Hölgyfutár, 1856. január-június (7. évfolyam, 1-149. szám)

1856-06-30 / 149. szám

Budapest, Mk évi folyamat. 149. Hétfő, Junius 30-án, 1856. Megjelenik ünnep- és vasárnapot kivévén,m­i­n­­dennap délután , di­vatképek­ s egyéb­ mű­ mellékletekkel, és rajzokkal. Szerkesztőségi szállás: Lipót-utca 3-ik sz.., 1-ső emelet, hová minden a lapot illető küldemények, kéziratok , előfizetés , és hirdetések utasítandók. Szerkesztőségi ügyek­ben értekezhetni minden nap délelött 9-től 1­ óráig. HÖLGYFUTÁR: Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Előfizetési díj: Postán: egész évre . . 16 frt, félévre .... 9 . évnegyedre . . 5 „ Budapesten, házhozkü­ldéssel egész évre................13 frt. félévre ...............7 ., évnegyedre . . 4 ,, Egy hónapra 1 ft. 30 kr. Felelős szerkesztő s kiadó : TÓTH KÁLMÁN. Hirdetések soronkint 3 ezüstkraj­­cárért fogadtatnak el, gyorsan közöltéinek: művészeti-, divat-, és nemzeti színházi napi­lap Julius—októberi, és Julius—decemberi folyamára. A „Hölgyfutár“ jövő félévben is naponként megjelenik, az eddigi költemény, novella rész, irodalmi szemle, pesti le­velek, nemzeti színházi hírek, hír­harang, vidék, külföld, vegyes, papi, elef sat. rovataival. Szabad legyen ez alkalommal azon eredményre hivatkoznunk, hogy a lap új folyama ado­tt szem­jsztőség e rovatokat legkitű­nőbb íróink dolgozataival látta el. Műmellékletek tekintetében pedig többet jön , mint valaha egy magyar lap , adván három h­ó alatt 24 arcképet, 3 divatké­pet, s egy jeles zeneműt. Jövő félévre is munkatársaink a legjelesb írókból fognak állani, különösen Metastasiotól egy 20 aranynyal jutalmazandó drámát, s egy más 10 aranynyal díjazandó pályakezdést közlendőnk, műmellékleteink pedig szinte kitűnők leendnek. E félévben adjuk Arany­vári Emilia k. a. arcképét nagy féléven, jelmezben, egész állásban. E félévhez mellékeljük a Tomory, lelkes honfitársunk által lapjaink részére fölajánlott nagyszerű történeti képet is, „Mohács“ cím alatt, Than Mór rajza után Párisból. Vég­re pedig jövőre is havonként egy egy pompás eredeti párisi divatképet adunk. Mindezeken fölül pedig valamenyi előfizetőnket a „Színházi naptár“ 1857-re szóló egy példányában részesítjük. Egyi kedvezmény után hiszük, csak növekedni fog ama nagy részvét, melyet lapjaink új folyama iránt szerencsénk van tapasztalni. ELŐFIZ­E­T­É­S: julius— September végéig helyben . . . 4 pfrt. 1 julius— december végéig helyben . . . 7 pfrt. „ „ „ vidéken . . . 5 „­­ „ „ „ vidékre­­ . . . „ Az előfizetéseket ily cím alatt kérjük beküldetni: (a „Hölgyfutár“ szerkesztőségének, Lipót utca, 3. sz.) Minden hatot gyűjtő egy tisztelet példányban részesül. .. A „HÖLGYFUTÁR“ szerkesztősége. KELLEMES TALÁLKOZÁS! Lanka Gusztávtól. Ezernyolcszázötvenhatodik január 20-án, két egyén ült szemközt egymással Pest egyik előkelőbb kávéházában. Az egyik a­ki bal­­kézt ült, 22 éves lehetett, divatosan volt öltözködve, s oly ajánló kül­sővel birt, mely hódit, és vonz egyszerre. A jobb kézt ülő 50—55 éves­nek tetszett, s nyakig gombolt sárga felöltönyével első pillanatra el­árult, miszerint többet ad a kényelemre, mint a csillogásra. — Mind­ketten a hivatalos Budapesti Hírlapot olvasták.­— Hszja! az ember nagyon is halandó! sóhajtott, és szólt a balkézt ülő ifjú. — Így is alig győzzük már fizetni a szállást, pedig napról napra fogyatkozunk, hátha még örökké élnénk, nem tudnák a háztulajdono­sok menyit kérjenek! Az ifjú csak hamar feledé a múlandóságot, s versenyt mosolygott az öreggel. — — Talán ismét valami nevezetesebb ember múlt ki ? — P. egyike eszesebb, s becsületesebb embereinknek! — Csak névből ismerem, de azért kívánom, hogy nyugodjék békével! — Csak a hitelezők halhatatlanok ! Háromszor, négyszer anyi adós hal meg, mint hitelező ! — Uram az nagyon is természetes, miután százszor több adós van mint hitelező. Gondolom uraságod sem sóhajtana, ha egyik, vagy másik hitelező halálát olvasná ?! — Röhögnék uram, röhögnék! — Szegény hitelezők ! Így járnak kik pénzt kölcsönöznek ! Mindketten ismét jó izűen nevettek. — Crudell! ismét egy halál! — Minő kegy a természettől ? ! Ismét egy élet! Uram talán cse­rélnénk lapot, a­mint veszem észre, az ön által olvasottban csupa halál van, az én általam olvasottban csupa élet! — Igen igen, cseréljünk ! Lapot cseréltek. Csak­hamar azonban észrevették, hogy ugyan­azon egy számot olvasták. Ismét jó iznen nevettek. — Franciaország rovatát ajánlom. — Én meg Angliát. — Ugyanaz! — Ugyanaz! — Palmerston és Valevszky. — Valevszky és Palmerston! — Respect! Ristori Bécsben ! — Majd lejö Pestre is! — Lesz bérletszünet akármenyi! — Csak egyéb baj ne legyen! Mintegy negyedóráig háborútlanul, és csendesen olvasták, egy párszor a pincér is megfordult közöttük, de minthogy mit sem kértek, csendes léptekkel odább állott. — Az arany, gyapjú, búza, ugyancsak hull alá! — Az ára uram, az ára ; az az epocha örökre elmúlt, hogy az ilyen tárgyak hulljanak! — Ön igen szigorú nyelvész! talán épen kritikus. — E szót kritikus, csak helyzetemben ismerem, menyiben foly­tonosan kritikus helyzetben vagyok. — Talán árucikkekkel terhelt hajói úsznak a földközi tengeren, s a mostanában gyakoribb szélvészek, és viharok nyugtalanítják. — Az élettengerén gyakrabban felmerülő viharok nyugtalanít­­nak, életbajokkal terhelt hajómnak sorsa felett! — Úgy! úgy­ értem, értem ! Ismét derű, ismét jó kedv. A vörös golyó kipattan a tekeasztalról, s a jobb kézt olvasó fe­­jeságyától egy újnyi haladásban, bezúzza az ablakot. — Malheur és bonheur társaságban. Egy újnyival közelebb, s megszünendettem olvasni, beszélgetni, élni! — Menyiben csak nem bizonyos vagyok benne, hogy ön nem hi­telező, fogadja uram, örömöm őszinte nyilvánítását.

Next