Hölgyfutár, 1849. november-december (0. évfolyam, 1-39. szám)
1849-12-03 / 17. szám
66 ruházatomnak, szinte egy új rétegét képezte. Új piperémmel ismét utánuk sietek, s épen jókor értem még oda, hogy mind négyüket egy nagy három emeletes háznak kapuján bemenni lássam. Jó éjszakát, gondolom magamban, Dévai barátom ! a te szűröd már ki van téve. Vissza akarok már fordulni a kávéforrásba menendő, hát a sétatér felöl közeledik az általam a színházban olly annyira keresett T, egy asszonysággal s egy kisasszonynyal, kivel három évvel ezelőtt egy körbálban táncoltam , s kiről annyit tudtam hogy Idának hitják. Ezek is mindnyájan ugyanazon háromemeletes ház kapuján mentek be. Szegény Aknai barátom! tehát neked is csak rész hírt hozhatok. Piszkosan amint voltam siettem tehát a kávéforrásba, barátaimmal elefántságaim eredményét közlendő. De itt ámbár már tíz óra felé járt, ők egész este nem láttattak. Az ott levő vendégek mosolyogtak ugyan megjelenésemkor , de egy hivatásának nagyságát érző elefántnak az illyesmi iránt is közönyösnek kell lenni, és én olly nyugalommal ittam meg puncsomat, mintha öltözetem salom csínnal bitt volna. Vártam egész tizenegy óráig és legnagyobb csodálkozásomra egyik sem jelent meg , pedig nem az én , hanem az ő érdekekben állott, a dolgok valódi állását tudni. S minthogy az elefánt is, bármilly nagy terhet is tudjon elviselni, mégis testét, kivált az annyira meghasznált testet, mint az enyém ma volt, nyugalomra kénytelen bocsátani, így tehát én is haza ballagva, s a ma túlélteket agyamban forgatva valahára elaludtam. Hétfőn reggel még ollyan reggeli szundikálásban voltam, mellyben néhanéha álomkép gyanánt nekem is elefántra volt szükségem , midőn egyszerre ajtómon nagykő-, pogást hallok, s az ajtó felnyitása után Dévai barátom, örömsugárzó arccal berohan a szobába s engem összevissza csókolva megköszöni tegnapi fáradságomat, mellyl azonban már felesleges volt, miután Nesztijének atyja meg- tudván, hogy az octrogált vőlegény ollyanforma ember,a kit a közönséges életben korhelynek neveznek; tehát túladott rajta , ő pedig (Dévai) miután engem elefánti minőségben a színházba küldött, házuk elött elmenve Nesztineki öcscsét, kit egy arra vágtató bérkocsis majd agyon gázolt, megmentett , minek következtében atyjától sok hálaszóval s barátsággal fogadtatott, Nesztiék körében egy boldog estét töltött, és most egészen boldog házukhoz járhatni. Ekkor elmondani neki tegnapi kalandjaimat, mely-ilyekre ő nagyokat nevetett, azon hozzátétellel: „Isten tudja , kit tartott ön Nesztinek és vőlegényének , mert én az egész bálványutcában nem ismerek senkit, és én nem is mondtam tegnap , hogy Neszti a bálványutcában lakik, hanem hogy én addig kisérem mindig, miután épen rokonai miatt nem mertem őt egészen hazáig a nádorutcáig kisérni. Midőn Dévai épen ezeket elmondá , ajtómon uj kopogás hallik , s belép szinte örömsugárzó arccal Aknai barátom, aki szinte megköszöni tegnapi fáradságomat, s elmondja , hogy ő nem csak a házhoz jár, hanem Idájával már el is van jegyezve. „„Hogyan! mikép !““kiáltom én, „„hiszen én magam láttam tegnap T-t Idával.““ „Gondold meg csak barátom,“ felelt erre Aknai, „hogy több Ida van Pest városában , ez utóbbi nem volt az enyém. Hanem hogy az egész dolgot megfejtsem, az tehát így volt. Tegnap tőled elváltamkor mondtam neked , hogy atyám a casino előtti kioszkban vár rám; én tehát oda menve amint belépek, ott látom egy asztalnál atyámat Idával s egy öreg úrral a legbizalmasabb társalgásban. Kölcsönös bemutatás , Idának elpirulása , és mindkettőnk részéről némi zavar volt a találkozásnak első eredménye. Azonban mit tegyek hosszadalmas, hozzájuk haza mentünk; atyám és Ida atyja, most nyugalmazott kapitány mint hadnagyok valaha egy ezrednél szolgáltak , és kitalálták csakhamar, hogy mi bizony nem rosz szemmel nézünk egymásra, neki fogtak tehát katonásan , s minket még tegnap eljegyeztek. Most barátom képzelheted boldogságomat! Ebből tisztelt hölgyeim láthatták kínait és örömeit egy hivatását érző és a szerint cselekvő elefántnak, azért tehát ha szívük a legnemesebb gerjedelemre fakad , legelső gondjuk legyen ügyes és munkabíró elefántról gondoskodni , s mellesleg emlékeztetem önöket, ne felejtkezzenek el e beszélybe folytában tervezett részvényes társaság létesítéséről. Czanyuga József: Népdalok. *) I. Elhervadj violám, Szép kerti virágom, Kis madár, ne csattogj A zöld nyárfaágon. Nincs, kinek bokrétát kössek kalapjára, Nincs, kivel hallgassak Kis madár szavára. Édes anyám , adj lent Két három orsóra, A mennyi elég lesz Egy szemboritóra. Megfonom s könnyemmel Meg is fehérítem , úgy sem élek soká , S szememre terítem. (Kolosmegyei) Szilágyi S. *) Erdélyi gyűjteményemből. Sz. S.