Hölgyfutár, 1852. január-június (3. évfolyam, 1-146. szám)
1852-01-29 / 23. szám
Budapest. 3-ik év I-só fele. 23 Csütörtök, jan. 29-én. 1852. országút, Kunewalder ház, földszint, hová az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. HÖLGYFUTÁR Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Megjelenik, ünnep- s vasárnapot kivévén, mindennap délután, divatképek- s egyéb műmellékletekkel. Szerkesztésére szállás: hatvaniutcai horvát ház, másféiz emelet, hová a kéziratok Utasítanánk. Kiadó hivatal: Előfizetési díj : Postán: egész évre 16 fr. fél évre 8 fr. 30 kr., évnegyedre 4 fr. 30 kr. Budapesten házhozküldéssel: egész évre 13 fr., fél évre 7 fr., évnegyedre 4 fr. Tulajdonos szerkesztő NAGY IGNÁC. Hirdetések soronként 3 ezüst krajcárért fogadtatnak el, és gyorsan közöltetnek. Az idő nagy tengerén . . . Az idő nagy tengerén a Vész üvölt, a vész csatát. Az idő nagy tengerére A viharzó sors szeszélye Karjain száll egy halász. Mit keres most a habok közt ? Mit keresne élveket! Vész között, vihar zenében Látsz a természet kezében Legvarázslóbb képeket. És ki hát e vakmerő lény, S milly varázsfény leng vele ? Lám mint vérzik! s kis hajója, Mellynek nincsen lobogója, Hervadt rózsákkal tele. Hervadt rózsáin borongón Felfel rajzik egy sugár, Mellynek elhaló hatása, Mint a harmat pillantása Ha a nap csókjára vár. E hajó az élet, rajta Szivem élv után evez; Másnak kedvben és gyönyörben Bájoló remény özönben, Néki fájdalomban ez ... . S lobogó nem kell hajónak, Mellyet fájdalom vezet, S mellyben vágyak, gerjedelmek Hervadt rózsákként hevernek Fényednél emlékezet! S vész között mint a hajó száll A habok sóhajtanak: Ah tán tudják sejtelemből, Hogy közéjök dúlt szivemből Véres cseppek hullanak. Tenger!ak nem adhatok mást Mint e véres gyöngyöket, Bár van fájdalom tövisök Élvezet volt születésök, Dalnak hivják ezeket! Szelestey László: Egy ezres bankjegy. (Farsangi fresco-beszély.) Bevezetés. Régibb kézirataim közt keresgélvén, egy „ezres bankjegyre“ bukkantam. Nemde ritkaság magyar iróféle ember szekrényében? No de ez már így van. Az ember meg se gondolja mikor üti a szerencse nyakon egy nyaláb papirossal. Azonban önző nem vagyok és ezres bankjegyemet szívesen megosztom a Hölgyfutárral. Hogy nem hamis arról jót állok, minden hölgy bátran megolvashatja. Egyébiránt ha szerkesztő úr nagynak találja, váltsa föl apróbbra s adja ki úgy. Azt hiszem ha a jó szó nem használ, már e rendkívüli példa csak előfizetésre buzdítandja a közönséget, ha meglátják, miszerint ön, lapjában a költemények közt A ranyat, a novellák közt pedig ezres bankjegyet küldözget széjjel olvasóinak. Valóságos papiros California, miilyen még magyar lapok sorában nem volt. Első rész mellyből kiviláglik , hogy az ezres bankjegy nem annyira a Hölgyfutárban jelenik meg , mint Gruből tűnik el, s hogy ha a beszélyhőse most szerepelne, bizony előbb kerülne a rendőrség, mint a szerkesztő kezei közé, azonban nem nyújtjuk hosszú elmékkel a dolgot, meg lévén győződve, hogy istoriánk úgyis elég hosszú lesz. Beszélyünk hőse egy fodrászlegény. Neve P i p szi, ami különben József volna, ha Pipszli nem volna. Mindjárt az első betűben bemutatjuk öt bájos olvasónőinknek, elmondván róla, hogy e csúnya nem magyar nevű fiatal ember csinos fiú volt, s a lefüggő arany vagy hollófürtöket, mint költőink neveznék, szivesbben fodrozgatá , mint némelly uracsok drága arszlánsörényeit. S ebből már annyi világos, hogy hősünk fodrászlegény, fontos személy , kivált farsangban. Characteristikáját illetőleg Pipszi a kicsapongásig vidor kedélyű volt. A szép nemnek mindig tudott valami szépet mondani , s elménckedéseit a legpicinyebbre vonogatott száj is mosollyal jutalmazá. Nagybátyja — mert mikép lenne egy fiatal ember s kivált novellahőse nélkül — naplopónak, a lánykák szív- lopónak nevezgeték, így folyt élete mézesebben az aranjuezi napoknál, s a nagybáty kényeztető bánásmódja még olaj volt a tűzre, hogy kicsapongásait nevelje. A tisztes ur t. i. gazdag polgár és hajfodrász lévén Gry városában, igy vélte testvérének, Pipszi boldogult édes anyjának végkérését a legvallásosabban teljesíteni. S ha néha unokaöcscse kihágásai őt keletinél jobban felborzolták, s öt indulata a fenyitésig ragadó, anyja háromszoros faját idézte föl a gonosz fiú a görönyök alól s a nagybácsi az átok alatt már is az ég felé érzé haját dermedezni, így fodrozta ő az öreg urat kénye kedve szerint, sőt mint mondják gyakran fel is sütötte. Pipszi valamelly képző tanulmányra nem igen adta fejét, e részben csak természeti ügyessége pótolta a hiányt. Hogy mesterségében a pardon , pályáján nem volt a legjártasabb , erre élő tanú vala a meghalt monsieur E kebékké, ki az első casinobál óta hordta halántékján a sütő vas bélyegét. . . Szerelme vasával is , mellyet szive parázsán melegített , szintén nem csekély károkat okozott. Ő különben is csinos fiú volt, hanem mit jellemének fővonásául kell megemlítenünk : szenvedélyes tervkoholó. Főcélja vala urfivá lenni, s nagyvárosi életet élni gond és munka nélkül. Ehhez természetesen pénz kellett. . . . 1841 egy farsang vasárnapján, estve volt és redout. . . másutt is de főképp a városában , melly szives lesz cselekvényünk színhelyéül nevét ide kölcsönözni. A bemutatott nagybácsi fodrászboltjába bábiasan fölpiperézett uracsok tolongtak , kik a fölfodrozott ó hajban, egy Paris szépségét vélték megnyerhetni, s kik fölfodrozott hajjal egy Ninon Lenclos szivét sem tartották Gibraltárnak. A boltban kénese szárakon sürögtek a hajgyűrűzök a bálhősök körül; ezek önmagokkal, azok pedig majd á la . . majd á la . . hajékezettel lévén elfoglalva. S * * ar épen fölkelt üléséből, mint újait a gyémánt, úgy fedték fejét a hajgyűrük. Egy párszor öntetszelgőleg nézve a tükörbe, elégült mosollyal egy ezres bankjegyet göngyölgete ki zsebéből, mellyet pár órával ezelőtt egy matyie-bankból osztalékképen kapott. . . gyűrt szélein még most is látszottak birtokosának görcsös vonaglásai, mellyek közt e pénzt kockára tette. S most S * x * ur pompázott vele mint elhengyült keresményével. — Héh Pipszi — kiáltott a nagy báty, ki tapasztalt szemével észre vette miszerint S * # * ur az egész bolttal észrevetetni akarja bankóját — váltsd föl a nagyságocskának ezen ezer forintos bankócskát Szilváié kávés urnái, pontosan és sietve. Aztán a kassir-lánnyal el ne trécseld ismét az időt vagy két órácskáig. Megjegyzendő — a nagybácsi — vendégeinek adományát kivéve a diminuitivumokat rendkívül szerette. Pipszl a rettenetes bankjegyet észre véve, sőt kezében látva fölmosolygott, mintha borús tervezetein egyszerre iránymutató villám cikázott volna keresztül. Solly készséggel ugrott a parancs teljesítésére , hogy futtában nagybátyja lábait is pallónak nézte , mire elegendő gumósak is voltak. — Átkozott Szélpali! — kiáltott jeremiás képpel a fodrász. — Nem vagyok oka, hiszen nagybátyám lábain vannak a tyúkszemek. — Ott bizony ördögadta . . üüüh — No hát annyit csak láthatnának azok a szemek mikor kell kitérni ezzel Pipszi már a szomszédutcában volt. — Elménő fattyú önnek unokaöcscse