Hölgyfutár, 1850. január-június (1. évfolyam, 1-147. szám)
1850-01-22 / 18. szám
79 — Igen. — — De ez lehetetlen! — — Majd meglátandja. — — Lássuk tehát. — — Folytatom — mondá Octáv. — Cleveland fölálla, s mondá: ,,Esküszöm, hogy életem e halotti szobában töltendem, s hogy ezt soha sem hagyandom el.“ — „A mint tetszik, — szóla a tiszt — csak a házbért fizesse.“ — Ez az én gondom — folytatá Jusztin — s a tisztviselők távoztával bezárá a két ablakot és az ajtót, a szobában levő bútorral eltorlaszolá, mintha ostromot kellene kiállnia, ezt megtevén, az ágy mellé ült, hol három hónapot töltött, szenvedés és visszavonulásban, és----------— De a grófnő újonnan félbeszakasztá az elbeszélőt. — Valóban — mondá — ön visszaél a közönség hiedékenységével; hogyan, hőse három havat tölte már egy kis eltorlaszolt szobában ? — — ügy van — viszonzá Octáv — én történetet mondok, s igy lehetlen az igazságtól eltávoznom, hogy az általa szabad szellemüeknek tessem. Engedjék meg kegyetek, beszélyemet folytatni. — Cleveland, e borzasztó idő alatt sem ébren nem volt, sem nem aludt; magát leirhatlan álom mámorban, és egy borzasztó lidérc nyomás befolyása alatt találá, melly a sorsvégzetet tünteté elébe. A látmány szemeinek egy rég, furia alakjában magyarázá magát, melly egy iszonyú tűz és vér csillagon úszott, s kezeiből hosszú szálakat ejte ki, melly szerencsétlenségbe vonja azokat, kik hozzá érnek, s Cleveland szünet nélkül ismétlé: „Nézzétek, nézzétek, ez az én rosz csillagom!“ — — Az istenért! Octáv úr, ne végezze be ezt a történetet, hiszen ez olly rettentő, hogy szinte hihetetlen; s mind addig, mig meg nem mondja, hogy kitől hallotta e történetet s ki bizonyíthatja be ennek valószínűségét, nem engedem meg ennek folytatását. — — Felelnem igen könnyű, én Irwing urtól hallám. — — Szép kezesség, s kitől tudja Irwing ur ? — — Egy igen hiteles személytől, asszonyom, Cleveland Jusztintól, ki néki e történetet, Trois-Tours kastély szobái egyikében mondá el. — — Minő különös kastély ez ? — Istenem ! ez az a különös kastély, mellyet Saint-Cemy Olivier, ábrándos eszméje valósításául, olly csekélységért vett meg, s mi jelenleg du Var kerületi—bolondok háza, mellynek Cleveland is lakója. — Hát Jusztin örült volt ? — — Igen asszonyom , születésétől fogva , s a ház látogatóinak illyen történeteket, mint minőt kegyetek mostan hallának, szokott beszélem. A Szaverny közben helybenhagyó morgás hallatszék, s a grófnő hangosan nevetvén ,Nizier Octáv kezét megszorítva szóla: ,,E történet vége egészen elbájolt, — máskép ez éjjel lehetlen lett volna aludnom; de imen épen elválásunk órája ütött.“ Isten önökkel. Hka A hölgyfutár. Fontos dolgot bízok Reád kis hölgyfutár, Szaladj, de sebesen, Mikint a napsugár. Tudod hová menendsz ? Utad hol, s merre lesz ? E honnak bájoló Lelkes hölgyeihez. A kiknek ekkorig Ellenségük valók, Hogy el nem ismerem Hatalmuk erejét. Kiknek szivem — e vár — Nyolc hosszú éven át Megsérthetetlenül Kiállta ostromát. A várparancsnok benn A hidegvérű ész, Kinek jelenleg már A bátorsága vész. Mivel lángérzetim — E tüzes katonák — Az ostromló sereg Sorába szöktek át, Lerészegité őket egy Barna hölgy kelleme, Kicsalta szép szava S ragyogó két szeme. Ezért a vár tovább Nem tarthatja magát, S az ostromlók előtt Kitárja kapuját. Vidd hát hírül nekik Kis helyfutár magad, Hogy meghódol a vár Három feltét alatt; Először a várnak Parancsnoka legyen Szabad, s uralkodjék A várbelieken. A várőrsége , mint: — A bizalom, s hűség — űrök védelméül Megtartsa fegyverét, Végre : a vár legyen A barna kis hölgyé, Ki lángérzelmimet Magához büvölé. Vallér Sándor: Győri napló. Jan. 9 —16. Színházunk mintha kissé emelkednék. A ,haramiák ugyan ránk ijesztettek a minap , de ,Moór Ferenc, veres parókája játék közben leesvén , meggyőződtünk, hogy az egész dolog csak Komédia, és nyugodtak levélik. — ,Linda4 e napokban kétszer elég derekasan adatott. F a 11 Januss Follinusné, és Mezei sok dicséretet érdemelnek. Egyébiránt még eddig semmi újat nem láttunk. Meglehet, színigazgató úr azon vélekedésben van, hogy jelenleg szájról-szájra úgy is sok újság járván , színpadon az emberiságokkal is megelégedhetik! — E napokban vásárunk volt. A szokás szerinti részidő mellett, sok eladó, kevés vevő, — sok árucikk, kevés pénz — bélyegzék azt. Egyébiránt, hogy kissé részletesebben is szóljunk róla : lélekzetet mindenkinek szabad volt venni, — sóhajt eleget lehetett hallani — a hír potom áron kelt, nagy bősége miatt, — böcsület — nem igen kerestetett, — lakatok után igen kérdezősködtek, de mint mondák , ezek még csak készülőben vannak, a tulajdon biztosítására. Képárusoknál , az elégedés könyükkel volt festve, a jó szív, jégpáncéllal övezve , — a felebaráti szeretet, irigy szemekkel, — a barátság — kétszínűen. Térképeken legnagyobb volt Oroszország , — Törökország megszorítva, Németország eldarabolva , — Magyarország — megszakgatva. Festéket azonban ollyat árultak, melly minden tárgyat kedvező szinben tüntet föl. — A bagaria csizmák igen keltek, — mert most sok ember van, kinek nagy sárból kell kigázolni, — látcsövek is kerestettek, mellyen sokan szeretnének a messze-jövőbe kn-