Hölgyfutár, 1936 (3. évfolyam, 1-7. szám)

1936-01-01 / 1. szám

A BEDE GYURI HÁZASSÁGA IRTA: NYÍRŐ JÓZSEFI­­ A régi világban nem lehetett olyan könnyen meg­nyerni a nők kegyeit, mint most. Keményen meg kel­lett küzdenünk értük. Ma? Férfiember csak egy haj­szállal legyen szebb az ördögnél, már bolondulnak utána a fehérnépek, s az ilyen nyakigláb, szájig csün­­gőorru, púpos, göthös, szemüveges, ritkaszőrű, csóré­­szájú, buta legényre azt mondják, hogy „érdekes“. Érdekes a szamár füle, hogy egyebet ne mondjak. Valamirevaló csóktól megfullad az efféle, s a jó szél a falhoz vágja. Ha az ilyent az én időmbeli szép pi­ros lánnyal összezárnák, mindjárt tolvajt kiáltana. Mi húsz esztendeig képeztük magunkat: verset írtunk, a félvárost megvertük a babánk kedvéért, a szem csak gyönyörködni tudott rajtunk, s olyan nagy dolgokat vittünk véghez, amiktől a mai pipaszárkarú „fiuk“ hottig nyomorékok maradnának, s mégis esztendőkig evett a fene, míg az ideálunk észrevett és hűvösen megbiccentette azt a rámába való szépséges fejit. Nagy is volt kérem a konkurrencia. Ha kifeslett egy­­egy ritkaszép leány, mint a rózsabimbó, nyolcan is belészerettünk egyszerre. Arra pedig kényesek vol­­tunk, hogy a leány eggyel megelégedjék, nem úgy, mint ma. Ilikével azonban nyolcan se mentünk semmire. Hej a képit neki, hogy az milyen fehérnép vala! Su­gármagas, tejfehér, érintetlen, százszemű, mennyei arcú, finoman lebegő járású, édes, bolondító angyal. Se sok hús nem volt rajta, se kevés. A szava, mint a muzsika, s ha kényesen megütötte a zongorát, édes viharok tomboltak bennünk. Esténként a lámpát el­­fújtuk a sóhajtásunkkal. Hogy is tud a Jóisten ilyen szép leányokat teremteni! Megállapodott komoly em­­ber vagyok, de ma is azt mondom... Különben hagy­juk a régi sebeket! . Talán lett is volna az elérhe­tetlen boldogságból, ha azt nem mondja egyik nap Bede György : — Fiuk, én tovább nem birom! Én öngyilkos le­szek azért a leányért! Komolyan vettük a fenyegetést. Istenem! Ilikéért öngyilkosnak lenni, a világon a legtermészetesebb, magától értetődőnek látszott. Magunkban még irigyel­tük is Gyurit, hogy nem nekünk jutott eszünkbe ez a végzetesen szép megoldás. Bevallom, egy kicsit meg is csillant a szemünk. Ha Bede átpályázik a más­­világra, eggyel kevesebben leszünk, s több az eshe­tőség. Bede meg is vette a revolvert. Hat nehéz golyót dugott bele a fényesen csillogó hideg acélba. — Még egy hetet adok magamnak! — azt mondta. Még emlékszem, mintha ma történt volna. Legbensőnkben sajnáltuk a fiút, hiszen huszon­­három-huszonnégy esztendős, ragyogó ifjúságú, szép szál fiú volt. Alig egy éve nevezték ki hozzánk ta­nárnak, négy nyelven is beszélt, gyönyörű pálya állott előtte, s most ezt a szép reménységet egyszerre ki­oltja egy buta golyó. Valamennyire kijózanodtunk. — Fiuk, ezt meg sem lehet engedni! Valamit tennünk kell! — Ál — húzta el a száját cinikusan Füles Pali, a törvényszéki jegyző. — Nem hiszem én azt! Két nap múlva olyan dolgok történtek, hogy neki is el kellett hinnie, Gyuri bucsúlátogatást tett a lányos házaknál, hova járatos volt. Kereken kijelentette min­denütt, hogy jövő szombaton pont déli tizenkét óra­kor meglövi magát, s aztán nem bánja, ha kertet tá­masztanak is a holtestével. Mindenütt meg is mutatta a revolvert, melyet állandóan magánál hordott. Az egész város megdöbbent. Mi barátai értekezletre gyűltünk össze Pavelkánál, hol a legjobb sort lehetett kapni, hogy megbeszéljük, miképpen lehetne megakadályozni a katasztrófát. — Gyuri nem tréfál! mondotta ijedten Apor Ádi, ki azért raccsolt, hogy a báró Aporokkal összeté­­vesszék. Erről különben a városban mindenki meg volt győződve. Hitetlen alig akadt. — Mi a fenét csináljunk! — Tűnődtünk és ide­geskedtünk. — írni kellene az édesapjának, hogy jöjjön s csi­náljon valamit, — találá ki valaki. Irtunk az édesapjának. Ott helyben Pavelkánál két okos ember fogalmazta meg a levelet, amelyben kertelés, szépítgetés nélkül feltártuk az öreg előtt a valóságos helyzetet. Azonkívül „négyszemközt“ mindenikünk beszélt Gyurival. — Ne légy olyan szamár Gyuri!... Csak nem ment el a szépeszed !... Meg vagy bolondulva ?... Hargittay Bertalanná,­ az Árvaleánynevelő Otthon új elnöke .

Next