Hölgyfutár, 1850. július-december (1. évfolyam, 1-151. szám)

1850-10-18 / 91. szám

rát megigazítani, s merőn tekintek, de azért szelíden, a team nézőre. Az uram! egy an­gyali, gyönyörű, köpcös, melles vállas fiatal menyecske volt. Mintegy tíz percig néztünk farkasszemet, végre én elfordultam. Az ope­rának vége lett.............. — Hát ez az egész történet? — Még van hozzá egy kevés . ... A­­mint az operából haza — azaz kifelé mentünk, a csarnokban azon szép menyecske mellém tolakodók, s egy fehér zsebbevalóval — azaz fehér zsebbevalót nyomott a markomba. — S azután? — Azután én haza mentem, s csak ott­hon gyertyánál közelebbről visitáltam meg a zsebbevalót — nagy isten ! Uram, hallott é­­letében ollyasmit, egy csinos levelke volt benne................. — És ?! — És ! .... de olvassa uraságod ma­ga . . . most is megvan azon levél, itt van. . (zsebéből egy levélkét vonván ki, azt nékem átnyujtá olvasás végett). — Szeretetre méltó ismeretlen ! Először láttalak, és már rettenetesen szeretlek. Hozzád, egyedül hozzád hasonló az ideál, mit 12 éve kergetek . . . tehát fel­találtam ideálomat az operában, várlak fel, tégy ü­dvezü­ltté,­­csodálod, és bámulod, Rosensteinné­­k. Lakásom van a nagy ved­­ricen Nr. 3612 a­mint a kapu alatt bemégy, jobbra csengess háromszor. — S mi történt azután ?! — Elmentem............. — És?!... — És igen szívesen fogadott, felséges ételekkel, és italokkal kínált meg, sokat et­tem , és ittam, nagyon jól éreztem magamat. Azután pedig................. — Azután pedig ?.............. — Hi, hi, hi, hi! — Tegye minden ember kezét szivére, s meg fogja vallani, hogy vannak időközök az életben, midőn az eféle elbeszélések is job­bak a semminél. A marquizt butaság, több­ször épen úgy mulattatja az embert, mint a legszebb vitatkozás. A közép úton lehettünk, midőn Pink elhallgatott. Hallgatását csakhamar egy árva pinty éneke válta fel. Minő végtelen különb­ség volt a pinty, és Pink csevegése között ? Mégis örökké művészetről beszéltek! Akár ki mit beszéljen, még a szerény, árva pinty is tökéletesebben, és szebben énekelt Lind Jen­­ninél, csak hogy Lind Jenninek egyéb tulaj­donai vannak, mellyek az árva pintynél fel nem találhatók, — úgy é­rink ?!! A mint a falu alá értünk, mezei mun­káikból haza térő, pórleánykákkal találko­zónk. Mellettünk haladónak el, szinte érez­hető­­en rajtok, a fris­sü, és mezei virágok egészséges szaga. Pink egy hosszút, sóhajtott. — Hol fáj Pink ? !­­ — Itt ni! . . . Szivére mutatott , s ol­vadékony hangon kezdé: Higye meg uram, nincs boldogabb a buta embernél, a butaság mindennel megelégszik, s nem cseng jobb jö­vő után. Ez volt az egyetlen okos sententia, mit életemben borbélylegénytől hallottam. 370 — Szeretne ön buta lenni Pink ? — Szeretnék uram, de már késő, a mit leraktam, és beraktam agyvelőmbe, azt már ki nem rakhatom. Azt hinné az ember önhittség , s magok túlbecsülése, csak protomedicusokban van. Van az e világon minden emberben, még a borbélylegényekben is. Elértük a zárdát, útitársam elhagyott, egyedül maradtam az utca középén. Noha igen szerettem Pinket, mégis ezt a verset ceru­­záztam le a kontójára: Inkább volnék más csillagon Fütyöröző árva pinty, Mint­sem az a mi vagyok , hol Olly ember is él mint Pink. Pinket bevárni, annyi lett volna, mint éjf­élután menni haza, mert ő a zárdában ren­desen berúgván katagosan akkor tájban ver­gődött Nagy­ Károlyba, midőn már a csordások is kürtöttek. Magam indultam vissza a me­zőváros felé. Midőn az ember egyedül utazik, legörömes­ebb szokott meditálni, én is me­ditálni kezdtem, és sok furcsa dolog jutott eszembe, a nevezetesebbeket leírom. Eszembe jutott A. úr, ki a legveszet­­tebb szenvedélyességgel üldözte, a kedvese­ket tartó fiatal embereket. Maga pedig nőte­­len létére 4—5 fiatal leányt tartott, csakhogy szolgálóknak nevezte. Eszembe jutott B. ur, ki tűzzel állitá, hogy nőknek soha sem csókol kezet, mind a mellett, egy bizonyos helyen, egy bizonyos szobalánynak akkor csókolt kezet, midőn mosdótását vitte be. Eszembe jutott B’. ur, ki a szép szol­gálók útleveleit az írnokával íratta, de maga pecsételte meg saját kezeivel. Eszembe jutott I­. ur, ki bizonyos fér­fit a forradalom alatt Kriztushoz hasonlított, most meg Belzebubhoz. Eszembe jutott E. ur, kinél 10 pengő forint executio mellett. 20 pengőre rug a per­költség. Eszembe jutott F. ur, kinek négy le­ány gyermeke van, s kinek mind a négy le­ánya eladó. Eszembe jutott B. asszony, ki mióta özvegy, igen terhes állapotban van, és még­sem segítenek rajta. Eszembe jutott M. asszony, ki nem csak minden Nagy-Károlyi lakost, hanem még a­­zoknak különös ismertető jeleiket is ismeri. Eszembe jutott 1. asszony, ki három éve ijesztgeti férjét azzal , hogy hálóteremé­ben kísértet jár. Hogy kísértet, arról már a férj is meggyőződött, mert valahányszor látni akarná, mindannyiszor eltűnik. Eszembe jutott 14­. asszony , ki halva is piros lesz, ha meg nem mossák. Eszembe jutott E. kisasszony, ki ha­todszor van jegyben, és a házas élet ajtaján még sem megy be. Eszembe jutott M. kisasszony, ki már 24 éves mazur előtáncos, s ki a legutóbbi far­sang alatt egykori udvarlójának legidősb fiá­val lejtett. Eszembe jut a V. kiasszony is fehér arcai­val,vörös hajával, és zöld szemeivel.Valóságos nemzeti kisasszony volt,forradalmi kiadásban. Ezen gondolatok után haza­érkeztem szerencsésen, s miután egyet más dolgokat, és embereket megismertettem , biztosíthatom a közönséget, hogy a második utamban több ér­dekest fognak találni. L­a u­k a Gusztáv: Nincs a világon. . . . Nincs a világon olly jó tárgy Mihez már nem hasonlítottalak ; Mivel szeretlek angyalom ; Mivel szeretem a jó tárgyakat. S azért vigyázz magadra , hogy Károdra ne váljék szeretetem ; Mert tudd meg, a­mit szeretek Azt irgalom nélkül — meg is eszem. . . . Orcy-kertben. A kertnek kellő közepén Van a jó vizű kút, Mellyhez szomját enyhíteni Sok agg és ifjú fut. Dicsérik , hogy illy jó vizet Még sok se Ittanak , És egyre másra ürülnek A töltött poharak. Kiittam én is egy pohár! A társak kedviért. De az egész k­útnál egy jó Pohár hoz többet ért. Egy arányban. . . . Egy arányban fogy az ember Az erdei fákkal; Egy arányban ne is velek Századokon által. Sok embernek koporsó kell, Sok szorul mankóra ; Hánynak szükséges koldushoz ? Hány jut a bitóra ? . . . V a 11 é­v Sándor. Orvosi műtét, még pedig olly ér­dekes vitetek nem rég véghez városi kóro­­dánkban, melly magára vonta a közfigyelmet. Múlt hétfőn mutattatok be ugyanis a buda­pesti kir. orvosi egyletnek Pusztay mészáros legény, kinek bal fölkarán, i. é. julius 28-án tett érvágás következtében igen veszélyes ü­­zerdag támadt. Kovács Endre kitűnő jelessé­­gű főorvosunk és műtőnk augusztus 29-én az

Next