Hölgyfutár, 1850. január-június (1. évfolyam, 1-147. szám)
1850-01-29 / 24. szám
Budapest, 1850. Kedd, jan. 29. Előfizethetni Budapesten november 15-étöljövö március ▼égéig 4 V2 hónapra 4 fr. 30 kr., 1850 januártól junius végéig félévre 6 for. Postán küldve november 15- étöljövö junius végéig 7 V2 hónapra 9 fr. 30 kr., 1850 januártól junius végéig fél évre 7 fr. 30 kr., helyben csupán Kozma Vazul nagykereskedésében a nagyhid utcai 671 sz. lakácsy házban , hol egyszersmind gyors közlés végett mindennemű hirdetések is elfogadtatnak , miktől Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Tulajdonos szerkesztő If Nagy Ignác, egy háromszor hasábozott sorért négy ezüstkrajcár fizettetik. Vidéken minden cs. k. postahivatal elfogadja az előfizetést,és a díjt bérmentesítés nélkül küldi föl, ha a levél borítékán megjegyeztetik, hogy,,h rap előfizetési díjt“ tartalmaz. !!!Egyes számak ára egy ezüstgaras. (Megjelenik ünnep- s vasárnapokat kivévén mindennap délután. Szerkesztőségi szállás: hatvani utcai Horváth-ház, 3-ik emeletben.) S4. Tavaszhoz. Jöjj el hamar régen várt országoddal, Jöjj el hamar te bajnok kikelet! Sugáraidnak fényes fegyverével Űzd el határainkról a telet. Repeszd meg véle, melly testét borítja , Kemény páncélát, a hideg jeget, És mentsd meg, szabadítsa föl börtönéből A dalt, virágot, lombot, meleget. Oh nézd , mivé jön a természet . . . mintha Rablók hada ment volna rajta át, Kifosztották minden báját, szépségét: Virágit, gyöngyeit, regharmatát. A térségen, hol tarka szép pillangó Futott versenyt a völgy szellőivel, Prédára váró keselyük csatáznak Mostan . . . s farkasnyomok vonulnak el. Oh nézd, az égnek roppant boltozatját, Hol mint megannyi tündérképzetek, És mint megannyi gondolatcsoportok Vonultak el a bíbor fellegek, Hamvas fátyollal el vagyon takarva , S e takaró, ezen fátyol alatt A változó képek rég ellőnének, Rég nincsen rajta semmi gondolat . . . Jöjj el tavasz! S a mennynek homlokáról Letépvén a ködöknek fátyolét, Mit isten gondol, tündöklő képekben — Hadd láthassuk, ragyogtasd rajta át. Jöjj . . . S megdördülvén fellegágyaiddal A messze kékellő hegyek fölött, Rázd föl halottas álmaiból, rázd föl A puszta földet, e nagy temetőt. A jutalom nem fog majd elmaradni: A völgy neked bájos virágot ad, Az ér láncának romja közt haladván így zeng hozzád: szabad vagyok, szabad. Győzelmi hymnust mond erdőben, völgyben A kis madár, ki mélyen hallgatott, S még a vén cserfa is kihajtja lombját, Megkoszorúzni győző homlokod. M e n t o V i c h F. Párisi levelek. III. Jan. 16. Barátom Józsi! Az utóbbi francia forradalomnak többi tévedései közé tartozott az is, hogy azt képzelte , miszerint eljött az idő , midőn az ökrök szereplésének véget kell érni. E tévedésnek jön következménye a húshagyókeddi kövér ökörnek, az úgynevezett boeuf grasnak száműzetése. A köztársaság első esztendejében úgy látszott, mintha a dolgok uj rendével mindenki meg lenne elégedve, s a szegény boeuf gras a hálátlan feledékenységnek illy kinos tapasztalására nagyon soványkodni kezde, s négy fontos szivének bubánatában hangos panaszokat bőgött néhai víg cimborái ellen, kiktől annyi mulatság- és bohóságszerzés helyében rút hálátlanságot és bűnös közönösséget nyert. Azonban a közelebb múlt év farsangján már más szellem kezde mutatkozni, s a szegény pária némelly elvrokoni érdekkel tudakozódtak hogy- és holléte iránt, s ha hinni lehet minden tiszteletet érdemlő kutforrásomnak, némelly előkelő maszkok látogatási jegyet is hagytak nála. Akármint legyen is a dolog, elég az hozzá , hogy a jelen farsang a legkétségtelenebb hangulat közepett nyílt meg, ésannyira, miszerint egykét bál után a közvéleménynek már annyiszor és annyifélére használt s mégis mindeddig el nem rekedt szava hangosan kiáltá : ,,Vive le boeuf gras !“ Éljen a kövér ökör ! Melly kiáltás midőn a nép javát szivén hordó kormány füleihez jutott volna, ministeri tanácsban illy határozat hozatott: „Tekintve , miszerint ökör nélkül a köztársaság sem lehet; tekintve, miszerint jelesen a kövér ökör, melly közköltségen hizlaltatik , az ország anyagi jóllétének fötanubizonysága; s tekintve végre, miszerint restauratiója mellett a közvélemény nagy szava hangosan nyilatkozik: ezennel meghatároztuk, hogy folyó 1850-ik évnek hushagyókedden a boeus gras ünnepélyes megsétáltatása s a forradalmi zavarok által félbenszakasztott hivataloskodása ismét helyre fog állitatni.“