Hölgyfutár, 1850. július-december (1. évfolyam, 1-151. szám)
1850-09-27 / 73. szám
hogy a rác utcát szerb utcává változtatták, s ha ez nem történik, és a rác utca csak még vagy egy hónapig rác utca marad , akkor én volnék most úgy mint te, s nekem volna okom szitkozódni. De hát hogyan történt, hogy ezen elnevezés boldogtalanságodat okozta, mondd el csak! — Jaj pajtás — sóhajtott fel Péter — nem lehet azt egykét szóval elmondani, kivált illy népes utcában, hol az embert hol jobbról, hol balról oldalba rúgják, hanem menjünk a szinháztéri kioszkba, ott egykét adag fagylalt mellett — mellyre különben felindult vérem csillapítására szükségem is leend — elmondom boldogtalanságom szivreható históriáját. — Jó ! — mond Pál — majd aztán elmondom én is, miként tett engem a szerb utca ■ boldoggá. S a mi barátaink a kioszkba érve, egy zugba vonultak, s Péter egy fél adag fagylaltot magához véve, és arcredeinek hol haragos, hol kiengesztelő kifejezést adva, végre megkezdő boldogtalan szerelmi történetének Pál barátja által már várva várt elmondását. (Vége követk.) Emlékirat. (Egy zentai hölgyhöz , 1846. márc. 19.) Lassú halált hozó Életvihar között Elkínozott híved Még egyszer látni jött. Meglátni tégedet Kehiemnek istenét , Kirabiot életem Egyetlen édenét. — Megtudni, mit talál Szemöldeid fölött , — Halált vagy életét . E szív , ez üldözött ? És ámbár eljövök, S látám szerény lakod , Uihességet rejtő Virágos ablakod : Egy titkos sejtelem Belépni nem hagyott, — A gond szögezte láb Jégoszloppá fagyott. . S ott álltam érzetem Szilaj tuséiban , A kételyáradat Sötét hulláimban. . . . Egy házba tértem el, Erőt könyörgeni , Erőt, a szenvedély Harcát leküzdeni. — S ah! érkezél te is — Két társad oldalán — Majd térded meghajolt Az egyház zsámolyán. És én hűleg kövön — Esdeklém egy sugárt Szemed villáimból, Egy éltető sugárt. — De ah ! tegedve föl, Mint fényes dérvirág , S késhült apácakint Olvasgatád imád. . . . 295 Szemszót nem nyerhetett Sóvár tekintetem , — Tovább e vázlatot élem , oh nem festhetem , — Lábad kevély nyomán Vérkönyem hallatám , S a kárhozat örök kínjával távozom. E n d y mo n. Mi az élet? Egy rongyos köpeny az ember élte , A sorstól azt semmiért cserélte. S titkon mig örül, hogy jól rászedte , Addig a sors csak kacag felette. És azt mondja : ,,mig rászedni véltél , Jó holló , eben gubát cseréltél “ — Egy rongyos köpeny az ember élte , Mikor vette mit sem adott értté , S éjjel, nappal a nyakában hordja , Bíbornál is szebb palástnak tartja. Oh pedig olly rész már, bár mint őrzi, A reménynyel foldni, hogy nem győzi. Majd rövid , majd keskeny , fázik benne , Majd megiizad , mintha bunda lenne. S nincs mód benne, bár miként akarja , Hogy minden bibéjét betakarja. S mig él, szüntelen bár folgozgatja , Még is mindig több több lyuk van rajta. És az ember a milly gyarló , s dőre , Könnyen feltehetni azt felőle , Hogy tovább is elkinlódnék véle , Róla a halál ha nem venné le. Boglár. Halász Ida kisasszony Nagykörösről, a losonciak gyámolítására, tíz ezüst forintot küldő hozzánk. Az illető helyre utasítottuk. Ujgorkban egy író és színész közt párbaj történvén, mindkettő megsebesült. Kritika volt a baj oka. Másutt az a baj, hogy illy bajtól épen nem tarthatni. Elszner tanár, francia lapszerkesztő , Parisból fővárosunkba érkezett. Bernát Gáspár írótársunkat Weiner Betti (könyökutca 1346. szám) csiszos bajából néhány óra alatt csupán külső szerek alkalmazása által, tökéletesen kigyógyította. Ez aztán a korszerű gyógymód, minden bevétel nélkül megszabadul az ember bajától. Wodianer vagyonáról bécsi lapok hírlik, hogy sokkal nagyobb az, mintsem eddig gyanították. Ezt nem minden gazdagnak kürtőll emberről mondhatni el. Bécsben egy vállalkozó szellemű polgár nagy vendéglőt szándékozik nyitni, csupán hölgyek számára ; még a kapus is aszszony leend, s férfiak egyátalában nem fognak bebocsátatni. Égi háború volt tegnap, villám és mennydörgés, mit aztán sűrű eső követett, miből ismét sok mindenfélét jóslanak; legbizonyosabb az, hogy ennek következtében most sárban járunk. Jassy mellett egy gazdag úrnő egy szegény asszonyt, bizonyos bűn miatt, levetkőztetvén , szurokba mártatott, s úgy korbácsoltatott végig a falun. A szegény nő megőrült , a gazdag pedig alkalmasint meg fog okosodni a börtönben. Egy hró legközelebb egy szép hölgytől meleg hálósipkát és papucsot kapott emlékül, ezen fölirattal: „Gondoljon ön rám, midőn ezeket viseli.“ Ha azon író ezt teljesíti , úgy nem igen lesznek nyugott álmai a hálósipkában. A pápa arcképét hajdan csak térdelve festhetők le a képírók, épen így írnak most Rachel színésznőről a bírálók, annyira eláztatá őket a tiszteletnek roppant minősége. Oppenheimer Bernát nagyhírű zsidó tudós Pozsonyban, életének kilencvennyolcadik évében múlt héten elhunyt. London közelében egy dohánykereskedő egy harmincöt fontos szivart csináltatott , s nagy jutalmat hirdet annak, ki egyszerre ki tudja színi. A derekas kiszíváshoz sokan értenek ugyan , de mégis kétkedünk, hogy ezen óriási szivar egyhamar emberére találjon. Rothschild egy francia írónak ajánló levelet adott, midőn Németországba utazott. A büszke író meg sem tekintő a levél tartalmát, s csak visszajöttekor látta, hogy abban tetemes összegek voltak számára utalványozva a német fővárosokban. A büszke iró ezt sértésnek tartotta. Minket sokkal jobban böcsülnek a gazdagok , magyar irót nem szokás illy sérelmekkel megszégyeníteni. — A Nemzeti színház , Linda ‘ villámlás és mennydörgés közt jött színpadra , s igy nem csodálhatni, hogy a közönség csak igen kis számban jelent meg; pedig az igen kielégítő előadás bizony megérdemlette volna, hogy néhány esernyő megáztatása kockáztassák. Stéger igen jól énekelt, s Benzáról fölösleges mondanunk , hogy folyvást derült kedvben tarta a közönséget. Szabó Emíliának szép hangja és szabatos előadása is tapsokat nyert. (Rohan Mária a daljátékban is mielőbb hallani fogjuk La Grangenét. Latkóciné tegnap este megérkezett Bécsből, ő tehát látta és hallotta Rachelt, holnap pedig mi fogjuk őt látni és hallani színpadunkon. A bérlet olly kedvezőleg ment véghez , hogy földszint és első emeleten nincs már több bérbe adandó páholy. A zártszékek is igen jól kelnek. Télre tehát igen szép állandó közönségünk leend, mi mindenesetre emeli a színházi élvezetet. —0—