Hölgyfutár, 1850. január-június (1. évfolyam, 1-147. szám)

1850-04-27 / 97. szám

Budapest, 1850. Szombat, ápril 27. Előfizethetni Budapesten november 15-étöl jövö március végéig 4 hónapra 4 fr. 30 kr., 1850 ja­nuártól junius végéig félévre 6 for. Postán küldve november 15- étöl jövö junius vé­géig 7 új hónapra 9 fr. 30 kr., 1850 januártól junius végéig fél évre 7 fr. 30 kr., helyben csupán Kozma Vazul nagykereskedésében a nagy hidutcai 671 sz. Takácsy házban , hol egyszersmind gyors közlés végett minden­nemű hirdetések is el­fogadtatnak , miktől Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Tulajdonos szerkesztő Hagy Ignác, egy háromszor halál hozott sorért négy e­­züst krajcár fizetettek. Vidéken minden cs. k. postahivatal elfogadja az előfizetést,és a dijt bérmentesítés nélkül küldi föl, ha a levél borítékán megjegyez­tetik, hogy,,hir­lap előfizetési díjt“ tartalmaz. ! ! ! E­­gyesszámok ára egy ezü­stgaras. (Megjelenik ünnep- s vasárnapokat kivévén mindennap délután. Szerkesztőségi szál­lás: hatvani utcai Hor­­váth-ház 3-ik eme­letben.) 97. Lapjainkra két hónapos előfizetést is elfo­gadunk , május és júniusra , postán három, B­u­­dapesten két ezüst forinttal. — Szerk. Nagypéntek. (Folytatás.) Hagyjuk most tisztelt olvasónőim szegény Matildot bu­jában s keservében, mert ez egész év folytából sem mondhat­nánk róla egyebet, mint hogy búsult, és sírt. Néha-néha aty­jától s nénjétől erkölcsi oktatásokat nyert, mik még jobban megszomoriták szivét, s csak igen ritkán kapott jó mamájától egy két vigasztaló szót, ki azonban nem tartotta célszerűnek szeretett gyermekét hiú reményekkel sokat kecsegtetni. E ri­deg és sivatag évnek vázai Matildra nézve csak azon percek voltak, mellyekben vasárnapi ima előtt és után szivbálványának pillanatra látott vonásai e siralom völgyét előtte, bár pillanatra csak, de mégis édenné varázsolták. Hagyjuk tehát Matildot s forduljunk Gáborhoz. Szegény kezdő ügyvéd létére Pesten , hol nagyobb a prókátorok mint a perlekedők száma, bizony nem élt a legfényesebben. Hivatala nem lévén, nem is volt bizonyos meghatározott jövedelme , , melly szerint más ember módjára feloszthatta volna kiadásait, hanem hol több keresete volt, hol kevesebb, hol épen semmi. i) ugyan nem gavallérkodott, ha valamicskével több pénzre tett szert, hanem ruhát, tudományos munkát vett, vagy más efféle nagyobb kiadást tett, s e mellett néhány forintot roszabb keresetű időre félre tett. Ezen roszabb keresetű idők azonban néha sokáig tartottak, a tartalék forintocskák el-el­fogytak, s az én Gábor barátom — ha az akkori időben is mint jelenleg, az embereket politikai nézetekre nézve színek szerint osztot­ták volna fel sem tricolor, sem schwarzgelb nem volt, hanem egyes egyedül - schwarz. Illy helyzetben a szegény embernek csak két útja van, t. i. vagy koplal vagy adósságot csinál. Gábor mint ügyvéd gyakorta látta, milly kellemetlen helyzetekbe hozhatja az embert az adósságcsinálás, s ez által , olly ellenszenvet kapott a pénzszerzés ezen neme ellen, hogy mig császárok, királyok, mágnások s milliókkal biró töltészek, ha megszorulnak, minden tétova nélkül adósságot csinálnak;­­ a szegény ügyvéd a kölcsönzés sokak által szinte virtuozi­tásig kiképzett mesterségét megvetette, és­­ koplalt. Ha tehát erszényében apály volt, s annak feneke mind­inkább mutatkozott, azaz, ha már csak egy-két húszasa volt, nehogy mindenből kifogyjon, kerülte a vendéglőket; hanem, ha az óra tizenkettőt ütött, elment hazulról, mintha vendéglőbe menne, s valamelly félreeső utcába betérve, vett magának a péknél 2 — 3 garason kenyeret, s avval haza menve, elővette bicskáját, s olly jóizan falatozott, hogy sok, torkosság vagy másképem rendetlen élete által gyomrát rontott gazdag úri­ember irigyelte volna tőle kínálkozó étvágyát, s ha e pilla­natban nem is vetett volna meg egy püspöki vagy klastromi ebédet, de annyi bizonyos, hogy kenyér falatjai sokkal jobban estek neki, mint Lajos Fülöpnek február 24-iki királyi ebédje. Ilyen alkalommal az én Gábor barátom mindig magára zárta az ajtót, nehogy pompás lakomájában valaki által meg­lepettessék , mert vannak a szegény ember, kivált a mivelt szegény ember életében percek, midőn, másoknak kivált gaz­dagoknak szánakozása nagyon határos a megvetéssel. — Egy év múlt el a fönebb leirt bál, s az azt követő ese­mények után, és bekövetkezett a farsang, melly boldog bol­dogtalan emlékeket költött fel Gábor lelkében ; farsang után következett a böjt, s ennek vége felé a nagyhét. Gábor más kezdő ügyvédek módjára Csomory ismertebb ügyvédnél, ha ennek épen több dolga volt, csekély díj mellett adjunctusko­­dott. Így történt ez a jelen böjt folytában is, úgy, hogy a munka virágvasárnap bevégződvén, mindennap várhatta tisz­teletdíjának Csomory részéről történendő kifizetését, a­mint nagycsütörtökön délután Csomory szolgája egy levelet hoz, mellyben principálisa jelenti neki, hogy rögtön el kelle utaz­nia Bécsbe, s meghagyta otthon, hogy minden távolléte alatt előforduló ügyben az illetőket azonnal Gáborhoz utasítsák. Szegény Gábor­ pénzt várt és nem kapott, erszényé­ben s minden zsebeiben együttvéve harmadfél húszast talált? s ki tudja, mikor jő meg Csomory Bécsből. Ezúttal nem re­mélte az ünnepeket — legalább anyagi tekintetben — olly roszul töltendőknek, mint a minőknek most valójában mutat­koztak. Mittevő legyen tehát ? ! Először éltében jött kísértet-

Next