HOLMI, 1991 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1. szám

PÁLYÁZATI FELHÍVÁSt A HOLMI szerkesztősége novellapályázatot hirdet, melytől a kortárs magyar novellaírói kedv felpezsdülését reményti. A pályázat nyílt (nem jeligés), minden magyar író részt ve­het rajta, ismeretlen pályakezdők éppúgy, mint a műfaj mai mesterei. Természetesen csak új, nyomdafestéket még nem látott írásokkal lehet pályázni, akár több novellával is, és a szerkesztőség egyetlen - remélhetőleg kedvet és képzeletet serkentő - megkötése, hogy a pályamű első vagy éppenséggel utolsó mondatát a kiírásban megadott listából válasszák ki - tetszés szerint és szabadon - a szerzők. A HOLMI a pályadíjakat, figyelembe véve a forint viszontagságos helyzetét, naturá­­liákban határozza meg. Eszerint: 1 db első díj- háromnegyed angol uncia tizennyolc karátos arany mindenkori ára (jelenleg kb. 50 000 Ft); 2 db második díj - hetvenöt pozsonyi mérő búza mindenkori ára (jelenleg kb. 30 000 Ft); 3 db harmadik díj - három magyar akó és egy veder és négy pint villányi nagyburgundi mindenkori ára (jelenleg kb. 20 000 Ft). Beküldési határidő: 1991. május 1. Cím: HOLMI c/o Réz Pál, 1137 Budapest, Jászai Mari tér 4/A, vagy: HOLMI c/a Domokos Mátyás, 1085 Budapest, Somogyi Béla u. 24. V. 14.­­ A kéziratokat a szerkesztőség munkatársai bírálják el, s a HOLMI fenntartja ma­gának a jogot, hogy a díjazásra kerülő írások mellett valamennyi közlésre érdemesnek talált pályaművet is elsőként jelentesse meg a folyóiratban. Budapest, 1990. november 30. A szabadon választható kezdő-, illetve zárómondatok • Némely embert a szerencse tenyerén hord, míg a másik ember számára csak azért tart tenyeret, hogy megpofozza vele. • Nagy csacsi a kicsike. • Senki se vette észre, hogy eltűnt, mint azt sem, hogy ott volt, vagy azt, hogy élt. • A legtöbbször itt kezdődik a gyógyulás, ha az embert álmában a nők látogatják. • Halkan és gyorsan sírt. • Sokszor van az úgy az életben, hogy nem igazság az, ami igazság. • Fényes délben a napszúrás úgy reszket a levegőben, mint valami hegyes, gonosz aranytű. • Azt mondom, törje ki a nyakát az olyan építőmester, aki két egyforma házat épít egymás mellé. • A felébredés - igaz - elviselhetetlen szenvedéseket okoz. • A fényes teremben leírhatatlan pánik tört ki. • A férfi bizalmasan az ágy szélére ült. • Munka nélkül voltam, egy parkba vetettem magam, ahol álmosan figyeltem a zöld szín játékát a gyepen és a fákon. • Ez délután volt, egy délután, a délutánoknak azzal a markáns ismétlődésével, ami már nem is emberi, istenem, egy délután­ mit lehet várni tőle, nem igaz, ahogy mondaná valaki. • A halak nem hazudnak. • A hegycsúcsok fölül vannak.

Next