Hölgyfutár, 1850. július-december (1. évfolyam, 1-151. szám)

1850-12-03 / 129. szám

un. magára, polgártárs! Párisban a rendőrség nagyon csiklandós! s önnel német létére nem lehet úgy bánni mint valamelly jó franciával. Mind­ezekre Hoffmann mosolylyal fele­le , melly nagyon emlékeztető, a spártai büsz­keségre , midőn Thessalia kémei Xerxes per­­sák királyának hadierejét túlbecsülni ügyek­­vének. Paris elé érkezek. Este vala, a sorom­pók be valának zárva. Hoffmann meglehetősen beszélt franci­ául; de vagy német valaki, vagy nem az. Ha nem német az ember, akkor accentussal be­széli a francia nyelvet, melly valamelly táj­beszédmód színét hordja magán; ha pedig német az ember, akkor mindig németnek te­­kintik. E helyt meg kell magyarázni, mikép kezelék a rendőrséget a sorompóknál. Először tehát a sorompók be voltak zárva. Erre hét­nyolc osztály férfiú lőve, kiknek semmi dol­guk sem volt, de nagy emberismerettel birá­­nak és művészet­kedvelésből Lavatert játsza­­nak, három-négy városi rendőri ügynök tár­saságában , mindnyájan bodorfüstöt eregetve pipáikból. Ködös idők járnak még folyvást, s most könnyen elvesztheti a becsü­letes ember tulajdonát, míg a tolvajok viszont könnyen juthatnak a homályban máséhoz. Az újoncozás véghez ment, vidék­ről is érkeznek szállítmányok, mi ismét é­­lénkebbíti a fővárosi életet. A magántanodák aránylag igen számos tanítványokat kaptak, mert irányuk leginkább oda céloz , hogy olly tanulmányo­kat terjesszenek, miknek az életben rögtön leggyakorlatibb hasznát vehetni. A divatár­usnők panaszkodnak, hogy alig kereshetik meg mindennapi kenye­­reket, leginkább csak menyasszonyok számá­ra történnek még nevezetes­ vásárlások. Fej­kötők épen nem kelnek, mert a nők többnyi­re kalapot viselnek, még­pedig a szó legtel­­jesb értelmében. A szembetegek száma ismét sza­porodott fővárosunkban, mindenfelé csak vö­rös szemeket láthatni. A drágaság növekszik, élannyira, hogy a kertészek alig akarnak nagyobb meny­nyiségben eladni áruikból, mert mindig arra számítnak, hogy másnap talán ismét drágáb­ban adhatják el. A mészárosok még a mostani ár­emeléssel sincsenek megelégedve, hanem azért mégis szerencsére mindnyájan igen jó színben és jó húsban vannak. A házak becse emelkedett, mindenki állandóvá iparkodik pénzét tenni. Rozsnyóról írják, hogy a város kö­zepén egy rókát fogtak el egy urnák agarai. Nem első példa ez, hogy városban rókát lát­hatni, hanem ügyetlensége bámulatos, hogy elhagya magát fogatni. B­é­c­s­b­e­n egy nyerészkedő több napon át huszonöt ezüst forinton vette meg egy hi­teles hírlap első példányát, csakhogy egy ó­­ranegyeddel hamarább tudhassa meg a leg­fontosabb eseményeket, mint mások. Parisban az estélyeken azon külö­nös új divat kezd uralkodni, miszerint hír­hedt kutyavetőnők által jósoltat magának a társaság. I­lyenkor aztán, előleges értesítés következtében sok furcsa felfedezés is szokott történni. Jósika Miklós német „eredeti“ regényét a bécsi „L’loyd“ érdeme szerint megkeséli, s a szerzőt háromszoros renegát­nak címezi. Konstantináp­olyban egy török férj párbajt vívott szerelmi kaland miatt egy magyarral. Hasonló esetre a legvénebb törö­kök sem emlékeznek. — © V A pestbudai zene-egylet énekisko­lája terh­ében múlt vasárnap (dec 1.) adatott quartett-mulatságot a rész idő dacára is nagy számú hallgatóság látogatá. Tárgyai voltak : a­ Beethoven F-quartettje, az úgy ne­vezett Rasumowoky-quartett, melly a genia­­lis szerzőnek épen olly nagyszerű különc esz­­méjivel, mint meglepő ábrándos változatos­ságaival van elárasztva. Ennek nehézkes fo­lyamatát kellemes hatással váltá fel: b) M­o­­z a r­­ G-moll quintettje , telve lágysággal s mintegy panaszló keservnek kifejtéseivel. E remekművet rég nem hallottuk illy gyönyö­rűen , a szerző felséges ideáinak legfinomabb árnyéklatai kiemelésével előadatni. Fiatal művészeink mintegy remek festvényt bámul­­hatának benne, s mintául vehetek maguknak e talpra esett előadást Kohn Ridley úr, ki az első violint játszó, valóban koszorúra volt ma érdemes, azonban jeles művésztársai is hathatósan gyámol­ták őt a remek működés­ben , s érdemre nézve egyiránt osztozhatnak vele. A közönség zajosan adá tudtukra meg­elégedését.­­ Jövő vasárnapon az előadandó zeneművek között Spohrnak új sextettje is ki van tűzve, mire előleg is figyelmeztetjük a közönséget. — Úgy látszik, hogy a klassikus zene pártfogóji folytonos részvéttel viseltet­tek iránta, s a vállalkozók nem csalatkoztak a jövedelemre nézve sem; minél fogva talán nem veendik szerénytelen nyilatkozatnak a­­zon óhajtásainkat, hogy az előszobában ru­határt állítsanak, hova a hallgatóság felső köntöseit lerakhatná, miután a teremben lé­tező sokaság által okozott hévség csaknem kiállhatlan szokott lenni, — és — hogy a termet világító lámpákat legalább még annyi­val, mint eddig, szaporítani szíveskedjenek, mi által a helyiség barátságosabb szint nye­­rendne. (Folytatása köv.) 523 Nemzeti színház­ ,Jegygyűrű* még mindig föntartja magát a színpadon, s rendesen jó vasárnapi közönséget szokott gyűjteni. R e s­z­­­e­r tenoristáról tegnap tett meg­jegyzésünkre azon fölvilágosítást kaptuk, hogy említett ügye már az akkori igazgató­ság alatt teljesen kiegyenlíteték, s azóta már föl is lépett színpadunkon. E szerint csak ör­vendhetünk, hogy most ismét alkalmunk nyí­lik őt hallhatni. Színházi törvény jelent meg a múlt szombati bécsi lapokban, mellyek sze­rint: 1) Színpadi előadások csak színházban, vagy erre szabadalmazott épületekben me­hetnek véghez. 2) Színházak fölállíthatása iránt az eddigi szabályok maradnak érvénye­sek ; műkedvelői előadásokra az illető ható­ságok adhatván külön engedélyt. 3) Minden színmű első előadatására előleges megenge­dése kívántatik a helytartónak. 4) Az enge­délyt csak a folyamodó vállalkozó használ­hatja megnevezett színházában. A tartományi fővárosban engedelem mellett előadott szín­műveket azonban vidéken minden előleges engedély nélkül előadhatni. 5) Az előadhatá­­si engedély, a nyilvános rend érdekében, mindenkor visszavonható. 6) A közbátorsági hatóság ügyel, hogy az előadás az engedély szerint menjen véghez, és rendezés, öltözék sat. tekintetben semmi botrány ne történjék E hatóságnak általában hivatása a rendet, csöndet és illemet az előadás alatt föntartani, és a nyilvános mulatság minden háborítását eltávolítani. Szükség esetén, a helytartó meg­­egyeztével az illető színmű előadatását meg­­akadályoztathatja, sőt félben is szakaszthat­­ja. Rendkívüli esetekben pedig a színházat kiürítetheti és bezárathatja. 7) A helytartó határzata ellen a belügyminiszerhez, a rend­őrségé ellen pedig a helytartóhoz folyamod­­hatik a vállalkozó. 8) Büntetések 500 forin­tig és három hónapi fogságig terjedhetnek, a törvényes eljárást is azonkül­­öntartván. A „P­e­s­t­i r­ö­p­i­v­e­k“ szindizálója nem elégszik meg azzal, mit Fesslerből idéztünk annak megmutatására, miszerint Szigligeti „Vid“ drámájában a rabszolgaadás verés, s mint ő nevezi, az embervásár, épen nem rá­­fogás azon korra , mellyből e dráma meritte­­tett. Ő még tudósabb parókát tevén fejére ezt mondja: „Bámulunk, hogy azon lap kü­lönben igen értelmes szerkesztője illy alap­talan üres cáfolatot mikép vehet föl ? Kár volt —og­urnák nem kutatni föl azon régi törvényeket. A Corpus Jurisban megtalálhat­ta volna őket. Megtanulhatta volna belőlök, hogy a rabszolgák eladattak sat, hanem min­dig a földdel, mellyet mint jobbágyok müveltek, s hogy sohasem hajtották őket „országos vásárok“ alkalmával piacra, mint ma szokás a tulkokat.“ Igen is, édes rák- vagy scorpiojegyü

Next