Hölgyfutár, 1938 (5. évfolyam, 1-2. szám)

1938-01-01 / 1. szám

450293 Hölgyfutár Előfizetés Romániában : I—i A­­/ I­E­I V iá IDÁT Magyarországi előfizetés : Egész évre . . . . 200 Lei­i A V I I L T I K A I Egész évre . . 8 Pengő Félévre................100 Léi if Félévre................4 Pengő Szerkesztik: Sz. SZAPPANYOS GABRIELLA és DESBORDES VIKTOR Uj utakon Irta : DESBORDES VIKTOR Új évfolyamunk első számát adjuk bará­tainknak és előfizetőinknek. Szükségesnek tart­juk leszögezni, hogy lapunk egy eddigi hibáját fogjuk a jelen és a következő számokban orvo­solni. Szigorú és elfogulatlan önbírálat után álla­pítottuk meg, hogy lapunk nem kapcsoló­dott szervesen a ma kérdéséhez és nem állott olyan közel az erdélyi nő, minden­napjához mint azt a jelen idők hölgyfutárának fel­adata megköveteli. Lapunk továbbra is abban a szellemben akar haladni, amelyel eddig is bírta táborának szeretetét és bizalmát. Továbbra is műveli és fejleszti az erdélyi magyar nők öntu­datát. Felszínen akarja tartani az összes kérdé­seket amelyek ezzel a tárggyal — különleges helyzetünk legnagyobb kérdésével — kapcsolat­ban vannak. Ez a célkitűzés töltötte be eddig is lapunk hasábjait. Az eddigi munka azonban előkészítő jel­legű volt : szellemi, elvont síkon mozogva oda törekedett, hogy a női lelkeket érzelmileg ké­szítse elő és tegye fogékonnyá gyakorlati tervek véghezvitelének elősegítésére. Amikor tehát egy új év küszöbén, új erők bevonásával és tetterőnk megsokszorozásával lépünk közönségünk elé, nem néma szemlélőket, hanem munkatársakat akarunk látni ben­nük. Minden olvasónkat felhívjuk a közös mun­kára, amelynek céljait, eszközeit és módjait az alábbiakban vázoljuk. Gyakorlati együttműködési lehetőséget aka­runk teremteni lapunk keretében. Mindazon er­délyi nőknek, akik meghallották a körlevelek és egyéb tények által felizgatott és túlfűtött idők szavát és ráébredtek, hogy bűn a tétlenség , részt kell venniök munkánkban. Elsősorban seregszemlét tartunk. Minden barátunkat, aki ezeket a sorokat olvassa, fel­kérjük, közölje velünk még e hó végéig, azokat az­ asszony- és leány­szervezeteket, amelyek helységében működnek. Lehető részletességgel írja le, hogy milyen jellege és működési tere van az egyes alakulatoknak és tudomása sze­rint mik váltak a megnyilvánulásai és teljesít­ményei megalakulásuktól napjainkig. Lapunk lehetőségeihez mérve, a legérdekesebb és arra­ alkalmasabb beszámolókat már legközelebbi számunkban hozni fogjuk. Ezen beszámolókban a józan, tárgyilagos és jóindulatú bírálatnak is helyet adunk. — Ne­héz feladatra vállalkozunk — ezt tudjuk — ami­kor mi akarjuk a kritikus háládatlan szerepét betölteni. Úgy látjuk azonban, hogy ezen a té­ren hézagpótló munkát teljesítünk. És azt is tudjuk, hogy ha tárgyilagosak és mindenek fö­lött jóindulatúak vagyunk és minden sorunkat — közösségünk igazi érdekeit nézve — százszor megfontolva írjuk le : szívesen látott vendége le­szünk minden munkás erdélyi magyar nőnek. Mint egy emlékeztető és egyben buzdító lesz a „Hölgyfutár“, ha munkairányokat jelöl ki , támogat minden megmozdulást, nemes ver­sengésre serkent, de számon is kér: megró, vagy megdicsér. Fenti célkitűzésével a „Hölgyfutár“ meg­nyitja a lehetőségét annak, hogy aki érzi az ösz­­szefogás és együttműködés szükségét egy síkba kerüljön és mindenek előtt értesüljön, és tud­jon a más városokban ugyanolyan indulatokkal dolgozó társnőiről. De még az egyes helységekben is szüksé­ges és hiányt pótol egy közös a társadalmi ta­gozódásokat áthidaló­­ szerv. Nagyobb városainkban több egyed és ala­kulat fárad ugyanazon célok elérésében, anélkül, hogy egymás terveiről tudna és eleve elkerülné egymás terveinek keresztezését vagy pláne ös­­­szeütközését. A „Hölgyfutár“ sorain keresztül megismeri és megtanulja becsülni egymást, aki olvasóinak táborába lép. 3

Next