Hölgyfutár, 1937 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1937-01-01 / 1-2. szám

) „A régi város emlékezői és szerelmesei.. Áprily Lajos bevezetője a Hölgyfutár budapesti estélyén. Akik itt a mai estén dobogóra lépnek, vala­mennyien egy régi város emlékezői és szerelmesei. Az elmúlt nyár olyan bőkezű volt, hogy újra megmutatta nekem ezt a várost. A feléje futó Szamos a napködben kéken pi­henő havasok hűvös, nagy lélekzetét hozza. A fel­legvár­i magaslat fái az időben megterebélyesedett koronákkal állják a völgy felett a strázsát. Pázsi­­tos lejtők között, gyümölcsösök felett utak szalad­nak a Csillaghegy és a Bükk felé. A nagygát kö­rül Heltai Gáspár papírmalmának emléke kísért. Tinódi könyvkultúráért ide zarándokolt, Apáczai Cseri és Szenes Molnár sírjai, sűrűn szaporodó új sírok között, ma is ismeretlenül lappanganak a há­­zsongárdi temetőben. A fekete lovasszobor mögött éjjel az alsó lámpák fényében kísértet-fehéren szökken égre a főtéri templom. Mátyás születésé­nek glóriája ott lebeg az Óvár felett. Barna házak történelmi neveket suttognak a Főtér-soron. A templomos, kollégiumos utca pedig diákkorunk Quartier Latin-je, magyar színészet hagyomány­­őrző első helye, olyan csenddel fogad, hogy a láto­gató leánycsoport szava templomian csendesre halkul. A Fekete Kolostor idegenből hazavágyó írója regényt írt róla. Fel­leg a város felett. Énekesek, előadók, írók, régi és mai clujiak ma valamennyien a Város vízióját hozzák ma­gukban. Transylvania történelmet sűrítő városa volt a múltban, ma az új irodalmon törekvéseinek ki­sugárzó helye. Dalosait, íróit, művészeit, minden tehetségét, akiben szépség és ritmus mozdult, va­lamikor Budapestre hozta a középpont, ideszívta és befejezte a nagyobb hullámzású város. De föld­rengető idők jöttek s a sorsával szembenéző lélek is összerendült. Sors-zenévé váltott a régi, könnyű muzsika és néma királyfiak szólaltak meg babo­násan a történelmi pitvarban. A megszólalók egy­más kezét keresték, a vonalak összehajoltak. Iro­dalmi középpont lett az egyeduralkodó középpont felé tájékozódó csendes életű középváros. Irodalmi autonómiája és poéta laureatusa van, bár akadémiai jutalmai nincsenek. A babérkoszorú sem hivatalos, látható dísz, csak egy sorsán tépe­­lődő nép halk és áhított elismerése. A poéta írta le mélyrelátó pillanatokban a mondatot: Itt a gé­niusz a lokálpatriotizmus misztikus ősmagvába burkolózik: Cluji Est. Valamikor hagyományosan nemes csengésű két szó volt: Cluji bál. Előkelő fogato­kat, arisztokrata dáma-világot, mámorba örvénylő jókedvet jelentett, a bőség és boldogság ki­áradásait. Mai irodalma polgári arccal tekint fe­lénk, az arcán gond van s egy vonás az Olosz La­jos gladiátorának az arcvonásaiból, aki az idők és az élet nehéz küzdelmét vívja. Értsük meg hát, hogy itt ma nem a szűk­­kör­ű­en hangzó lokálpatrióta szóval szerveztek iro­dalmi estet. Higyjük el inkább a költőnek, hogy ebben az érzésben misztikus ősmag van, végzetes kötőerő s azok számára, akiket helyhez kötni nem tudott, mélységes és megható emlékeztető. Transylvania magyar nyelve szereti a régisé­get, a Helikon és a Szépmíves Céh elnevezések is régi szavakra csendülnek. Az a csoport, amelynek rendezése keretet ad itt ma Clujról indult, vagy ma is ott élő értékeknek, a Hölgyfutár archaikus szavával indulva hódított magának közönséget. A­ Hölgyfutár nagysikerű budapesti estélyének szereplői. Ülő sor: B. Zsembery Elvira, Sz. Szappanyos Gabriella. „Szeresse“ — kínálja a székely háziasszony a világ legszebb kínáló szavával a maga vendégét. Szeressük, amivel a mai estén dalban, és iroda­lomban, transylvan tartalomban gyönyörködtetni készül a Hölgyfutár cluji rendezősége. És szeres­sük a látomást, amely dalból és irodalomból és em­lékezésből felemelkedik előttünk, mint a főtéri templom a villanylámpafényes éjszakában. És sze­ressük az alkalmat, mely megmutatja ifjúságun­kat Az ifjúságot, amelyet ott töltöttünk barázdá­­latlan, könnyű lélekkel a történelmi napsütésben. A NYAKAS SHAW. Newyorkban egy alka­lommal Bernard Sha­wnak egy igen hosszú drá­máját játszották. Már a főpróbán nyilvánvaló volt, hogy a hallgatóság többsége nem tudja a darab vé­gét bevárni, ha nem akarja a legutolsó vonatot le­késni. Táviratot küldtek Shaw címére: „Engedje meg a darab megkurtítását, mert a hallgatóság kü­lönben lekési a vonatot.“ Shaw ezt felelte: „Tilta­kozom a rövidítés ellett. Változtassák meg a me­netrendet.“ 1 legmodernebő olcsó kezelések, díjtalan tanácsadás, leghatásosabb szépítőszerek „Ágnes“ kozmetikában Cluj, Str. Duca 3, földszint - Keresztesnél, Thury Zsuzsa. Álló sor : Gergelyffy Gábor, Nyirő József, Kabós Éva, Áprily Lajos és Flórián Tibor. 5

Next