Hölgyfutár, 1852. január-június (3. évfolyam, 1-146. szám)
1852-04-27 / 96. szám
Budapest. 3-ik év 1-ső fele. Kedd, april 27-én, 1852. OH. Megjelenik, ünnep- s vasárnapot kivévén, mindennap délután, divatképek s egyéb mű - mellékletekkel. Szerkesztőségi szállás: országut Huszárház , első emelet, hová a kéziratok utasitandók. HÖLGYFUTÁR Kiadó hivatal: országút, Kuieswalder ház, földszint, hová az előfizetési és hirdetési díjak küldendők. Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Tulajdonos szerkesztő NAGY IGNÁC. Előfizetési dij: Postán: egész évre 16 fr. fél évre 8 fr. 30 kr. évnegyedre 4 fr. 30 kr. Budapesten házhozküldéssel: egész évre 13 fr., fél évre 7 fr., évnegyedre 4 fr. Hirdetése k soron ként 3 ezüst krajcárért fogadtatnak el, és gyorsan közöltetnek. Szállásunkat az országúton levő Huszár-ház első emeletére helyeztük át. Szerk. Visszaemlékezések. (Vége.) * Kezemben volt az ügyvédi szabadalom . vártam a jámbor ügyvédet kívánó peres embereket, de igen kevesen vettek igénybe. Az egész lármázó világ azon ügyvédekhez tódult, akiket épen azon világ leghangosabban szidott. Kénytelen voltam egy idős ügyvéd segédje lenni. Főnököm egyike volt a legtekintélyesb és tisztább fejű agg ügyvédeknek. Gyakran magánál tartóztatott ebéden s vacsorán, s illyenkor mosolyogva hallgatta fellengős életnézeteimet, s csak azon figyelmeztetést vetegeté mindig elémbe: az öcsém uram korában én is úgy gondolkoztam, de a világ nem az én, hanem a maga feje szerint járván a bolondját, és tömjénezvén bálványának, a többség után kellett magamat eligazítanom, nehogy betörjék a koponyámat. A becsületes ember és a viaszbecsületes sokaság közt csak azon különbség marad fen, hogy amaz nem silányul el ennek egészen majmoló rabszolgájává s fajankójává. Főnököm számos peres embert küldött hozzám. Én figyelmesen végig hallgattam bajaikat, de úgy látván, hogy nincs igazságuk, elutasító tanácscsal bocsátottam el őket; — azonban azt láttam, hogy néhány nap múlva az elutasítottak más ügyvéd által csakugyan elkezdették a perlekekedést. A melly ügyeket elvállaltam, azokat a kitelhető szorgalommal sürgettem ; de a bírák rendesen hanyag emberek voltak, kiket, amint láttam , legtöbbször marokkal fogható argumentumokkal lehetett meggyorsítani, s az igazságnak mellyik fél részén léte felöl felvilágosítani s értelmesiteni, s ha én őket gyors eljárásra komoly szavakkal sürgettem, szánó mosollyal tekintettek végig rajtam, kicsinylőleg jegyezvén meg, hogy ha jobban beleokulok a világ forgásába, majd leszállok én is berzenkedésem tüzeskedő fűzfaparipájáról , mert hiszen ablak nélkül nehéz az élet ösvényein előhaladni. Én mindezt elbeszélgettem főnökömnek, s ő mindig részvevő mosollyal hallgatott. Egy hosszú téli estén magánál tartóztatott, mint mondá, egy kis oktatás végett. Kedves uram öcsém, mi emberek egymás ostobaságából és gazságából ét lünk — imigy hangzott főnököm oktatása. — Nézzen bárhová s merre, mindenütt e két mozgató erőt látja működni; különben nem lett volna szükség az olly mesterséges szerkezetű terjedelmes álladalmi institutiókra, és olly halmaz tömkeleges törvényekre. Minden ember főkép magáért iparkodik élni, és e végett meggyőződéses kiszámító ügyessége szerintigyekszik embertársait felhasználni és túlszárnyalni. A becsületesebb gondolkozású emberek azonban legalább azon elvig felemelkednek , hogy ők is éljenek, de mást is hagyjanak élni. Az ügyvédek ellen az a legfőbb panasz , hogy huzavonák és hanyagok, ő pedig bízza csak az ügyvéd megbízója nagylelkűségére magát, akkor bizony felúszik az álla. Legtöbb peres fél üres biztatással szokott bekopogtatni ügyvéde ajtaján . . . pedig igy a mindennapi kenyér az ügyvéd s családja számára be nem repül. — A hanyagság iránti vád tulajdonkép a bírót sújthatja, mert ha ez szorgalmas, akkor az ügyvédnek nem lehet hanyagnak lenni. A peres emberek mindig az ügyvédek ellen kiabálnak, pedig ők maguk a hibásak. Nézze ön, kik a leghíresebb s legkeresettebb ügyvédek? Tán a legtanultabb és szeplőtlenebb működésű ügyvédek? Ők nem, hanem gyakran azok, akik azon karnak a legolcsóbb lelkiismeretű tagjai, mert hiszen minden osztálynak van s kell lennie aljának. És azon kelendőségnek az a legegyszerűbb oka, hogy a peres emberek hét tizedrészének legalább nincs, vagy igen kis mértékben van igazsága, — de ők azt nem hiszik, s azért ollyan embert keresnek, aki nekik bármi áron és után szerintök való igazságot ígérjen s csináljon. Most lássuk a működés menetelét. A peres ember egy becsületes ügyvédhez járul tanácsot kérni. Az ügyvéd figyelmesen kihallgatja őt, s hogy annál jobban megfontolhassa a tárgyat, kéri a panaszost, hogy őt újólag látogassa meg másnap. Ez megjelenvén, az ügyvéd előtte lélekismeretesen kifejti, hogy micsoda körülményeknél fogva nincs igazsága, és nem lehet biztos reménye a per megnyeréséhez. A peres ember egész köszönettel áthallgatja az ügyvéd okoskodásait, azonban azon meggyőződéssel távozik el tőle, hogy neki napfény tisztaságú igazsága van, de az ügyvéd hanyag, vagy újonc, értetlen, tapasztaltlan sat, s azért nem látja át az ő nagy igazságát, és e hiténél fogva újólag másik ügyvédet keres meg. Ha ez is szigorúan lelkiismeretes, őt épen úgy elutasítja, mint az első. — A peres ember azonban ki nem fárad, el nem csügged! A leghíresebb,, az igaz, nem épen foltatlan nevű ügyvédet keresi fel. Ez már ismeri embereit. Kihallgatja a panaszt, és biztosítja a peres felet, hogy nagy igazsága van, s azt meg lehet, meg kell nyerni, csakhogy annyi meg enynyi költségbe kerül. A peres ember felette örvend, hogy talált embert, aki elhiszi, hogy neki csakugyan igazsága van, és az elébe sorolt költségeket kész szívvel leteszi. — A per megindul s foly, s meglehetősen döcögve halad . .hanem a peres ember vár és költ azon boldogító hitben, hogy ő neki igazsága van. . A per természetesen, mint valósággal nem igazságos sok sürgetés forgatás után is elvész, — hanem a peres fél ekkor sem hiszi el, hogy neki nincs igazsága, és ügyvéde is őrizkedik azt állítani, — hanem a biró eszét s lelkét vádolja, s az ellen kél ki — és elhatározzák a per fellebbezését. A per nagy költséggel összevissza vándorol az alsóbb s felsőbb bíróságok közt. — természetesen mindenütt elvész, de a vesztő fél azért soha sem hiszi, hogy neki nincs igazsága, hanem a bíróságokat szidja, hogy nemjei s igazságosan látják el az ügyet. — Az ügyvéd hagyja őt a maga szenvedélye után kalandozni és költekezni, miután a költségre fordított pénzből neki is mindig jut valami. A per sok évi vándorlás után minden bíróságnál elvész, de azért a peres ember hite s reménysége ki nem fárad; rettentetlen türelmében a pert megújítja, s megedzett reménynyel kergeti tovább a képzelt igazságot. Az ő fejéből kalapácscsal sem lehetvén azon hitet kiverni, hogy neki igazsága van. Ezen véletlen működésnek vagy az elszegényedés, vagy a halál vág a tövére. És amíg ez elkövetkeznék, az ügyvéd élősködött utána, sőt valamicskét is takarítgatott meg magának a mások javíthatlan ostobaságából, vagy gazságából. • Ezen kurta vázlatból az a mindennapi tanúság öcsém uramra nézve , hogy ha valakinek teljességgel be nem lehet a fejébe férkőztetni, hogy ne pereljen, mivel nincs igazsága, s minden áron perelni akar, — egész lelki nyugodtsággal vállalja ön el a perét, — és legalább azon iparkodjék ön, hogy azon dühösen peres embert szenvedélye minél kevésbé sújtsa. Ha ön becsületességből őt elutasítja magától, akkor azt vak szenvedélye ollyan ember karjai közé vetheti, aki nem fog iszonyodni, hogy ostobaságát fenékig kizsákmányolja. Tartsa meg öcsém uram, hogy a nagy becsületesség és nagy igazságosság az életben mindig meg szokott ártani, és eszélyességgel lehet legtovább élni. A világ nem fogja magát soha az ön felfogásához szabni, hanem, hogy az ön feje a világéba bele ne ütődjék, önnek kell magát a világba eszélyesen beleszerkeszteni, és ha néha egy kissé beleütődik is önbe a világ, az eszélyesség azt javalja, hogy azért ne legyen ön felettébb érzékeny, mert az érzékeny emberen az impertinens világ hamar kikap.