Hölgyfutár, 1850. július-december (1. évfolyam, 1-151. szám)

1850-09-27 / 73. szám

hogy a rác utcát szerb utcává változtatták, s ha ez nem történik, és a rác utca csak még­­ vagy egy hónapig rác utca marad , akkor én­­ volnék most úgy mint te, s nekem volna okom­­ szitkozódni. De hát hogyan történt, hogy ezen elnevezés boldogtalanságodat okozta, mondd el csak! — Jaj pajtás — sóhajtott fel Péter — nem lehet azt egykét szóval elmondani, kivált illy népes utcában, hol az embert hol jobbról, hol balról oldalba rúgják, hanem menjünk a szinháztéri kioszkba, ott egykét adag fagylalt mellett — mellyre különben felindult vérem csillapítására szükségem is leend — elmon­dom boldogtalanságom szivreható históriáját. — Jó ! — mond Pál — majd aztán el­mondom én is, miként tett engem a szerb utca ■ boldoggá. S a mi barátaink a kioszkba érve, egy zugba vonultak, s Péter egy fél adag fagylal­­tot magához véve, és arcredeinek hol haragos, hol kiengesztelő kifejezést adva, végre meg­kezdő boldogtalan szerelmi történetének Pál barátja által már várva várt elmondását. (Vége követk.) Emlékirat. (Egy zentai hölgyhöz , 1846. márc. 19.) Lassú halált hozó Életvihar között Elkínozott híved Még egyszer látni jött. Meglátni tégedet Kehiemnek istenét , Kirabio­t életem Egyetlen édenét. — Megtudni, mit talál Szemöldeid fölött , — Halált vagy életét . E szív , ez üldözött ? És ámbár eljövök, S látám szerény lakod , Uih­ességet rejtő Virágos ablakod : Egy titkos sejtelem Belépni nem hagyott, — A gond szögezte láb Jégoszloppá fagyott. . S ott álltam érzetem Szilaj tuséiban , A kételyáradat Sötét hulláimban. . . . Egy házba tértem el, Erőt könyörgeni , Erőt, a szenvedély­­ Harcát leküzdeni. — S ah! érkezél te is — Két társad oldalán — Majd térded meghajolt Az egyház zsámolyán. És én hű­leg kövön — Esdeklém egy sugárt Szemed villáimból, Egy éltető sugárt. — De ah ! tegedve föl, Mint fényes dérvirág , S késhült apácakint Olvasgatád imád. . . . 295 Szemszót nem nyerhetett Sóvár tekintetem , — Tovább e vázlatot élem , oh nem festhetem , — Lábad kevély nyomán Vérkönyem hallatám , S a kárhozat örök kínjával távozom. E n d y m­­­o n. Mi az élet? Egy rongyos köpeny az ember élte , A sorstól azt semmiért cserélte. S titkon mig örül, hogy jól rászedte , Addig a sors csak kacag felette. És azt mondja : ,,mig rászedni véltél , Jó holló , eben gubát cseréltél “ — Egy rongyos köpeny az ember élte , Mikor vette mit sem adott értté , S éjjel, nappal a nyakában hordja , Bíbornál is szebb palástnak tartja. Oh pedig olly rész már, bár mint őrzi, A reménynyel foldni, hogy nem győzi. Majd rövid , majd keskeny , fázik benne , Majd megiizad , mintha bunda lenne. S nincs mód benne, bár miként akarja , Hogy minden bibéjét betakarja. S mig él, szüntelen bár folgozgatja , Még is mindig több több lyuk van rajta. És az ember a milly gyarló , s dőre , Könnyen feltehetni azt felőle , Hogy tovább is elkinlódnék véle , Róla a halál ha nem venné le. Boglár. Halász Ida kisasszony Nagykörös­ről, a losonciak gyámolítására, tíz ezüst fo­rintot küldő hozzánk. Az illető helyre utasí­tottuk. Ujgorkban egy író és színész közt párbaj történvén, mindkettő megsebesült. Kritika volt a baj oka. Másutt az a baj, hogy illy bajtól épen nem tarthatni. Elszner tanár, francia lapszerkesz­tő , Parisból fővárosunkba érkezett. Bernát Gáspár írótársunkat Wei­ner Betti (könyökutca 1346. szám) csiszos ba­jából néhány óra alatt csupán külső szerek alkalmazása által, tökéletesen kigyógyította. Ez aztán a korszerű gyógymód, minden be­vétel nélkül megszabadul az ember bajától. W­o­d­i­a­n­e­r vagyonáról bécsi lapok hírlik, hogy sokkal nagyobb az, mintsem ed­dig gyanították. Ezt nem minden gazdagnak kürtőll emberről mondhatni el. B­é­c­s­b­e­n egy vállalkozó szellemű polgár nagy vendéglőt szándékozik nyitni, csupán hölgyek számára ; még a kapus is asz­­szony leend, s férfiak egyátalában nem fog­nak bebocsátatni. Égi háború volt tegnap, villám és mennydörgés, mit aztán sűrű eső követett, miből ismét sok mindenfélét jóslanak; leg­bizonyosabb az, hogy ennek következtében most sárban járunk. Jassy mellett egy gazdag úrnő egy szegény asszonyt, bizonyos bűn miatt, levet­kőztetvén , szurokba mártatott, s úgy korbá­­csoltatott végig a falun. A szegény nő meg­őrült , a gazdag pedig alkalmasint meg fog okosodni a börtönben. Egy hró legközelebb egy szép hölgy­től meleg hálósipkát és papucsot kapott em­lékül, ezen fölirattal: „Gondoljon ön rám, midőn ezeket viseli.“ Ha azon író ezt telje­síti , úgy nem igen lesznek nyugott álmai a hálósipkában. A pápa arcképét hajdan csak térdel­ve festhetők le a képírók, épen így írnak most Rachel színésznőről a bírálók, annyira eláztatá őket a tiszteletnek roppant minősége. Oppenheimer Bernát nagyhírű zsidó tudós Pozsonyban, életének kilencven­­nyolcadik évében múlt héten elhunyt. London közelében egy dohánykeres­­kedő egy harmincöt fontos szivart csinálta­tott , s nagy jutalmat hirdet annak, ki egy­szerre ki tudja színi. A derekas kiszíváshoz sokan értenek ugyan , de mégis kétkedünk, hogy ezen óriási szivar egyhamar emberére találjon. Rothschild egy francia írónak a­­jánló levelet adott, midőn Németországba u­­tazott. A büszke író meg sem tekintő a levél tartalmát, s csak visszajöttekor látta, hogy abban tetemes összegek voltak számára utal­ványozva a német fővárosokban. A büszke iró ezt sértésnek tartotta. Minket sokkal jobban böcsülnek a gazdagok , magyar irót nem szo­kás illy sérelmekkel megszégyeníteni. — A Nemzeti színház­ , L­i­n­d­a ‘ villámlás és mennydörgés közt jött színpadra , s igy nem csodálhatni, hogy a közönség csak igen kis számban je­lent meg; pedig az igen kielégítő előadás bi­zony megérdemlette volna, hogy néhány e­­sernyő megáztatása kockáztassák. Stéger igen jól énekelt, s Benzáról fölösleg­es monda­nunk , hogy folyvást derült kedvben tarta a közönséget. Szabó Emíliának szép hangja és szabatos előadása is tapsokat nyert. (Rohan Mária a daljátékban is mi­előbb hallani fogjuk La Grangenét. Latkóciné tegnap este megérkezett Bécsből, ő tehát látta és hallotta Rachelt, holnap pedig mi fogjuk őt látni és hallani színpadunkon. A bérlet olly kedvezőleg ment vég­hez , hogy földszint és első emeleten nincs már több bérbe adandó páholy. A zártszékek is igen jól kelnek. Télre tehát igen szép ál­landó közönségünk leend, mi mindenesetre emeli a színházi élvezetet. —0—

Next