Hölgyfutár, 1850. július-december (1. évfolyam, 1-151. szám)
1850-08-01 / 28. szám
Ill . Damjanics így szól nevelve : Te is diák vagy .... látlak !... Idd ki e poharat s aztán ... Csapd fejedre sapkának!.. . Zaár. Sajtónk reményteljes állapotban van, egymásután szül, nem kell tehát csodálni, hogy egy két gyermek halva jő napvilágra. Egy énekesnő elvesztette hangját, s már most többé nem szerepelhet. Nem is fogja többé visszakapni, mert hangját mindig ezüst csengésűnek mondották. Az éles kés, ha sokáig nem használtatik, magától eltompul. Azért van most annyi eltompult toll és ész mindenfelé a nagy világban. Egy nagy férfi gyönyörű gyümölcsöket farag kemény agyagból, mellyek mindenben hasonlitnak a valódiakhoz, csak hasznukat nem lehet venni. Alkalmasint politikával foglalkozott valamikor azon érdemes hazánkfia, azért van illynemű gyakorlottsága. Napoleon adósságai folyvást növekednek. Szerencsés ember, szaporodik tehát azok száma, kik hosszú életért imádkoznak számára az egek urához. Az arénában német bohózatot adtak , mellyben egy gazdag bécsi polgár beutazza az egész világot, s utoljára is azon meggyőződéshez jut, hogy legjobb most Bécsben lenni. Helyes, tehát maradjunk Budapesten. Izabella spanyol királynő igen jól érzi magát, a körülményekhez képest, mint a hírlapok mondani szokták, ami magyarul annyit tesz, hogy bizony még meglehetősen csehül van. Egy barátunk épen e pillanatban beszéli, hogy múlt évben dinnyét termeszt, és ezer forintot nyert rajta, melly összeggel kifizette adósságát, mit egy igen jeles tudományos munkájának kiadása húzott nyakára. Táncvigalom lévén e napokban fővárosunk egyik leglátogatottabb nyilvános helyén, volt nemzeti gyűlésünk egyik képviselő tagja mint előtáncos szerepelt, és roppant önfeláldozással izzadott a hazáért. Némellyek ebben botrányt láttak, de ezek csalatkoztak , mert ugyan kinek lehet több joga az öröm nyilvános kifejezésére, mint annak, kinek keblét azon büszke öntudat dagasztja, hogy ő is segíti honának boldogságát megalapítani. Molnár György, Pest város volt képviselője a nemzeti gyűlésen, e napokban eltűnt, s gyanítják, hogy a Duna hulláiában koresés lelte föl halálát. Soroksáron a villám egy házba sújtott, s a lakosság már alatt tejjel akará oltani a lángokat, midőn bámulva tapasztalák, hogy az eső is el tudá a lángokat oltani. Kár volt bámulniok, mert bizony nagy kérdés, hogy az esővízben találhatunk több tejet, vagy a soroksári tejben több vizet. Íróink közül ismét többen készülnek fürdőbe, csak az újságírók kénytelenek folyvást Budapesten maradni , de ezeknek nincs is fürdőre szükségük, mert itt helyben is elég izzasztást, mosdatást és zuhanyozást kell gyakran kiállniok, s legfurcsább az, hogy mind e mellett is egyik sem merészel magának teljes biztossággal hosszú életet ígérni. Hölgyeink nagy rettegésben vannak, mióta hire terjedt, hogy az ostromállapot meg fog szűnni. Ne féljenek, ők mindig kivételes állapotban maradnak, s csak úgy menekülhetnek meg az ostromtól, ha kitűzik önkényt a fehér lobogót. Újpestnél a gőzösök terelésére kikötőt fognak építeni, a terv már egészen elkészült. Görgei jelenleg Klagenfurtban vegytani kátét ir, melly igen sajátszerünek mondatik. Nagyszombatban Székács nevű zongoraművész hangversenyt adott, magyar dallamai annyira hatottak , hogy a hallgatók közöl sokan táncra kerekedtek. Bécsben alig van tehetős a polgár család, melly gyermekeit magyar táncra nem tanitatja , annyira fölvillanyozta őket a magyar zene. Kapman nevű bakó Amerikából a kormány által Parisba küldetett, hogy a kivégzések külön nemeire nézve magának tapasztalásokat gyűjtsön. Lám, milly atyai gondoskodás ez még a legbűnösebb alattvalók kényelme iránt is! A bécsi práterben egy fiatal úr agyonlőtte magában a jelenkor egyik legszerencsétlenebb költőjét, — igen rosz verseket leltek zsebében, miket ő készített. Szegény nemeslelkű emberbarát, hogy mások életét megkímélje, önmagát áldozta föl. Ah, de az illy nagyszerű áldozatok nem igen szoktak utánzókra találni. Angliában egy év alatt 135,845 házasság kötteték, s ezek közt 18,118 menyasszony még kiskorú volt. A kiskorú vőlegények száma nincs megemlítve, talán azért, mivel ezen lépésekből úgyis sejthetni, hogy hányat ütött náluk az óra! Londonban két fiatal nőtestvér bájolja el most a közönséget, az egyik kitűnő művésznő a bőgőn , a másik pedig vívásban. Reméljük, hogy legközelebb dudálásban, lerészegedésben és bajusznövesztésben is ki fogja magát valahol egy nő tüntetni, mert csak ez hiányzik még, egyéb semmi. Beranger , a nagyhírű francia költő, azon furcsa ajánlatot kap egy város hatóságától, hogy halála után engedje magát az ő határukban eltemettetni, és végső nyughelyét örök időkre biztosítani fogják testének. Szép, már most tehát nyugodtan s gond nélkül élhet. A pápa őszentsége Napóleonnak szent Lázár arcképét küldé ajándékul, s ezt nem célzásból téve ám, mert Napóleon bizonyára nem fog föltámadni, mondá Lieven hercegnő. Ciniselli lovairól hírlik , hogy bizonyára érteniük kell a zene mélyebb titkait is, mivel olly példátlan pontossággal táncolnak. Milly csalódás ez, hiszen hány ember táncol jól, ki a hegedű hangját a kenetlen postakocsi nyikorgásától sem tudja megkülönböztetni. Petersburgban tizenöt bőrgyár égett el, ugyan mi fog ennek következtében nálunk megdrágulni: a cukoré, vagy a citrom? Mert nálunk minden külföldi kárt áraik fölemelésére szokták használni szeretetre méltó polgártársaink. Egy mészárosnő tegnap könyvárusboltba lépett, s olasz nyelvtant kért, azon megjegyzéssel, miszerint lehető legnagyobb gyorsasággal meg akarja e nyelvet tanulni, mivel hallotta, hogy Ciniselli nemcsak lovait igazgatja olaszul, hanem legjobb bohóca is csak e nyelven tud tréfálni. Reméljük , hogy ezen rendkívüli kiadás nem fogja a hús árát és súlyát nagyobbítani. — „ Ez kissé megzavarod»* Lekapja a sapkáját, És elmondja meghajolva Alázatos szolgáját.... Nemzeti színház. A .P roféta‘ nagyszámú közönség előtt ismételtetek, az előadás jeles volt, mint mindig, s La Grangene tisztelőinek, csodáióinak száma ismét szaporodott. La Grangenenek ma is énekelnie kellett volna, de Farkas úrclvekedése megfosztó a közönséget e rendkívüli élvezettől, s a színházi pénztárt a megszokott szép jövedelemtől. Lám, kis okok is milly nagy bajokat képesek szülni, épen mint Seribe „Egy pohár vita című vígjátékában bebizonyítá. Berlinben sok színház van, s ezek azzal is iparkodnak nézőket csődíteni, hogy a hírlapokban időről időre jelentik : minő mindenféle nevezetes egyéniségek látogatják rendesen termeiket. Ez aztán használ, mert mások is óhajtják magukat így nyilvánosan megneveztetni, és rendesen színházba járnak. Mi illy fogással nem akarunk élni, hanem csak azt mondjuk, hogy nemzeti színházunkban soha, de soha még egyetlen egy rut nőt, és egyetlen egy öreg hajadont sem láttunk. Aki oda jár, az mind szép, vagy legalább csinos , és mind fiatal, vagy legalább még nem öreg. Természetes, hogy legszebbek a legfiatalabbak a rendes bérlők, azok pedig, kik csak ritkán járnak, már csupán csinosak, és kissé hajlottabb korúak, kik betegeskedés, gyöngélkedés miatt nem élvezhetik már mindennap a színházi gyönyöröket. —o—