Hölgyfutár, 1852. január-június (3. évfolyam, 1-146. szám)
1852-02-25 / 45. szám
Budapest. 3-ik év 1-ső fele. 45. * Szerda, febr. 25-én, 1852 Kiadó hivatal: országút, Kunewalder ház, földszint, hová az előfizetési és hirdetési díjak küldendők. HÖLGYFUTÁR Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Tulajdonos szerkesztő NAGY IGNÁC. Megjelenik , ünnepi vasárnapot kivévőn, mindennap délután, divatképek- s egyéb mlmellékletekkel. Szerkesztőségi szállás: hatvani utcai horvát ház, második emelet, hová a kéziratok utasítandók. Előfizetési díj : Postán: egész évre 16 fr. fél évre 8 fr. 30 A., évnegyedre 4 fr. 30 fr. Budapesten házhozküldéssel: egész évre 13 fr., fél évre 7 fr., évnegyedre 4 fr. Hirdetése k soron ként 3 ezüst krajcárért fogadtatnak el, és gyorsan közöltetnek. Vigyétek el . . . Vigyétek el, vigyétek el tőlem Az örömnek habzó poharát, Lelkemen a bánat hadd vonuljon Mint a felhő zöld vidéken át. Minek volna az a kurta napfény Bánatomnak hosszú éjjelében, A hol lelkem miként a keresztfa Egyedül áll gyászoló mezében. Barna felhők sűrű fátyolán át Látom azt a hajnal csillagot, Mellynek fényes rezgő sugaránál Reményimnek napja kelni fog. A szerelem kirepült galambja, Hogyha megtér elhagyott szivembe, Az örömnek habzó poharát majd Juttassátok akkor a kezembe! Berec K. Fogyatkozások. (Freskókép) (Vége.) Hagyma Sólem proletári erszénytölcsér távoztával sokféle sötét és szinezett tervek és eszmék keringtenek Rokettivel és Rokettiben. Fényes háztartás, gazdag estélyek, kedélyes női élet, apró Rokettik sat. jelentkeztek rózsaszínű ábrándfellegekben. Majd az olcsó lazaroni konyhák, beduinszerű utcai élet, horpadt termetű divatlan pincsek, kattánkórók rideg hazája, unott falusi egyszerűség, szinházatlan vályogmulandóságok, s több agg élet s legényzeti rémek által borzoltaték Roketti búbján a maradék üstökbokor. — És mit törődöm a holnappal!.. tán még az én egyetlen barátomat, sors komát akarom leckéztetni! . .. Majd bizony, szégyeld magad Bruno, hogy akadt pillanatod, mellyben elismert vezércsillagod : a véletlen felett okoskodás! . . El veletek fátyolzott eszmék, tervek! . . Jelen perc, illusiók véletlene , . Mertek hadd öleljelek. — Lipi! öltözni akarok. — Jól teszed pajtás, hogy nem várakoztatsz sokáig magadra! tudom, hogy velünk te is a zöldbe jösz — kiáltozá inkább mint súgta Rokettihez Sárkefei Miska, egyike házibarátainak, különben a királyutcában hemzsegő jeruzsálemi olcsóbb ivadék ügybeli megváltója. — Reményem Bruni pajtás, hogy jelenleg nem öldökölsz agyon bennünket szokott toiletteddel —jegyzé meg Nyargai exfutár, bezuhintván magát egy vaskaru Amerikánerbe. — Miért is nem rugod oldalba azt az iszonyú termet gyilkolást, te vén kamasz .. . habordádra kapod stiglinc frakkodat, úgy nézesz ki, mint őszi vedlett darázs — fütyülő szivart motorjában Sárkefei. — Mikor abba a világoszöld szélfogóba benyársaltad koppadt derekadat, nem is akad több párod a birodalomban, — mint a nyirbátori borbély mammut, ki termetóvásul abroncsprésben hál, és üres utcával koketthoz — folytatá Nyargai, szívélyes, bár reszelő modorában. — Készen vagyok, mehetünk urak. — így Bruni pajtás, most már szerelni kezdelek. — Férfiasabban nézesz ki. — Időt és ízlést nemesebben használsz. — — Lipi te honn maradsz. Ha keresnek, mondd, hogy pénz alá hivatom falura. Három hét múlva jövök vissza. — Spieler szenzált kikergeted, utána kiáltván , hogy, hogy nincs többé reá szükségem. Hadd híresztelje a városban. Hátha uj creditet szerezne ? . . Kontófy szabót máskorra rendeled. Sopa suszterrel szépen bánj. Goromba fráter, még vasárnap is megtámadja az embert. Kukuli kárpitost bátran kilökheted. Jámbor esedező. — Elég már az instructióból. — Majd elkésünk a felséges napi spircétól — mondogaták nyugtalanul a pajtások. — Megállj atyafi — kiált Brúnó a bérkocsishoz — honn feledek valamit . . ha Lipi azt a csomag fekete szemüveget repítsd ide magaddal. — Mire ez a temérdek feketeség, mikor e nélkül is bőven találhatni zsebedben ? — kérdezi Nyargai Rokettit, ki a minoren látcsöveket rendezgető. — Ha csak valamivel korábban jösz is hozzám , nem kérdezed — felel Bruno — mert, akkor magyaráztam Hagyma Sólemnek, miszerint mindenki úgy fizet, amint lehet. Nem csak pénz, hanem napfogyatkozásnál is mutatkoznak creditorok. . . . Columbus markában egy egy fércetojáska újvilágismerethez vezetett. Ki tudja, hát ha nálam is óriásilag kamatozand a két bankos szemüveg ? — Aztán meg kilátás a bon fortunek elé. . . — Elismerem, hogy mester a neved, jegyzék meg a budai gyönyörű hegytájakhoz indulók. Ragyogó júniusi délután. A csillagok ősapja foltok nélkül fény ellik, mint a valódi jellem. Kimért ösvényén merészen s büszkén halad, mint a teremtő lángész. Nemes szépsége hóditó. Benső életét boldogító sugarakban lövelli szét, mint az áttisztult léleknagyság. E percek kizárólag nekie szentelték. Félemletes izgalmak közt üdvözli őt egy jelentékeny világrész. Ezer meg ezer földi tekintet olvad lángszemeibe, mintha csillagöcséit ápoló éber figyelme viszonzásául, sugáradó fizetésre özönlött volna össze körülte a hálás emberiség. Feszült és babonás ámulattal, fordul szent oltára felé a halandók milliója. A magyar főváros népsége hajnal óta talpon áll. A sógor és komámasszonyi tarka egyveleg különféle bóbitás agyrémekkel ijesztgeti egymást. Némellyek csillaglázadásról álmodoznak. *— Mások vakon hiszik, hogy a nap és hold egymással, mint két szilaj zergebak verekedni fog. Sokan a végítéletet vélik extrapostán közelgeni. Van nem egy két csizip hős, ki azon vén mammuthnak lépteit is hallja, — melly Grönlandot früstökre megeszi; a jegestengert éhomra kiissza , ha ásít: bércek pofozkodnak egymással, mikor prüsszent: egész országok szállanak el helyeikről. Jelenleg csak a szabadban sétál, és árnyától örök homállyá sötétül az égi testek világa. A téresb utcák elfoglalvák. Magasb háztetőkön vad alvajárók őgyelegnek. A toronyőr páholyokat osztogat, dunaparti vendéglők kibérelvék, s a karcsú kémények közöl rögtönzött téglaféle mobiliákból, népszerű támlásszékek kínálkoznak. Míg a főváros izgatott népe a közelgő tünemény miatt illy olcsó nervozitásban szenved, ikertestvére sem marad hátra, hanem békebástyáin, és ritka szépségű bércei között oltárokat enged a napi divathit imádóinak. Sajátságos vegyületű néptömeg hullámzik a budai bérceken. A csillagrendszer gyönyörű játékának előérzete megdönteni látszik mintegy a társasélet és osztályzati színpadok állalait. Az öreg sziklaormokon szétszórt népkoszorúk vegyes virágokból fonyak. A természet és üvegházak növényzete békésen hajlong ezúttal egymás felé. A pompás Camélia ugyanazon füzérben emelgeti büszke fejét, hol a völgyek ibolyája szerénykedik. A természet legsötétebb csillaga: a föld, ezennel csak teherzsámolyul szolgál. Minden szem ég fölé irányul. Mindenikből egy egy keresztény napimádó jön. A tömeg azonban élénkülni kezd. . . összébb eszébb vonulnak a csoportbokrok Délnyugatról hűs szellőcske suhan az a bércek láncolatán. A teljes fényben ragyogó nap alsó