Hölgyfutár, 1849. november-december (0. évfolyam, 1-39. szám)
1849-11-21 / 7. szám
Elizához. Mit szomorgasz ? Jöj karomba , Szívem gyöngye , szép leány ! Lezúgott már a förgeteg, Véres múltak alkonyán. Jöj karomba! szent a béke ! Nem riaszt a harcmoraj; Nem zúg feléd száz ajakról A nyomor szó és a jaj! Szent a béke ! nem viharzik Dúlt kedélyek tengere; Nyugodtan ver a nemzetek Felcsigázott szívére. Nem viharzik egy szebb jövő Hajnalán a magyar ég; Mert nemzetét élni hagyja A nagy isten , élni még ! Egy szebb jövő ! hajh ! mi üdv ez , Keblem bánatársain ! — Élni fog a megtört magyar Annyi küzdés romjain. Fátyolt oda — sűrűt mint a Fenyvesek font ágai — Hol az égig csapdosának A borzalmak árjai. — S jöj karomba ! mit szomorgasz ? Szívem gyöngye , szép leány ! Lezúgott már a förgeteg, Véres múltak alkonyán. Kecskemétről. Hirharang. Kalischban, mint a bécsi Lloyd írja, nagyszerű vizsgálatot tartanak, forradalmi merény miatt, minő még alkalmasint soha nem tartatott. Jelentés létetett ugyanis a varsói főkormányszéknél, miszerint a kalischi leánynöveldében vészes politikai izgatás forrong, s ennek megvizsgálására külön bizottmány rendeltetett. Fülleborn kisasszony növeldéjében már negyven kisasszonykát hallgatott ki a bizottmány, s minden forradalmi dalaikat, képeiket sat. elkobozd, egyébnek a legszigorúbb vizsgálat dacára sem juthattak nyomába. A vizsgáló orosz ezredes egyenként hallgatá ki a vádlottakat, kik meglepőleg derekasan felelgettek. A helybeli polgármester leánya, iskolatársnőjök adta fel őket. Igen kiváncsiak vagyunk az ítéletre. Csak hallgatásra ne ítéljék el a kis angyalokat, mert ez a halálnál is keserűbb lenne. Pesten e napokban végrehajtás útján vettek meg tetemes összeget valakin, ki e miatt igen keservesen zúgolódott. A végrehajtó tréfásan vigasztald őt a szentírásbeli Jobbal, ki mindenét elvesztvén , azzal vigasztald magát , hogy az ur adta , az ur elvette ! Erre azonban a zúgolódó igen alaposan jegyzé meg: „Igen ám, de én csak azt mondhatom, hogy az ur nem adta, és mégis elveszi, ez aztán egészen más !“ Bérkocsisaink igen panaszkodnak, hogy a lánchídon havonként hat ezüst forintot követelnek tőlök, holott eddig a hajóhídon csak két váltó forintot fizettek. Eddig ők mindenhatók voltak, legalább parancsolni nem tudott nekik sikerrel senki, ám parancsoljanak most a lánchídi igazgatósággal. A révészek igen szomorúak a lánchíd megnyílása miatt, mégpedig nem annyira azért, hogy nem lesz keresetök, hanem mivel nem leend többé alkalmuk úriemberekkel is gorombáskodhatni. Újságírókul hárman mozgunk már a magyar napisajtó terén , mégpedig egy egész hét óta , és mégsem bántottuk egymást. Istenem , minő változtatást képes előidézni a véres forradalom! Bécsben a rosz színművek mind el fognak tiltatni, e hírre Birchpfeiffer asszonyság kétségbeesik. Pesten az angol királynőhöz címzett volt kávéházban most egy majom mindig sok embert csödit bámulásra. Mennyit lehet az előtt látni ugyanazon helyen, és senkinek nem tűntek föl! Könyvárusunk egyike igen panaszkodott, hogy az emberek most egyáltalában nem akarnak olvasni, s állítása szerint csak azzal tarthatja fen magát, hogy mellesleg abrakkal is kereskedik. Szalmát ugyan láttunk már nála, de ezt még nem tudtuk. Diogenesről szólottak tegnap bizonyos társaságban , s egy nő azt jegyzé meg, hogy bizony roszabb világ lehet akkor, mint most, mert akkor lámpával kellő embert keresni. Hátha most azért nem veti illy munkára fejét senki, mert nem is reméli, hogy sikere lehetne ? ! Varsóban, egy külföldi lap szerint, most igen szenvedélyesen táncolnak, s a táncmesterek dús aratásnak örvendnek; még a színházban is mindennap tánc van az előadás közé vegyítve. Aztán mégis akadnak homályos látásuak, kik azt hiszik, hogy a lengyelek rosz lábon állnak. Sütőink a zsemlyét burgonyával kezdik sütni, ezáltal súlyosabb lesz, kevesebb liszt fogy el, és több pénz marad a lisztrontók zsebében. —0 Szeget szeggel. A ki virágot oroz fájáról a szerelemnek , Lopja el a fát is — s bűne bocsátva leend. V. S. 27