Hölgyfutár, 1851. július-december (2. évfolyam, 149-299. szám)

1851-07-15 / 161. szám

— Uram! uram ! ön engem megmen­tett, kiáltott a nő remegő és lassú hangon, ez az én férjem. —Tehát ez a dolog bibéje ! duruzsolt a jegyző kezeit dörzsölve. — Ördögben !— hogyan gázolunk ki mind­ebből. Azután karját Dórát lovaghoz illő il­­ledelemmel nyújtva Delmasnének, monda neki: — Asszonyom! tessék egy nagyobb szobába lépni. De alig nyújtotta kezét, midőn erős csöngetyű-rángás hallatszott; azután dur­va és parancsoló hang, és hangos léptek hangoztak vissza. Egy perccel azután Jerom rémülve döngette az ajtót. — Uram! ismét egy látogatás, na­gyon sürgetős — úgy látszik ezen nap — — Asszonyom! bocsánat! menjen be ezen szobába — szólt a jegyző bezárván óvatosan az üveges ajtót. — Nos, mi baj ? mit akarnak velem ? kérde türelmetlenül Cantal ur, miközben a folyosó ajtaját föltárta. Jerom egészen megijedve két lépés­sel hátrább állott. — Engedetem uram! hebegett a sze­gény szolga — ez egy más személy, ki sem­mivel sem udvariasabb az elsőnél. Terin­­gettét! épen nem szeretem a civódásokat. — Jerom! te dőre , gyáva vagy. Nem mondhattad volna, hogy el vagyok foglal­va, lehetlen valakit elfogadnom. — Mondtam én azt uram! de gyö­nyörűen félre taszítottak. — Milliom­ adta! hát magam házának sem volnék ura! — Csitt! csitt uram! szólt rejtélyesen Jerom ; ismét itt van azon egyén, s rósz né­ven vehetné. — Bocsásson meg Cantal ur! szólt a látogató, a folyosó árnyából még ki sem lépve. Kissé későn jövök; ez nem hivata­los óra, de hagyján. Ami engem idehozott, igen fontos dolog, s nem szenvedhet ha­lasztást. — Ki ön uram? kérdé a jegyző, mi­után Jerom eltávozott. — Cantal úr! csodálkozom, hogy ön engem nem ismer meg ; én legbensőbb ba­rátja voltam Durosnel Fridriknek, ön egyik pártoltjának. Rodier a nevem. — Valóban, uram, kezdek emlékezni. Kérem önt, mondja meg, mi dologban ke­resett meg? —■'Először uram! önnek egy igen sze­­rencsétlen esetet jelentek : Durosnel Indi­ában meghalt. Fájdalom! ez nagyon is bi­zonyos újság. — Hogyan uram! többé nincs benne kétség ? Szegény ifjú. — Öt szegényt a veszélyes éghajlat befolyása ölte meg. A francia consul irta nekem magamnak; ugyan ő elküldte a ha­lotti kivonatot is, imhol van. Cantal ur Rodier kezéből egy bélyeg­zett papír levelet vett át, melly több pe­cséttel volt borítva; s miután azon szemeit végig vitte, letette azt íróasztalára s keb­léből egy sóhaj szakadt föl. — Cantal ur ! folytató Rodier, s zse­béből egy köteget vett ki, imhol egy levél, mellyet önnel közölnöm kell; ezen levelet az én kedves barátom Fridrik adta kezem­be, mielőtt Indiába utazott volna. Tessék átnézni uram! mi van benne, s teljesíteni pártfogoltja intézkedéseit. Alig olvasta el a szegény jegyző ezen levelet, midőn megrázkódott, s bizonyos fagyos izzadság verte ki halántékát. — Uram! mit kiván, szólt remegő hangon, — a szekrényt átvenni ? — Igen uram! s mindjárt, ha önnek úgy tetszik. — Rodier úr! távol van tőlem két­ségbe vonni ezen irat hitelességét, — de engedjen meg, ha bátorkodom megjegyez­ni, hogy illyes körülményben, illő és eszé­­lyes volna még néhány napot várni. Meg­­eshetik, valaki másnak kezében is lehet még egy ellenirat, melly önének érvényét lerontja. — Uram! bocsásson meg, ha részem­ről megjegyzem, hogy ön gyanúja nagyon­­ különös. Semmi szó sincs elleniratról, csak egy jegyről a hozóról. Ön engem — re­mény­em,— becsületes embernek ismer, ki nem tudná önt megcsalni. E levél teljesen érthető, félre nem magyarázható; az Írás ismeretes, így tehát nem látom át, miért késik ön. — Uram! még egyszer, nem kétel­kedés az én bennem, nem bizalmatlanság. Csak úgy gondolom, hogy illő és eszélyes, igen is illő volna mindkettőnk részéről, még nem nyitni föl a szekrényt, melly lehet, — egy család titkait rejti. — Családi titkot uram! válaszolt Ro­dier fölemelt hangon; ez lehetséges. Mind­­azáltal e jegy semmi illyésről nem szól; a szavak nagyon világosak. Durosnel úr eb­ben kinyilatkoztatja, hogy ezen szekrény­ben van mind­az, mi előtte a legbecsesebb. Tehát, mivel ő már nem él, nekem köteles­ségem lélekismeretesen szigorúan teljesíte­ni barátom utolsó akaratát. Legyen nyu­godt Cantal úr, én jól tudom, mi van ezen szekrényben, tudom én mit kell tennem. Minden előre ki volt csinálva, eligazítva.— Lássuk, lássuk kérem. A jegyző komoly és gondolkodó ma­radt, arca nagy aggályt fejezett ki. — Uram ! szólt egy pillanatnyi szü­net után, ön felette erőltödik. Alig fogha­tom meg, mi oka van önnek illy erősen sür­getni, holott, ha időt engednénk egymás­nak, az idő és körülmények fölvilágositnák ezen dolgot. (Folyt, köv.) Hirh­aran­g, Időnk ismét őszies színt ölte, és sok ura is nagy zavarban van, kinek sok az adóssága, és csak egy a frakja. Egy könyvárus szép jószágocs­­kát vett, s nagyban űzi a gazdaságot, csak juhokat nem tart. Minek is, vannak mások, a kiket kedve szerint nyithat, s kiknek tartá­sa­ nem kerül olly sok pénzbe. Adler képírónak egy jeles festmé­­nye a műkiállításon már vevőre talált, még­pedig aránylag igen tetemes áron. A b­e­t­e­g­e­k száma szaporodik, mit a változékony időn kívül a sok rész gyü­mölcsnek is tulajdoníthatni. Cselédekre nézve indítvány­ozt­a­­tott, hogy ezentúl a hónapnak csak első és tizenötödik napján legyen szabad cselédet változtatni. E rendszabály, ha csakugyan életbe lépne, sok bajon segíthetné. A há­z­a­s­ságok rendkívül szaporod­nak, ismét három író készül megházasodni. Még­pedig mind a három költő. Örvendhet a közönség, mert ezentúl alkalmasint keve­sebb verset fognak írni. Enyingről írják, hogy a földren­gést ők is nagyon érezték, de nem féltek. Farkas tenorista Bécsben, cár és ács című­ daljátékban lépett föl először és méltányosan fogadtatott. Balatonfüreden az Anna napiba! igen fényes leendő fővárosunkból is sokan készülnek oda. Zalaegerszegen a magyar szí­nészek nagy tetszésben részesülnek, de azért hosszú tudósításokat előadásaikról mégsem közölhetünk. -P­á­r­i­s­b­a­n egy színház igazgatósága háromszázezer forintnyi adóssággal meg­bukott. Másutt az illy dicsőséget keveseb­bel is el tudják érni. Sardiniában, Sassari városban egymásután két lelkészt ütött meg a guta, ugyanazon szószékben, szónoklás közben. A második eset után rémülve távozott a nép. Az arénában táncosok és lovakon kívül tegnapra még számos tanult kutya föllépése is volt hirdetve. Más szín­házban nem léptek ugyan föl még kutyák, de azért ügyei mégis nagyon ebül állnak. A várhegyen át csakugyan alag­út fog készülni, csupán háromszázezer pen­gő forint kell hozzá. Illy csekélység szót sem érdemel. Grahn Lucile táncosnő már elu­tazott, jótékony előadás nélkül; e célra ren­des adót kellene vetni az illy idegen művé­szek előadásaira. Egy divatárusnő fővárosunk­ban házasságszerzési hivatalt akar nyitni. Érthet hozzá, mert eddig a nők számára csi­nált fejkötőt, s ezentúl a leendő férjeket is elláthatja a fejekkel. Kártyavetők jósolják, hogy a napfogyatkozás alatt vége lesz a világnak, mások ellenben azt hiszik, hogy sötétség­ben inkább csak gyarapodhatik , mert hi­szen a burgonya és csicsóka is leginkább éjjel nagyobbodik. Londonban egy megnetizáló or­vos arra is tudja betegeit kényszeritni, hogy egyik kézzel simogatnak, a másikkal pedig ütnek. Ezt némelly nők delejes állapoton kívül is rendesen gyakorolni szokták. A népösszeírás szerint hazánk- 639

Next