Hölgyfutár, 1854. január-június (5. évfolyam, 13-133. szám)
1854-04-08 / 67. szám
Kelemen tekintetéért azt a jobbágy özvegy asszonyt, jobbágyi szerben nem szolgáltatta. A mostani felfordult világi egy fő emberecske, nem hogy más ember jobbágy asszonyát, de magát is jó nemes embert, vagy annak gyermekeit szégyenlené atyafiának mondani, nem hogy valamihez succurranna olyan megszükült még közelről való atyafiainak is. Ismertem Csikban Rákoson, egy Székely István nevű hosszú száraz embert, Petki János úri ember Csiki fő Királybiró lévén, mindenkor azt a szegény embert publice bátyának hívta,köntössel, pénzzel, gabonával, intertenealta. Az ember penig ilyen atyafia volt; az öreg Petki Farkas Csikban csicsai házánál lévén, ott az udvarház mellett nagy széna csináló tánárok vagyon. — Petki Farkas juhainak ifju legény pakulárja lévén, estve mikor a juhokat haza hajtotta, elől jött a juhok előtt furulya szóval, s abban a tánárokban rekesztette a juhokat ott is mind furulyáit. — A kisasszony a ház ablakától sokszor nézvén, s hallgatván az oláh ifju legény furulyálását, igen megszereti a pakulárt, — abban Petki Farkas semmit nem tudott, akkor özvegy ember is volt,— mikor más nap a lakodalomnak meg kellett volna lenni, estvére oda érkezvén Petki Farkas házához a vendégek a leányt felöltöztetik, az alatt a leány ki megyen a pakulár legénnyel, a nagy erdőn által mennek, le akarnak ülni, a vendégek keresik a kisasszonyt mindenütt, sehmnt sem tanálják, sem háznál, sem faluban, arról pedig senki sem tudott volna gondolkodni, hogy a pakulár legénnyel szökött volna el ; másnap a násznépe elérkezik, nincs mit tenni leültetik az asztalhoz, jól tartják, menyasszony nélkül viszamennek, sok esztendeig nem tudhatta meg a szegény Petki Farkas hová lett a leánya, azt gondolták , talám valahol vizbe ölte magát. — Egyszer Petki Farkas országgyűlésre menvén, a nagy erdőn látva : jö vele szembe egy oláh feleségestől, a feleségének hosszú zekéje, szoknyája, mezítláb megy az oláh után,senki a Petki Farkas szolgái közzül meg nem ösmerte volna őket, hanem maga a mint a hintóba ült, reá ismer leányára, nem szólt semmit neki, hanem zsebiből két forintot kiveszen, egyik inasának mondja; eregy ezt a pénzt add oda annak az oláhnak, s mond meg végyen csizmát vélle; attól az oláhtól fia maradott a leánynak, felnevekedvén az öreg Petki István, Petki Farkas fia, udvarában felviszi, manumittálja, armalist impetral neki az akkori Fejedelemtől, megházasitja, Székely János nevet adnak rája, Csikban Rákoson két jobbágy ház helye lévén Petki Istvánnak cum appertinentiis Székely Istvánnak ajándékozza, házat, csűrt, egyéb épületeket csináltatott rája, ökröket, teheneket, gabonát ad neki, úgy telepedik meg, annak fia volt Székely István, kit én gyermekkoromban jól ismertem, mikor Csikban laktunk, a szegény atyám ott levő házánál, ezt a dolgot sokszor hallottam mikor a szegény uram historice beszélte. — A szegény uram is, a régi igaz vérü magyarok közül való lévén, nem szégyenlette nem csak engemet, hanem nállamnál sokkal alább való rendüeket atyafiának hivni, megbecsülni, a mivel kivántatott segiteni, promoveálni, mások impetitiója ellen protegálni, azért is marad fenn mind örökké dicséretes emlékezete jó hite neve Erdélyben, az én Istenem is nyugtassa meg mind testében a föld gyomrában, mind lelkében az örök dicsőségben, agyon részt neki az igazaknak feltámadásában ; — vajha most élne, volna nékem is földi gyámolom, sokféle nyomorúságaim kárvallásaim között segítem. Hogy ez a folius üresen ne maradjon, lerrom pro recreatione a mint a szegény uramtól urától hallottam, mely dolog is a régi sincerus nyájas emberek cselekedetét illustrálja. A ifju Petki Farkas ifjú legénységében szekérben lovakat fogatott, egynéhány csicsai asszonyokat, leányokat egyben gyűjtött fel, ültette a szekérben őket, azt pedig nem bujaságból cselekedte, mert az akkori mint férfi, mint asszony, leány, sokkal jámborabb volt mint most, hanem csak tisztességes tréfából, s maga mulatságából, egyik asszony fel nem fért a szekérbe, eleget instál hogy ülhessen fel ő is a szekérbe, nem recipiálták , mondja, nekik , meg látjátok bástya nősök, ha én el nem mehetek a sokadalomban a szekérrel, ti sem mentek el békével, az alatt titkon, az egyik szekér kerékből a szeget kiveszi, a több asszonyok kaczagják hogy amaz ott egyedül töprenkedik. Petki Farkas mint kocsis megindul sebesen, az ostorral megsujtja a lovakat, a kerék kiesik a szekérből, feldől a szekér a sok asszonyokkal együtt mind egyben romlik, kiáltottak a szekérben ült asszonyok, amaz asszony pedig kacsagta, csúfolta őket, lám megmondám bástya nősök, ha én nem ülhetek a szekérben, ti sem mentek ma békével a sokadalomban.— Petki Farkas más szekeret hozott elé, akkor azt az asszonyt is több ére felültette a szekérben, maga kocsiskodik daru tollas süvegben, úgy visszi be szeredában a sokadalomra az asszonyokat az egész ott lévő sokadalmi sokaság láttára. Most ha valaki olyan urfi, de még egy alávaló nemes ifjú legény ollyan tisztességes mulatságot indittana bolondoznák érette. A szegény uramnál laktunkban, mennyi sok mulatságot követtünk el, — egy egész könyvet lehetne arról írni, csak egyet említek, azt is üdvezült uram, dicséretes emlékezetére : Keczén létünkben lemegyek az úrhoz, mondom : Nagyságos ur ma sz. Mihály napja, — minthogy Mihály a nevem, sz. Mihály poharára nagyságodat az asszonnyal, s egész udvarral együt jó szivvel látom ebédre, nevet a szegény uram, mondja: eöcsem uram ! de hol főznek, hol a bor ? mondom az urnák : a nagyságod konyháján főznek, bor is elég hordóval vagyon nagyságod pinczéjében, mert Ajta messze vagyon Keczéhez, — ha ott volnánk, a puszta háznál főzetnék a mit lehetne. A szegény uram mondja: én nem mehetek el, mert öreg ember vagyok, sem a feleségem, a többi mind mennyének. — Meg parancsolja a konyha mesternek tisztességesen bőven főzzenek, az inya adónak is, valamennyi bor kívántatik, anyit adjanak. — Az udvarház mellett a tisztartó Székely István házánál volt a tractatio, főztek ad minus 12 asztalra, az udvariak valahányan voltának, első, alsó renden valók, még a kocsisok, lovászok, felejtárok is mind eljöttének, leültünk az asztalhoz, rettenetes ital volt, kilencven veder bor kelt el, musikásokat hivattunk, az asszonyhoz beszentünk, bocsássa ki a srájokat táncolni, el is jöttek az öreg asszonnyal együt, mivel feles írásokat tartottak az udvarban mindenkor, ott majd hajnalig tisztességesen táncoltunk -----------meg sz. Mihály poharát; másnap bemenvén az úrhoz megköszönöm. ------• • S ezzel befejezhetnők közleményeink sorát ez eddigelé kiadatlan s jelentékeny irodalmi becscsel birró munkából, mely a XVII-ik század társadalmi életének históriájára megbecsülhetlen adatokat nyújt — s e tekintetben valódi kincs. Maga a század, melynek tükörét tartja élénkbe, nyújtja a főfontosságot. Az utolsó fejdelmet követett korszak alatt a nemzeti társadalmi szempontból már hanyatlás pontján álló. XIV. Lajos udvarának megvesztegetett légköre egész Európát át kezdte járni. A renaisence stil hódításait naponkint terjeszte. Az ébredező német és frank irodalom észrevétlenül hatott. Számos idegen jelent meg a magyar mágnások sorában, s ezekkel idegen szokások s modorok. Természetes az ős még nem volt levetkőzve s idegen fölvéve. Ős és idegen szokások vegyületéből származott egy keverék, melyben percenkint nagyobb túlsúlyt nyert az utóbbi. S Apor épen ennek kezdetét irta meg. De ő mindenütt visszamegy a régi jó időre, mely előtte máris gyermekkori álom képében tűnik föl. Akkor minden más vola, és tiszta kevertelen magyar, a mint ez egy fős magyar fejedelmi udvarból sugárza ki minden fölé. Mi idegen az országba jött, vegyült, beolvadt s a magyar főurak és nemesség részét téve. Később finomságot a külföldi udvaroktól akartak tanulni, elsajátiták az idegenek modorait, szóval első lépést tett az elfajulásra. De Apor még csak a kezdetet látta, a véget sejté s mint maga bevallja, azért irta munkáját, hogy ne enyészszék el nyomtalan. S imnen e mű fontossága, ma midőn kascagos kalpagot aranyszegélyes salavárit, s kivarrt mentéket csak ünnepélyes alkalmakkor láthatunk. Ezért hiszem,hogy megnyerők közleményeim a közönség tétorpapt SZILÁGYI SÁNDOR. 273 A lopott agár. Humoreszk. (Folytatás.) — Bemenjek, vagy nem ? . . . — Hiszen, mint gondolom, ez a lakszobába vezet . . . Hiába hallgatózom — néma csend. Talán délutáni álmát aluszsza a szép menyecske ? ... . Berci még kissé várakozott. Aztán nekibátorodott, megnyitó nesztelenül az ajtót, s lábujjhegyen piciny szobába, vagyis inkább kamrába lépett, melyben nagy meglepetésére nem a remélt menyecskét, hanem mindenféle ócska tárgyakat: üvegeket, fűrészeket, üres méhkasokat, edényeket , sőt többek közt rettenetes szarvasszarvakat látott, több avult bútordarabon kívül. Figyelmesen körülnézett. Elől kis ablak nyilt a folyosóra, hátul parányi ajtó, melyen át egyhangúlag hallatszék a falóra tompa ketyegése.