Hölgyfutár, 1851. július-december (2. évfolyam, 149-299. szám)
1851-07-15 / 161. szám
— Uram! uram ! ön engem megmentett, kiáltott a nő remegő és lassú hangon, ez az én férjem. —Tehát ez a dolog bibéje ! duruzsolt a jegyző kezeit dörzsölve. — Ördögben !— hogyan gázolunk ki mindebből. Azután karját Dórát lovaghoz illő illedelemmel nyújtva Delmasnének, monda neki: — Asszonyom! tessék egy nagyobb szobába lépni. De alig nyújtotta kezét, midőn erős csöngetyű-rángás hallatszott; azután durva és parancsoló hang, és hangos léptek hangoztak vissza. Egy perccel azután Jerom rémülve döngette az ajtót. — Uram! ismét egy látogatás, nagyon sürgetős — úgy látszik ezen nap — — Asszonyom! bocsánat! menjen be ezen szobába — szólt a jegyző bezárván óvatosan az üveges ajtót. — Nos, mi baj ? mit akarnak velem ? kérde türelmetlenül Cantal ur, miközben a folyosó ajtaját föltárta. Jerom egészen megijedve két lépéssel hátrább állott. — Engedetem uram! hebegett a szegény szolga — ez egy más személy, ki semmivel sem udvariasabb az elsőnél. Teringettét! épen nem szeretem a civódásokat. — Jerom! te dőre , gyáva vagy. Nem mondhattad volna, hogy el vagyok foglalva, lehetlen valakit elfogadnom. — Mondtam én azt uram! de gyönyörűen félre taszítottak. — Milliom adta! hát magam házának sem volnék ura! — Csitt! csitt uram! szólt rejtélyesen Jerom ; ismét itt van azon egyén, s rósz néven vehetné. — Bocsásson meg Cantal ur! szólt a látogató, a folyosó árnyából még ki sem lépve. Kissé későn jövök; ez nem hivatalos óra, de hagyján. Ami engem idehozott, igen fontos dolog, s nem szenvedhet halasztást. — Ki ön uram? kérdé a jegyző, miután Jerom eltávozott. — Cantal úr! csodálkozom, hogy ön engem nem ismer meg ; én legbensőbb barátja voltam Durosnel Fridriknek, ön egyik pártoltjának. Rodier a nevem. — Valóban, uram, kezdek emlékezni. Kérem önt, mondja meg, mi dologban keresett meg? —■'Először uram! önnek egy igen szerencsétlen esetet jelentek : Durosnel Indiában meghalt. Fájdalom! ez nagyon is bizonyos újság. — Hogyan uram! többé nincs benne kétség ? Szegény ifjú. — Öt szegényt a veszélyes éghajlat befolyása ölte meg. A francia consul irta nekem magamnak; ugyan ő elküldte a halotti kivonatot is, imhol van. Cantal ur Rodier kezéből egy bélyegzett papír levelet vett át, melly több pecséttel volt borítva; s miután azon szemeit végig vitte, letette azt íróasztalára s kebléből egy sóhaj szakadt föl. — Cantal ur ! folytató Rodier, s zsebéből egy köteget vett ki, imhol egy levél, mellyet önnel közölnöm kell; ezen levelet az én kedves barátom Fridrik adta kezembe, mielőtt Indiába utazott volna. Tessék átnézni uram! mi van benne, s teljesíteni pártfogoltja intézkedéseit. Alig olvasta el a szegény jegyző ezen levelet, midőn megrázkódott, s bizonyos fagyos izzadság verte ki halántékát. — Uram! mit kiván, szólt remegő hangon, — a szekrényt átvenni ? — Igen uram! s mindjárt, ha önnek úgy tetszik. — Rodier úr! távol van tőlem kétségbe vonni ezen irat hitelességét, — de engedjen meg, ha bátorkodom megjegyezni, hogy illyes körülményben, illő és eszélyes volna még néhány napot várni. Megeshetik, valaki másnak kezében is lehet még egy ellenirat, melly önének érvényét lerontja. — Uram! bocsásson meg, ha részemről megjegyzem, hogy ön gyanúja nagyon különös. Semmi szó sincs elleniratról, csak egy jegyről a hozóról. Ön engem — reményem,— becsületes embernek ismer, ki nem tudná önt megcsalni. E levél teljesen érthető, félre nem magyarázható; az Írás ismeretes, így tehát nem látom át, miért késik ön. — Uram! még egyszer, nem kételkedés az én bennem, nem bizalmatlanság. Csak úgy gondolom, hogy illő és eszélyes, igen is illő volna mindkettőnk részéről, még nem nyitni föl a szekrényt, melly lehet, — egy család titkait rejti. — Családi titkot uram! válaszolt Rodier fölemelt hangon; ez lehetséges. Mindazáltal e jegy semmi illyésről nem szól; a szavak nagyon világosak. Durosnel úr ebben kinyilatkoztatja, hogy ezen szekrényben van mindaz, mi előtte a legbecsesebb. Tehát, mivel ő már nem él, nekem kötelességem lélekismeretesen szigorúan teljesíteni barátom utolsó akaratát. Legyen nyugodt Cantal úr, én jól tudom, mi van ezen szekrényben, tudom én mit kell tennem. Minden előre ki volt csinálva, eligazítva.— Lássuk, lássuk kérem. A jegyző komoly és gondolkodó maradt, arca nagy aggályt fejezett ki. — Uram ! szólt egy pillanatnyi szünet után, ön felette erőltödik. Alig foghatom meg, mi oka van önnek illy erősen sürgetni, holott, ha időt engednénk egymásnak, az idő és körülmények fölvilágositnák ezen dolgot. (Folyt, köv.) Hirharang, Időnk ismét őszies színt ölte, és sok ura is nagy zavarban van, kinek sok az adóssága, és csak egy a frakja. Egy könyvárus szép jószágocskát vett, s nagyban űzi a gazdaságot, csak juhokat nem tart. Minek is, vannak mások, a kiket kedve szerint nyithat, s kiknek tartása nem kerül olly sok pénzbe. Adler képírónak egy jeles festménye a műkiállításon már vevőre talált, mégpedig aránylag igen tetemes áron. A betegek száma szaporodik, mit a változékony időn kívül a sok rész gyümölcsnek is tulajdoníthatni. Cselédekre nézve indítványoztatott, hogy ezentúl a hónapnak csak első és tizenötödik napján legyen szabad cselédet változtatni. E rendszabály, ha csakugyan életbe lépne, sok bajon segíthetné. A házasságok rendkívül szaporodnak, ismét három író készül megházasodni. Mégpedig mind a három költő. Örvendhet a közönség, mert ezentúl alkalmasint kevesebb verset fognak írni. Enyingről írják, hogy a földrengést ők is nagyon érezték, de nem féltek. Farkas tenorista Bécsben, cár és ács című daljátékban lépett föl először és méltányosan fogadtatott. Balatonfüreden az Anna napiba! igen fényes leendő fővárosunkból is sokan készülnek oda. Zalaegerszegen a magyar színészek nagy tetszésben részesülnek, de azért hosszú tudósításokat előadásaikról mégsem közölhetünk. -Párisban egy színház igazgatósága háromszázezer forintnyi adóssággal megbukott. Másutt az illy dicsőséget kevesebbel is el tudják érni. Sardiniában, Sassari városban egymásután két lelkészt ütött meg a guta, ugyanazon szószékben, szónoklás közben. A második eset után rémülve távozott a nép. Az arénában táncosok és lovakon kívül tegnapra még számos tanult kutya föllépése is volt hirdetve. Más színházban nem léptek ugyan föl még kutyák, de azért ügyei mégis nagyon ebül állnak. A várhegyen át csakugyan alagút fog készülni, csupán háromszázezer pengő forint kell hozzá. Illy csekélység szót sem érdemel. Grahn Lucile táncosnő már elutazott, jótékony előadás nélkül; e célra rendes adót kellene vetni az illy idegen művészek előadásaira. Egy divatárusnő fővárosunkban házasságszerzési hivatalt akar nyitni. Érthet hozzá, mert eddig a nők számára csinált fejkötőt, s ezentúl a leendő férjeket is elláthatja a fejekkel. Kártyavetők jósolják, hogy a napfogyatkozás alatt vége lesz a világnak, mások ellenben azt hiszik, hogy sötétségben inkább csak gyarapodhatik , mert hiszen a burgonya és csicsóka is leginkább éjjel nagyobbodik. Londonban egy megnetizáló orvos arra is tudja betegeit kényszeritni, hogy egyik kézzel simogatnak, a másikkal pedig ütnek. Ezt némelly nők delejes állapoton kívül is rendesen gyakorolni szokták. A népösszeírás szerint hazánk- 639