Hölgyfutár, 1851. július-december (2. évfolyam, 149-299. szám)
1851-10-09 / 232. szám
cs Hirharang. A jég annyira meghűvösült a sok esőzés után, hogy a hölgyek már köpenyben kezdenek sétálni, eddig azonban új szabásúakat még nem láthatni. A szabók most várnak telegráf útján új minták iránti tudósítást Párisból. Egy hölgyet kérdeztünk, honnan van az, hogy a női kelméket nem lehet megfordítva is viselni, mint a férfiak számára készülteket, és ő mosolyogva viszonzá, miszerint ennek csak az lehet oka, hogy a hölgyek nem bírnak még politikai jogokkal. A sétány mellett e napokban két 923 Nemzeti színház. ,A ném a köztetszéssel fogadtatott a nagyszámú közönség által. Mind a drámá bal megmagyarázni nekem, hogy hát mi annak az értelme, hát én bizony kikacagtam őt. — A vallás és természeti érzelmek egészen ismeretlenek előtte, — monda a lelkész kétségbe esve. — Jó isten, mikép sülyedhete illy mélyen alá egy a te hason képedre teremtett lény! — S ez volna ama jámbor gyermek — monda Bálint halkan — kit estenként olly sokszor térdre borulni, kezecskéit összekulcsolni s az ébenfa nagy Krisztus képe előtt imádkozni láttuk a Rómaiházban? Montesz látható nyugtalansággal — kémlelgeté a nagybátyánál és unokaöcscsénél keletkezet benyomásokat. — Uram — monda szomorú hangon, én is mint én mély szomorúságot érezek e vesztére hagyott állapoton, mellyben unokahugomat találtam volt. . . E vásottság mitsem bizonyit azonban jogszerű igényei ellen. Az ember sajnálkozhatok ugyan rajta, de nekem nem szabad azért eltaszítanom őt magamtól. — Ő megérdemli a szánakozást — viszonzá a lelkész , s kegyetlenség volna nem követni el mindent, hogy fölvilágosittassék nagy sötétségben sinlödő lelke; egy nálamnál méltóbb egyén hiában szerencsésnek tartanám magamat e célra munkálni. — Igen igen, örömest gondjára bízom őt tisztelendő urnak — monda Montesz buzgó ömledezéssel; — hol is találnék értelmesebb és vallásosabb férfiút ? . . ön tehát megismerte e fiatal leányban Villareal Antóniát abbér ? — Nem merem állítani , hogy nem ő az; azonban sok oknál fogva nem fogadom el föltétlenül, hogy ő az valóban. . . Önre nézve valamint a vad leányra nézve várakozni fogok , mig nem az isten napfényre hozandozta több pontossággal az igaz valót. — E szerint — monda Montesz látható nyugtalansággal — sem ön, sem Bálint úr nem volna hajlandó aláírni a megismervényi oklevelet, mellyet más eredmény vártában föltétettem és magammal hoztam ? Bálint keményen bátyjára tekinte, ki nyugodt és határozott hangon monda: — Nyilatkozzék ön világosabban, lírám ; kivonata nem eléggé világos előttem. (Folyt, köv.) nő hangos szóváltásba bonyolódott, mivel az egyik elcsábíta a másiknak kedvesét. A boldog férjek nem voltak jelen. Német színházra hirtelenében nem igen kedvező most a kilátás, egyébiránt a budavári német színház előadásai olly kielégítők, s a közlekedés a lánchídon olly kényelmes, hogy a német lakosság mégsem leend kénytelen e szellemi élvezetet egészen nélkülözni. Birányi Ákos jelenti, hogy Bocarmé pere magyarul jövő hónapban bizonyosan meg fog jelenni. Fővárosunban jelenleg három Toldy van, Miklós, János és Ferenc. Örvendhetünk tehát, hogy illy erősek vagyunk. A tanulók száma igen megszaporodott Budapesten, hátha még azok is mind könyvhez fognának, kiknek tanulásra van szükségük. Taenzer Lila leány nő verdéje ezentúl is fogad el tanítványokat, ajánljuk a szülők és gyámok figyelmébe. Edinburgban az állatseregletben egy fiatal szép leány a kígyók szelididitésében adván mutatványt, az egyik óriáskígyó rögtön agyonnyomá őt. Az illy mutatványok mindig veszélyesek. Egy táblabiró jött be faluról, s barátjával, egy becsületes pesti lakossal színházba ment, és nagy önhittséggel monda, hogy őt ugyan nem fogják meglepni a pesti tolvajok. Barátja azonban, midőn a táblabiró szörnyen elbámult a ,,szerelmes ördögre,‘‘ tréfából ügyesen kihúzá zsebkendőjét, és elrejté; de bezzeg mennyire csodálkozott, midőn divatos öltözetű szomszéda udvariasan nyomá kezébe saját óráját e szókkal: ,Bocsánat, tisztelt kollega !" Ez ugyanis valódi tolvaj volt, s nem akart a társának vélt becsületes embert meglopni. Bécsben az udvari színháznál nagy élénkség uralkodik, minden héten újdonság adatik. Másutt ellenben arra szoktatják a közönséget, hogy tanuljon állhatatosan megmaradni a régi mellett. Párisban egy fodrászt fogtak el, ki ellen kisült, hogy egész sereg fiatal leányt csábíta el, házassági ígérettel. Nyolc évi börtönben alkalmasint meg fog halni vére. Londoni hírek szerint egy ismeretlen nő nagy zajt támasztott jelenleg, ki az emberek szeméből, ki tudja olvasni gondolataikat. Szerencsétlen nő, mennyi ostobaságot kell e szerint mindennap elolvasnia. Nápolyban egy koldus halt most meg, kinek vagyona ötvenezer aranyra megy. Liszabonban két énekesnő annyira gyűlöli egymást, hogy szinpadon az egyik a másiknak ujját leharapta, midőn kezet kellet volna neki csókolnia. Ar ról, mind az előadásról általában csak dicséretest mondhatunk. L e n d v a y itt van, s reméljük, hogy a főigazgató úr találand módot e közkedvességű művész megnyerésére. Vidéki útjáról imé egy kis tudósítás: Lendvay Ujhelyben. Színészetünknek e koszorús bajnoka Kassán aratott diadalai s koszorúi után, engedve pár szives meghívásnak meglátogatá a hegyalját, s itt mulatása alatt a s. a.újhelyi szinpadon öt vendégszerepet adott. A kétszeri igazgatása alatti társaság egyike lévén a vidéki gyöngébb társaságoknak . Lendvaynak vendégszerepei iránt nem nagy választékosság jutott, be kelle azzal érnie, mire a társaság már eddig is készülve volt, vagy pedig rövid idő alatt úgy a hogy elkészülhető. Minda mellett vendégszerepeinek cyclusa kielégítő volt. Az „Ördög naplója“, „Don Caesar de Bazan“, „Kean“, „Végrendelet“, „Ármány és szerelem“, olly darabok, mellyekben ünnepelt művészünk kitűnő tehetségének, több oldalú képességének fényes tanujeleit adhatá. Lendvayt utóször Schiller haramiáiban láttam. Hosszas betegeskedése után először lépe föl ismét a nemzeti színpadon, hol távolléte a drámai előadásoknál olly igen érezhető volt! A közönség olly nagy számmal tódult a színházba, hogy kegyencét ismét láthassa, millyet egy Lagrange, egy Grahn Lucille első előadásain is alig láthatóak. A zsúfolt színház , a szűnni nem akaró taps, a koszorúk sat. mind meg annyi fényes bizonysága volt azon előszeretetnek s ragaszkodásnak, mellyel a közönség drámai színészünk, s általa a dráma ügye iránt viseltetik. És mégis dacára illy kiáltó jelenségeknek, nemzeti színházunknál mind Lendvayt mellőzve, mind a dráma ügyét háttérbe szorítva találjuk ! Lendvay gyönge egészsége mellett Mór Károly nehéz s fárasztó szerepét meg nem bízható. Szerepét a játék folyama alatt kénytelen volt félbeszakítani. A megtört erejű művész halvány arca a legnyugtalanabb érzést hagyó kebleinkben. A kassai szinpadon történt fényes előadásai után, milly jól esett tudni koszorús színészünk, s a drámai művészet minden igaz barátjának, hogy ő ismét vissza van adva az életnek, s a művészetnek! Midőn Lendvayt az újhelyi szinpadon ismét megláttam, a szerepének súlya alatt összeroskadt, gyönge erejű alak helyett az egészségét, erejét, s művészi hatalmát teljesen visszanyert művész állt előttem, ki hatalmának ragyogó fényiben, mint trónját viszszafoglalt fejedelem uralkodik saját birodalma, a színpad deszkái fölött. Lendvayt most láttam először vidéki szinpadon s olly társaságban, hol a többi szerep igen gyönge kezekben van, s maga a színpad diszitményeivel együtt olly kicsin, olly hiányos! Megvallom nem kevéssé aggódtam a fölött, hogy az egész előadás roszul fog kiütni — s annál meglepőbb volt rám nézve az egésznek tűrhető kerekdedséges öszhangzása , mit nagy részt