Magyar Nemzetőr, 1921. június (51. évfolyam)

1921-06-01

2 6049—1921. tv. sz. Kinek kell jég? (Hirdetmény.) Az elmúlt tél enyhe időjárása következtében városunk tanácsa a város közönsége, úgyszintén a kórház részére szükséges jeget biztosítani nem tudván, ez idő szerint minden jég nélkül állunk. Minthogy ilyen nagy város kö­zönsége jég nélkül nem állhat, felkérte városunk tanácsa a Bauer malom részvénytársaságot, hogy berendezett gyártelepén műjeget állítson elő, mely felkérés foly­tán nevezett malom üzleti érde­keit nem tekintve, közérdekből vállalkozott is e mű­jég előállítá­sára, azonban azzal, hogy a­mennyiben a közönség napon­ként legalább 40—50 mmázsa jeget fel nem venne — miután kisebb mennyiség az előállítás fedezésére koránt sem lenne ele­gendő — a naponként ezrekre rugó ráfizetést kikerülendő, a műjég további gyártását kényte­len lesz beszüntetni. Tekintettel arra, hogy a város összlakossága, valamint mészá­rosok, hentesek, vendéglősök, italmérők, s más jéghasználatra utalt iparosok a részükre szük­séges jeget csak úgy biztosíthat­ják, ha összesen napi 40—50 mázsa jég lejegyeztetik, a városi tanács felhívja mindazokat, kik jeget igénybe venni kívánnak, hogy napi jogszükségletüket dr Juhász Mihály v. tanácsnoknál 3 nap alatt kötelező átvételi nyi­latkozat mellett annál inkább je­lentsék be, mert ellenkező eset­ben a v. tanács minden akarata dacára nem lesz abban a hely­zetben, hogy a közönségnek e tekintetben támasztható igényét kielégíthesse. Hmvhely, th. város tanácsá­nak 1921. évi május 28-án tartott ülésében. Városi tanács, városról, a művészetről, a siker­ről, az elismerésről kezdett áb­rándozni. Ezt különben maga így meséli el: — 22 éves vagyok, 5 elemit végeztem jelesen, bal karom né­hány évvel ezelőtt eltört, emiatt katona sem voltam. Április 1-én járt le a kondásévem, akkor azon­ban nem akartam újra elszegőd­ni, hogy csak a művészetnek él­hessek. — Szüleim — de legkivált az öcsém — durván támadtak, hogy ingyenélő akarok lenni, a rajzok­kal nem fogok egy fia pénzt sem szerezni, holott más fiúk, kondá­sok, bojtárok milyen jól keresnek. Az öcsém mégegyszer rám ron­tott, meg akart ütni, de én nem hagytam magamat. A vége az lett a dolognak, hogy szüleim az öcsém pártjára keltek és engem elűztek a világgá. Én akkor meghúzódtam egy ismerősömnél, majd elmentem Istvánffy művész úrhoz, hónom alatt a rajzaimmal (így ment valamikor Petőfi Baj­zához). Istvánffy művész igazán művészt jellemző megértéssel, jó­akarattal fogadott, megdicsérte rajzaimait és megígérte, hogy minden tőle telhető úton, módon pártolni fog. — Azóta egy színésznél lakom s akadt még egy pártfogóm, aki­től 1000 koronát kaptam, a vá­ros készül megszavazni valami ösztöndíjat, Istvánffy művész pe­dig tanít. Kondásgyerekből festőmű­vész. A magyar tehetség utat tör magának. Minden művészetet szerető, a szépben kedvét lelő embernek meg kell tanulni egy új nevet: Szepesi György, hortobágyi kon­­dásfia nevét, akiben a magyar néplélek legmélyén szunnyadó őstehetség oly mértékben gyü­­lemlett össze, hogy egyszeriben elismert festőművésszé vált. Vasárnaponként, mikor a jó­szág gondját elvetette, kisétált a Hortobágy csendes magányába, leheveredett egy-egy homokbucka tövébe, elővette papirosát és ce­ruzáját és rajzolgatott. Egy ilyen vasárnap délután két debreceni festőművész, Toroczkay János és Istvánffy Ferenc véletlenül arra vette útját, amerre a mi kondásgyerekünk csendesen raj­zolgatott. Mi sem természetesebb, mint, hogy érdeklődtek az iránt, mit is rajzol és hogyan rajzol a gyerek. A két festőművész meglepődve tapasztalta, hogy ha nem is min­den tekintetben kifogástalan, de határozottan a rendkívüli művé­szi érzésre vallók a rajzok. Meg­dicsérték a gyereket, biztatgatták a további próbálkozásra meg­hívták magukhoz, majd folytatták útjukat. A kondásgyerek "ezentúl hasz­navehetetlen lett a jószág körül, nem szívesen látta el dolgát. A MAGYAR NEMZETŐR 1921 junius 1 Villamos áram a tenger vizéből. Műszaki­­emberek évek óta foglalkoznak azzal a tervvel, mi­ként lehetne a tenger apálya és dagálya között az emelkedést és esést villamos áram nyerésére fölhasználni. A mindinkább fo­kozódó szeniiség az angolokat is arra kényszeríti, hogy termé­szetes erők igénybevételével sze­net takarítsanak meg. Ha az a terv, amelyet angol közlekedési minisztériumban dolgoztak ki, gyakorlatilag beválik, akkor a gazdasági élet az egész világon nagy átalakuláson mehet át. A terv szerint Anglia nyugati oldalán a Severn-folyó torkolatát “hatalmas betontöltéssel elzárnák és óriási kiterjedésű tavat duz­­zasztanának a folyó torkolatánál. A töltés közepén óriási zsilip lehetővé tenné, hogy a legna­gyobb hajók is bejussanak a mesterséges tóba s ugyancsak azon keresztül tódulna be a tenger vize dagály idején. A zsi­lipet a dagály automatikusan nyitná és az apály ugyanazon módon zárná. A tavat óriási kikötővé építenék ki és ott a dél-angol bányák és ipari vidék termékeit közvetlenül a folyam­hajókról a tengeri hajókra rak­nák át. Nagy munkát okozott, miként egyenlítsék ki az apály és a da­gály egyenlőtlenségét és hogyan biztosítsák a turbinák egyenletes áramszolgáltatását. Végre úgy oldották meg a kérdést, hogy kisegítő turbinatelepet építenek. A végleges tervek szerint tehát a folyó torkolatánál négy kilomé­ter hosszú betontöltés lenne ha­talmas zsilippel. Ebben nyerne elhelyezést a fő turbinatelep, amely 500.000 lóerőt szállítana 10 órán keresztül. Ez a teljesít­mény a dagály erőssége szerint 1.000.000 lóerőre volna fokozható. A töltés mögött, a 44 négyszög­kilométer kiterjedésű tó partján kikötő épülne. Az angol mérnö­kök elejtették azt a tervet, hogy a fölösleges áramot akkumuláto­rokba gyűjtsék. Ehelyett ezt a szivattyúk üzembehelyezésére for­dítják. Ilyen módon megoldották a tenger vizének egyenlőtlen emelkedéséből származó változó mennyiségű áram felhasználásá­nak módját. A tervezett áramfejlesztő telep fogja ellátni a délwalesi bányá­kat villamos árammal, amelyek a teleptől 40—60 kilométerre fek­szenek. Birmingham város kör­nyékén fekvő ipartelepek, ame­lyek 115 kilométerre vannak, sőt a 170 kilométer távolságra fekvő London is innen kapna áramot. A folyó torkolatát elzáró töltésen négy sínpár szolgál majd a te­herforgalom lebonyolítására, ame­lyek az egész kikötőn körbefut­nak. A költségekre előirányoztak 25—30 millió angol fontot és a számítások szerint megtakaríta­nak évente 3 és fél millió tonna kőszenet. Az idén nem lesz zsákhiány, Csehország konkurenciája. A gabonagyűjtési idény meg­kezdése előtt, amikor ismételten nagy zsákkészletekre lesz szük­ség, kérdést intéztünk a zsák­piac egyik alapos ismerőjéhez, aki a zsákkereskedelem helyzeté­ről a következőket mondotta : — Magyarországon békében az itteni jutagyárak körülbelül 20 millió zsákot gyártottak, amelyet a malomgazdaságban, kereske­delemben, iparvállalatoknál hasz­náltak fel. Ma azonban a meg­maradt három magyar gyárban alig másfél-kétmillió zsákot készí­tenek, illetőleg ennyire rug a gyárakban felhalmozott zsákkész­let. Ma a régi és nemesebb jutó­anyagból készült zsákokból alig van készlet, vagy pláne tartalék­­készlet, mert a meglevő zsákok az utóbbi években csak pótanyag­ból készültek és ezért a jó anyag­ból készült zsákok számának a szaporítása, illetőleg a készletek kiegészítése huzamosabb időt fog igénybe venni.­­ Ámbátor az itteni készletek csekélyek, mégis gyakran előfor­dul, hogy az országból exportál­nak nagyobb zsákmennyiséget, így legutóbb körülbelül négyszáz­­ezer darab sózsák került ki a máramarosi sóbányákba, azon­kívül nagyobb mennyiségű zsák kellett a délvidéki szilvatermés és más termékek összegyűjtésé­hez, végül nagy kereslet mutat­kozott a jelenleg jugoszláv meg­szállás alatt álló malmok ré­széről. A jutazsákok pótlása a közel­jövőben nehézségekbe fog ütköz­ni, mert a jutatermelés a legutóbbi években rossz volt, a készletek csökkentek a világpiacon, a juta árak állandóan emelkednek, úgy hogy a zsákárak csak a valuta javulása folytán olcsóbbodhatnak, de a világpiaci ár nem fog esni. Igen érdekes és figyelemremél­tó a cseh gyárak helyzete.­­ A cseh gyárak, hogy munkásaikat foglalkoztathassák, prémiumot kapnak az államtól. Ennélfogva meglehetősen sok áru érkezik Magyarországba aránylag olcsó áron. Ennek ellensúlyozására a gyáraink felkérték a kormányt, hogy a zsákokra vessen ki be­hozatali vámot, nehogy a mi gyáraink a konkurencia folytán kénytelenek legyenek üzemeiket redukálni, esetleg beszüntetni. Gyáraink a szükséges nyersanya­ got kellő mennyiségben kapják és így e tekintetben hiány nem mutatkozik. — Az árak a következők: a gabonazsák ára 70—100 K, a liszteszsáké 50—60 K, a s­amut­­zsákok hovatovább kikerülnek a forgalomból, mert ez is csak há­borús pótanyagból készült és Minthogy ma a gyárak már jutát is kapnak, ennélfogva semmi aka­dálya annak, hogy pamutzsáko­kat ismét a jutzsákok válthassák fel.­­ A fent említett jugoszláv és román zsákkivitel csak véletlen megrendelés volt, mert egyébként szervezett kivitelről nem beszél­hetünk. A kivételes helyzet, amelyben a helyzet ma az or­szág van, lehetetlenné teszi, hogy rendszeres zsákexportról beszél­hessünk, mert hiszen az utód­államokba egyéb exportcikk is csak nehezen jut el. Szinház. Heti műsori Kedden : „Limonádé ezredes“ B) bérlet. Szerdán: „Szerelem vására“ C) bérlet. Csütörtökön: „Cigány grófné új­donság operette A) bérlet. Pénteken: másodszor „Cigány grófné“ operette B) bérlet. Szombaton : „Lear király szo­­morújáték C) bérlet. ” Vasárnap : délután „Iglói diákok Este : „Muzsikus leány“ ope­rette bérletszünet. Szerelem vására. Amerikai történet 7 képben. A tavalyi szi­­niidény szenzációs nagy hatású darabját egészen új szereposz­tásban adják az idén. K. Rásó Ida, Csáky Paula, Cserényi Adél, Turbók Rózsi, Vadnay János, Korda Sándor, Szigethy Bandi a főszereplők kreálói. Szerdán este lesz a műsoron. „Cigánygrófné“ operette. Dr Martos Ferenc és Vincze Zsig­­mond tüneményes nagysikerű operettje, mely bpesten a Király színházban több mint 200-szor ment zsúfolt házak előtt. Csütör­tökön és pénteken kerül nálunk bemutatóra Somogyi Kálmán ren­dezésével, aki egyben „Laczi, ci­gányprímás“-ban az operette ve­zető főszereplője. Pompás szere­peket játszanak a mulatságos operetteben Bánky Ida, Járay Böske, Turbók Rózsi, Medgyessy Erzsi, Korda Sándor, Latabár Rezső, Békeffy R., Szigethy Bandi, Galgóczy Lajos. Az összes új és modern táncok betanítása Lata­bár Rezső ismert szaktudását di­cséri. 3056—1921. elött. Hirdetmény. A m. kir. kereskedelemügyi mi­niszter 67782—1921. sz. alatti rendeletével megengedte, hogy a friss hús élő és leölt baromfi és vad, valamint élő és jegelt hal vasárnaponként és Szent István napján reggeli 7 órától délelőtt 10 óráig árusítható és házhoz szállítható legyen azzal a korlá­tozással, hogy az árusítás és házhoz szállítás segéd személy­zet alkalmazása nélkül kizárólag az iparosok és családtagjaik köz­reműködésével végezhető. Hunvásárhely, 1921. május 28. Prehoffer tb. tanácsnok, I. f. iparhatóság«

Next