Hölgyfutár, 1850. július-december (1. évfolyam, 1-151. szám)
1850-09-16 / 63. szám
hittem, álmodom. Reményem, melly eddig halványpiros volt, sötét rózsaszínben mutatkozik láthatáromon, úgy éreztem, mintha tiszta önzéstelen szerelmem, egyszerre elfajult volna. A büszkeség, hiúság, irigység, s hoszú férkőzött kebelembe. Igen, Agatha enyém lesz vagy a halálé. Senki nem bírhatja őt, csak én. Esküszöm. . . . Zenta, oct. 10. Agatha mellett ülök klimai szövetből készült divánon. Bár mit mondjak, mindent helyben hagy. Fehér, mint valami márvány szobor, s talán épen ollyan érzéketlen is. Nincs akarata, nincs szenvedélye. Hidegsége, melly ezelőtt kevéssel őrültté teendett, igen kevés hatást gyakorol kedélyemre, egyetlen eszme foglalkoztatja lelkemet, hogy enyém, hogy enyémnek kell lennie. Ha lelkét nem bírhatom, bírjam legalább a teremtés remekét, e szép testet. Ha nem lehetett büszkesége lelkemnek, legyen büszkesége fénylő és ragyogó termeimnek. Borzasztón megváltoztam , ah de mint megváltozott Agatha is. Egyetlen szava nincs számomra. Talán úgy tekint, mint az elítélt hóhérát, ki vesztőhelyre kíséri. Egyetlen egyszer láttam könyüket nagy sötét szemeiben. A mellékszobában a franklin tetején egy bronz óraműszer Rossininek ábrándját játsza. Megfagyott szívem, megszűnt verni. Agatha Vinettit szereti, olasz ellenségemet. Őrülten rohantam a szabadba.............A szülők sietteték összekelésünket. Örültem határozatuknak. Mentül hamarabb bírnom kell e leányt, különben elveszíthetem eszemet. Az esküvő november első napjára tűzetett ki. Zádorágh, oct. 15. Mit a keleti kényelem és ízlés, fényben, gazdagságban és pompában, felmutathat, mindent összehalmoztatok termeimben. Ezeregy éjszaka legyen a hely, hol Agatha élni fog. Illatos virágok ezrei között, madár danák mellett aludjék el, s ébredjen fel. A hold fehér sugarai festett üvegtáblákon lopódzanak hálótermeibe, s olly szinvegyületet teremtsenek, mellytől kedves álmokban ringattatik a lélek. Minden kéz, minden erő szolgálatjára álljon, hogy midőn felébred, csak álmait folytathassa. A napsugárai, mint aranykígyók játszanak a termek parketjein , s a csillagok számtalanjait minden éjjel felmutassák a sötétkék plafonok. Mit ízlés, művészet és költészet felmutathat, mindent, mindent élvezhessen. Zádorágh, oct. 29. 17**. Még kétszer beszéltem Agathával, szótalan volt, fehér , és hideg. Holnapután esküszünk. Zenta novemb. 1. 17**. Esküvő után írom le e sorokat. Agatha nehéz fehérselyem ruhában jelent meg az oltárnál , egyszerű gyöngyvirág koszorúval. Midőn az egyház szolga kezét kezembe téve , úgy éreztem, hogy az reszketett. Az „igent“ hevesen és lelkesedve mondá ki, de mindannyiszor félre pillantott. Nem mertem oda tekinteni, hová a sötét nagyszemek sugárai el el szállottak. Inogni éreztem térdeimet, alig állhatok meg lábaimon. Amint lefelé haladtunk az oltár lépcsőzetéről, akaratlanul oda vetem szemeimet, hová Agatha pillantott olly gyakorta az eskü alatt. Vinetti állott ott, egészen feketében , egy márvány oltár szeglethez támaszkodva. Balmellén a szentlélek érdemrende díszelgett. Akaratlanul egy éles hangot hallatok,csakhamar összeszedtem minden lelki erőmet, s nyugodtan hagytam oda az egyházat. Bár mi történjék is Agatha az enyém, s csak halálom után lehet másé . . . A napló itt megszakad. A következő sorokat idegen kézirat pótolja : Az ebéd zaj nélkül csendesen, háborítlanul ment végbe, válogatott vendégek, és rokonok társaságában. Zádorágh és Agatha gondolkodók valának és szótalanok. Az estünnepély valamivel zajosabb volt. Agatha igen korán vonult hálótermeibe. Zádorágh feltűnőleg szórakodottnak látszó állapotban éjfél utáni két órakor tűnt el. Eltűnte után mintegy fél óra múltával egy pisztoly durranás rázkódtatá meg az épület góth ablakait. Különböző irányban futottak szét a vendégek és rokonok. Legkésőbben töretének fel Agatha hálótermének ajtó szárnyai. Zádorág vérében feküdt a padolaton. A golyó szivén ment keresztül. Jobb kezében görcsösen szorított egy darabot Agatha nehézselyem menyasszonyi ruhájából. A kertre nyíló ablak nyitva találtatott. Egyéb jelek után Inában keresett a kíváncsiság. Lau ka Gusz táv: Vidéki élet. Ragály, sept. 12. Gömör megyének ez igénytelen helységében, jelenleg egy, nem mindennapi tünemény ragadja meg a természet- és kertbarátok figyelmét. Özvegy Ragályi Ábrahámné asszony kertében egy ritka szépségű aloe, — agavea americana — hajtott az idén, sok évi pihenése utána szárat és virágokat. A növény, mostani tulajdonosához gróf Gyulai Ignácné nádaskai kertéből került ezelőtt mintegy 35 évvel, a mikor szinte annyi idős lehetett, és igy jelenleg 70—80 éves. Folyó évi junius 5-én kezdette kiütni virágrúdját, melly e napig hihetetlen gyorsasággal 3 öl és 4 lábat nőtt, s az egész növény magassága ötödfél ölön felül áll. Mintegy óriás girandolónak, 36 virágkarján s tetejének bokrétáján, közel 10,000 virágbimbó van, tányéralakban, sárgás színnel , minden virág 6 hímszál- és porhonnal. Egész erőben most kezd virágzani, s még alkalmasint eltart egy hónapig. — A növény Ragályra kerülése egy különös emlékezettel van öszvekötve. Azon időben Janka nevű reform, pap élt Ragályon, ennek fia, apjával együtt Ragályi Ábrahámné neve napján, illyen szavakkal üdvözlötte a tisztelt asszonyságot: „adja isten, hogy e ritka s csak 100 évben nyíló növény virágzását egészségben érje meg!“ és ime, mindnyájunk örömére úgy jön. A tisztelt asszonyság megérte, mit neki az ifjú Janka kívánt, és ez a Janka jelenleg is él. Törökország egyik tekintélyes basája, Omer basa talán, mert nevét határozottan nem tudom. A költészet, mi ritkán találkozik így az élettel! Minő öröm volna most az említett basának — ha költői lelke van — az egyszerű faluba lépnie; találkozni gyermekkora már már feledésbe sülyedt képeivel, s az emlékezet visszavezető karjain még egyszer gondtalan boldog ifjú lenni! Minő megragadó jelenet volna, az akkori ifjú növényt élete s virágzása teljességében , s az akkor még élte delében virágzó asszonyságot, mindenek közös tiszteletében szépen megöregedve szemlélnie! Ki mint az aloe a kert növényei között, magasan áll lelke nemessége s miveltségével az emberek felett; s száz karja van, mint az aloénak jótékonyságot árasztani maga körül az emberiségre. Ki a hajo 11 korban is megtartja kedélye nyugalmát s nyájasságát, mint a nap, melly világot és meleget árasztva hosszú pályáján , tiszta derült fénynyel hajlik lefelé , s lenyugta után is sokáig ég még felette az esthajnal, mint egy szelíd emlékezet piros világa. Kinek lelke, számos év után is megtartá ifjúságát, mint a futó borostyán zölden befolyva tartja a régi kápolna falait. Az aloe egyszer virágzik hosszú életében , azután meghal . . . ! az ember hosszúra nyújthatja jótettek által a rövid életet , hogy éljen örökké. Kik e vidéken jártok , jörtek és nézzetek meg az ember- s növényélet e két s csak századok alatt látható ritka példányát! 250 Búcsú Nagybányán. Elmegyek, elmegyek messze messze tőled . A világ zajosabb , háborgóbb ölébe . — Nem leszesz ott velem, szemed nem mosolyg rám Csókod nem bűvöl a szerelem egébe. Más világ lesz velem .... Idegen arcokkal Hideg önző szivek, hamis álbarátok. . . . Elhagytak ingerlő tündér álom képek; Kik eddig éltemen kísérők valótok ! — Isten veled lányka , jobb jövő fejében Fogadd búcsú csókom , fogadd ajakimről . Elküldöm a szellőt minden reggel hozzád, Az fog majd beszélni neked álmaimról. *— Mezei József: Az újonc. (1809). Ütközet lesz. Csatarendben Áll a magyar tábor . Vele szemközt a francia Van nem igen távol. Mind a két fél mozdulatlan Vesztegel sokáig. A tréfához tán először Hozzá fogni fázik. Többek közt egy barna újonc Áll a harci téren . Aki sok jó léc-szöget vert Hajdanába a térden. S most a hosszas álldogálás Van nagy ellenére.