Hölgyfutár, 1851. július-december (2. évfolyam, 149-299. szám)
1851-09-27 / 222. szám
lökészületeit, csak fa edényeit s goromba művű holmijait zára a szekrénybe, ruhadarabait egy átalvetőbe dugá, aztán kezébe véve botját, keresztet vete mintegy megáldandó e szerény lakot, mellyel tán nem vala viszontlátandó többé, és kilépe a kunyhóból, bezárva maga után a toló reteszeket, így az egész csapat útnak indula a siker elérendő. A csaplár segédeivel pogyászokkal rakodtan előre ballagának, utánok jőve Bálint, fegyverét vállán hordozva, s pillantásival a sűrű ködön ügyekvék áthatolni, melly öt burkolá. József gazda, ki utána ballaga, ollykor meg-megfordul a vég pillantást vetendő kunyhójára. Háta mögött a csorda ezüsttiszta csengőt zengedezének. Az ökrök rövid lépést haladnak, és nem örömest látszanak távozni a helyről. Mintha értették volna, hogy az illatozó takarmányfű és a menthalmi tiszta levegő helyett dohos szalma és nedves istállói bűz vár rájuk néhány hónapra, búsan és boszosan nézének ki. A háttéren erős ugatás hangzik a ködön át, s azt tanusita, hogy a hű komondorok visszatériték a szökevényeket és sietteték a renyhe állatokat. Az út kényelmes vala és legkisebb veszély sem mutatkozék eltévedésre azon vezetőkkel, kik minden zugát ismerék a Monthalmnak. Bálint tehát teljes biztosság érzetével adá oda magát merengésének, midőn ügyeimet azon két ember felkiáltásai vonák magokra, kik élét képezék a menetnek. Megállónak és nem felindulás nélkül beszélnek egy férfival, kire hirtelen bukkantak. Oliba vala az, ki azelőtt való napon azon parancsot kapta, hogy faluba kisérje Villareali Monteszt és a cigányt. Bálint minél előbb tudósításokat veendő e két személy felöl, kik ámbár egészen más okokból érdeklék őt, türelmetlenül siettető lépteit. A csoporthoz érkezvén, a csaplár egész élénkséggel kiálta fel: — Megszökött a gazember ! s ti elszalasztátok őt. . . Oh te akasztófa cifrázó Biroben! Lehetetlen, Oliba, te csak tréfálni akarsz velem! Diou biban! megérdemlenéd — — Pedig mégis úgy van, kedves úr — monda Oliba borzasztó hangon, — hiszen a gazember még tegnap estve szökött el, mielőtt a hegy tövébe értünk, s az éjszakát alkalmasint arra használta, hogy átkeljen a határokon. — Kiről beszél kelméd? — kérde Bálint hevesen; — tán csak nem azt akarja kelméd mondani, hogy a nyomorít gyilkos ki tudta játszani szemességeket ? . . Montesz kapitány bizonyosan nem engedte volna azt megtörténni. Oliba fejét lesütő. — Az már csakugyan megfoghatlan! monda a csapsár újólag; — fogadni mernék, hogy ez a fajankó valami ostobaságot követett el. — Nem én, kedves uram, igazán mondom, hogy nem, hiszen ítéljen maga. Tehát a gargantura kősziklához érünk , ott lenni a fenyvesszélénél. Én a kapitány batyjával előre ballagok, a gondosan megkötözött cigány pedig sarkamban hátam mögött, s utána Montesz úr készen tartva karabélyát. Néhány ízben nagyon halkan hallám szétváltani őket, mit én azonban nem értek. Egyszerre csak lármát hallok, és az erdő felé látám szaladni a cigányt, a kötél pedig, melly mindkét kezét és lábait fűzé össze, mintegy késsel vala ketté metszve közepett. Én azonnal földre dobám a batut és a cigány után rohanok. — Nos, és mit ten a kapitány? — kérde Bálint. — Inkább roszat mint jót. Már szinte megcsíptem a gyilkost, midőn utánam kiáltá a kapitány. Meg ne mozdulj, majd megállítom én őt futásában. — Ugyanezen pillantatban eldurranta karabélyát, a golyó fülem mellett simtett el. Csaknem kővé váltam ; midőn a porfüst eloszlott, Birobén már hegyen völgyön túl volt. — Oh! a kapitány épen úgy gyűlölő őt mint én! — monda Bálint — a boszusszony kegyetlenségekre ösztönző őt e pillantatban, s bizonyosan megölte a cigányt vagy megsebesítette legalább. — Egyik sem áll, mert újra megtaláltuk azt a golyót e fenyvesben. . . Azonban a nélkül, hogy sérteni akarnám kegyedet, csak megmondom, hogy a városiak nagyon rosz lövészek, mert a lövés inkább nekem volt szánva mint a cigánynak. — Hát nem kutattátok meg az erdőt ? nem üldöztétek tovább a nyomom gazembert ? — Vagy igen, uram, de hiszen épen úgy kereshettük volna egy varrótűt valami szénaboglyában , mint embert a Mónikáim fenyvesében, főkép az éjszaka beálltával. . . Hiába véreztük el kezeinket és képeinket, semmit sem végezve kellett viszszatérnünk a faluba. (Folyt. köv.) 883 Hirharang. A ,Testvértánc1 igen sikerült rajzával rövid idő múlva kedveskedni fogunk nyájas olvasóinknak. Lakatos Sándor népszerű táncművészünk alig érkezett fővárosunkba, s már is minden oldalról sűrűn jelentkeznek nála tanítványok. Jövő télen mindenesetre ,Testvértánc1 lesz a jelszó minden mulató körben. ARemény negyedik füzete tegnap jelent meg igen érdekes tartalommal. A légszóátvilágítást több magánházban is kezdik már használni, hova nemzeti színházunktól tömlőkben viszik a gyuanyagot. Mindenesetre szép, hogy ezen nemzeti intézetünk még ez után is terjeszti a világosságot. Két uras színházunkban igen epés megjegyzéseket ten zártszéken a magyar Lecouvreur ellen, kiről, mint a példabeszéd mondja, ugyancsak levették a keresztvizet. Alkalmasint irigységből, mivel ők még nem részesültek abban. Máskor sértő fitymálásaikkal ne zavarják olly hangosan a figyelni óhajtókat. Egy kávéházban egy bécsi német újság meggyuladt e napokban, mi nagy rémülést okoza, mert senki nem hitte volna, hogy annyi gyuanyag találkozzék benne. A rác ürmöst nagyban kezdik fogyasztani, utána azonban nem tanácsos sokáig egy oldalon feküdni, mert a zamatos „nedű“ könnyen nyilást vághatna rajta. Turinban egy falánk urfi fogadott, hogy egyszerre négyszáz ausztrigát eszik meg, de a háromszázötvenedik után meghalt. Lieven hercegnő Parisban nagy nőgyülést tartott, mellyben a fölött vitatkoztak, hogy kit kelljen jövő évben elnökké választani. E tanácskozmány eredményét még nem tudhatni, mert a jelenvolt nők szorosan megőrizték a titkot. Természetesen Montpensier hercegnő leányt szült, ki a keresztségben következő neveket kapott: Mária, Amália, Luiza, Enrikéta, Filipa, Antonia, Fernanda, Krisztina, Izabel, Adelaida, Jeusa, Jozefa, Jakina, Ana, Franciska, Justa, Rufínia, Ramona, Elena, Karolina, Bibiana, Polonia, Gaspara, Melchora, Baltazara, Augusztina, Sabina. Több nincs, de lehetett volna. Bécsben jövő télen egy jótékony társulat ismét négyszázezer adag levest szándékozik kiosztani a szegények közt, melly mennyiséghez negyvenezer font burgonya kell. Schönbrunban az állatseregletben egy teve megharapta ápolóját. Okát a szokatlan tettnek nem tudhatni. Londonban minden tíz percben egy ember hal meg és minden hét percben egy gyermek születik. Ez igen kedvező eredmény, ha feledjük, hogy sok gyermek halva születik. Amerikában olly jeles falábakat készít egy erőművész, miszerint sok ember levágata már lábát, hogy helyette falábat használhason. A kávé egy vegytanár állítása szerint, rendkívül erősít, és minden fáradalmak elviselésére képesít. Ezt alkalmasint fogják szép olvasónőink hinni. — © Nemzeti Szinház. ,A szerelmes ördögi élénkül gyakorolja vonzerejét, és sok embert csábít színházba. Az előadás igen jól sikerült. Füredynk gyöngélkedése igen sajnosan zavará meg az operai játékrendet, szerencsére azonban most már ismét énekelhet e jeles művészünk. Lakatos táncművész hazánkfia mielőbb bemutatja színpadunkon .Testvértáncát, a tanulást már kedden fogják megkezdeni az illetők. Halljuk, hogy több más érdekes néptáncot is be fog közönségünknek mutatni. —0—