki és ott a dél-angol bányák és ipari vidék termékeit közvetlenül a folyamhajókról a tengeri hajókra raknák át. Nagy munkát okozott, miként egyenlítsék ki az apály és a dagály egyenlőtlenségét és hogyan biztosítsák a turbinák egyenletes áramszolgáltatását. Végre úgy oldották meg a kérdést, hogy kisegítő turbinatelepet építenek. A végleges tervek szerint tehát a folyó torkolatánál négy kilométer hosszú betontöltés lenne hatalmas zsilippel. Ebben nyerne elhelyezést a fő turbinatelep, amely 500.000 lóerőt szállítana 10 órán keresztül. Ez a teljesítmény a dagály erőssége szerint 1.000.000 lóerőre volna fokozható. A töltés mögött, a 44 négyszögkilométer kiterjedésű tó partján kikötő épülne. Az angol mérnökök elejtették azt a tervet, hogy a fölösleges áramot akkumulátorokba gyűjtsék. Ehelyett ezt a szivattyúk üzembehelyezésére fordítják. Ilyen módon megoldották a tenger vizének egyenlőtlen emelkedéséből származó változó mennyiségű áram felhasználásának módját. A tervezett áramfejlesztő telep fogja ellátni a délwalesi bányákat villamos árammal, amelyek a teleptől 40—60 kilométerre fekszenek. Birmingham város környékén fekvő ipartelepek, amelyek 115 kilométerre vannak, sőt a 170 kilométer távolságra fekvő London is innen kapna áramot. A folyó torkolatát elzáró töltésen négy sínpár szolgál majd a teherforgalom lebonyolítására, amelyek az egész kikötőn körbefutnak. A költségekre előirányoztak 25—30 millió angol fontot és a számítások szerint megtakarítanak évente 3 és fél millió tonna kőszenet. Az idén nem lesz zsákhiány, Csehország konkurenciája. A gabonagyűjtési idény megkezdése előtt, amikor ismételten nagy zsákkészletekre lesz szükség, kérdést intéztünk a zsákpiac egyik alapos ismerőjéhez, aki a zsákkereskedelem helyzetéről a következőket mondotta : — Magyarországon békében az itteni jutagyárak körülbelül 20 millió zsákot gyártottak, amelyet a malomgazdaságban, kereskedelemben, iparvállalatoknál használtak fel. Ma azonban a megmaradt három magyar gyárban alig másfél-kétmillió zsákot készítenek, illetőleg ennyire rug a gyárakban felhalmozott zsákkészlet. Ma a régi és nemesebb jutóanyagból készült zsákokból alig van készlet, vagy pláne tartalékkészlet, mert a meglevő zsákok az utóbbi években csak pótanyagból készültek és ezért a jó anyagból készült zsákok számának a szaporítása, illetőleg a készletek kiegészítése huzamosabb időt fog igénybe venni. Ámbátor az itteni készletek csekélyek, mégis gyakran előfordul, hogy az országból exportálnak nagyobb zsákmennyiséget, így legutóbb körülbelül négyszázezer darab sózsák került ki a máramarosi sóbányákba, azonkívül nagyobb mennyiségű zsák kellett a délvidéki szilvatermés és más termékek összegyűjtéséhez, végül nagy kereslet mutatkozott a jelenleg jugoszláv megszállás alatt álló malmok részéről. A jutazsákok pótlása a közeljövőben nehézségekbe fog ütközni, mert a jutatermelés a legutóbbi években rossz volt, a készletek csökkentek a világpiacon, a juta árak állandóan emelkednek, úgy hogy a zsákárak csak a valuta javulása folytán olcsóbbodhatnak, de a világpiaci ár nem fog esni. Igen érdekes és figyelemreméltó a cseh gyárak helyzete. A cseh gyárak, hogy munkásaikat foglalkoztathassák, prémiumot kapnak az államtól. Ennélfogva meglehetősen sok áru érkezik Magyarországba aránylag olcsó áron. Ennek ellensúlyozására a gyáraink felkérték a kormányt, hogy a zsákokra vessen ki behozatali vámot, nehogy a mi gyáraink a konkurencia folytán kénytelenek legyenek üzemeiket redukálni, esetleg beszüntetni. Gyáraink a szükséges nyersanya got kellő mennyiségben kapják és így e tekintetben hiány nem mutatkozik. — Az árak a következők: a gabonazsák ára 70—100 K, a liszteszsáké 50—60 K, a samutzsákok hovatovább kikerülnek a forgalomból, mert ez is csak háborús pótanyagból készült és Minthogy ma a gyárak már jutát is kapnak, ennélfogva semmi akadálya annak, hogy pamutzsákokat ismét a jutzsákok válthassák fel. A fent említett jugoszláv és román zsákkivitel csak véletlen megrendelés volt, mert egyébként szervezett kivitelről nem beszélhetünk. A kivételes helyzet, amelyben a helyzet ma az ország van, lehetetlenné teszi, hogy rendszeres zsákexportról beszélhessünk, mert hiszen az utódállamokba egyéb exportcikk is csak nehezen jut el. Szinház. Heti műsori Kedden : „Limonádé ezredes“ B) bérlet. Szerdán: „Szerelem vására“ C) bérlet. Csütörtökön: „Cigány grófné újdonság operette A) bérlet. Pénteken: másodszor „Cigány grófné“ operette B) bérlet. Szombaton : „Lear király szomorújáték C) bérlet. ” Vasárnap : délután „Iglói diákok Este : „Muzsikus leány“ operette bérletszünet. Szerelem vására. Amerikai történet 7 képben. A tavalyi sziniidény szenzációs nagy hatású darabját egészen új szereposztásban adják az idén. K. Rásó Ida, Csáky Paula, Cserényi Adél, Turbók Rózsi, Vadnay János, Korda Sándor, Szigethy Bandi a főszereplők kreálói. Szerdán este lesz a műsoron. „Cigánygrófné“ operette. Dr Martos Ferenc és Vincze Zsigmond tüneményes nagysikerű operettje, mely bpesten a Király színházban több mint 200-szor ment zsúfolt házak előtt. Csütörtökön és pénteken kerül nálunk bemutatóra Somogyi Kálmán rendezésével, aki egyben „Laczi, cigányprímás“-ban az operette vezető főszereplője. Pompás szerepeket játszanak a mulatságos operetteben Bánky Ida, Járay Böske, Turbók Rózsi, Medgyessy Erzsi, Korda Sándor, Latabár Rezső, Békeffy R., Szigethy Bandi, Galgóczy Lajos. Az összes új és modern táncok betanítása Latabár Rezső ismert szaktudását dicséri. 3056—1921. elött. Hirdetmény. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 67782—1921. sz. alatti rendeletével megengedte, hogy a friss hús élő és leölt baromfi és vad, valamint élő és jegelt hal vasárnaponként és Szent István napján reggeli 7 órától délelőtt 10 óráig árusítható és házhoz szállítható legyen azzal a korlátozással, hogy az árusítás és házhoz szállítás segéd személyzet alkalmazása nélkül kizárólag az iparosok és családtagjaik közreműködésével végezhető. Hunvásárhely, 1921. május 28. Prehoffer tb. tanácsnok, I. f. iparhatóság«