Hölgyfutár, 1856. július-december (7. évfolyam, 150-300. szám)
1856-09-11 / 209. szám
Hirharang. T Liszt Ferenc távozófélen van. Művészi s zeneköltői pályája készti, hogy elhagyja ismét hontársait, kik mindig édesen fognak emlékezni róla, kik mindig büszkék lesznek reá. A lelkesült istenhozzádok között, mik a „hirhedett zenészt“ kisérik, mi búcsúszó gyanánt e szép költeményt adjuk, melyet egy rendkívüli tehetségű gyermek-leányka irt. Gyermekek áldása úgyis leginkább megfogamzik. E költemény szerződéjéről már többször írtak a lapok. Minden, ki ismeri, valóságos tüneménynek tekinti. Neve Vohl Janka, Pesten lakik, s alig tizenkét éves. Meghatólag szaval, jelesül zongoráz, s négy nyelven ir költeményeket. Liszt Ferenchez irt versét francia nyelven irta , melyet egy írótársunk fordítása után adunk : Liszt Ferenchez. Ha lehet szív e földön Bánattalan és boldog; Ha lehet, — nem úgy mint az ég, — Örök derűit a homlok : E szív, s homlok tied legyen ! Ha van csak egy fénylő sugár, Mely üdvvel környez minket, S van lény, ki meghallgatja mind Mennyben könyörgésinket : Szálljon reád ez égi sugár , betöltse Isten vágyidat! Ha van való költészet És hit mely „ki nem fárad ; Ha van csak egy hű lélek is Mely sohsem üt pártot, Tiéd e költészet se hit, E hű és tiszta lélek! Ha van valódi nagyság Nem múló, tünedékeny; Való dicsőség, mely ragyog Egyenlő , tiszta fényben : Kié e nagyság? — a tied! 3 a fény? — az téged környez ! Ha van művészi képzelet Mely az egekbe szárnyal, 1ia van költő , kit a világ Jutalmaz bámulással : Tied e magas képzelet S te vagy kit úgy imádnak! Ha van hatalmas szellem Kinek szive gyöngéd, meleg, Ki lehajolva illet egy Tehetlen gyönge gyermeket Te vagy az , égi mesterem! Te vagy, ki fölszenteltél engem , Ki homlokomra leheled, — Amit örökre érezünk ott — Azon szent csókok egyikét! S mióta kedves arczod, Magát reám mosolygta. Szivemben a költészet forr — Zajgó habzásba hozva. Ilullátni kérdik szeliden Tőled, mit én nem ismerek. Elzúgják azon szent imát, Mit néma ajkam rejteget. 853 TARGA. És esdekelve kérnek ők , mond csak egyszer ezt : — Egy pillanattal, mozdulattal — Hogy engemet el nem feledsz! Budapest. [Szigeti pályanyertes művét a „Becsületszó“] (mely már egy ízben elnapoltatott) holnap fogják másodszor előadni. A B. Hírlap szemleirója helyes megjegyzése szerint: „kívánatos volna azzal adni, mely vetélytársa volt a pályázásnál. A választmány, mely a pályázatot elítélte, nem indokolta a nyilvánosság előtt ítéletét; jó volna ha ez öszeállítás pótolná némileg ez indokolást. Egy nagy becsű dráma — nem a színpadon, hanem nyomtatásban. Ez Katona remek „Bánk bán“-ja, mely közelebb jelent meg oly csinos kiállításban, mely a kecskeméti nyomdának becsületére válik. Kiadta: Horváth Döme, ki a jeles költő életrajzával és arcképével is érdekesítni igyekezett e kötetet, melyet egyetlen egy magyar ember sem nélkülözhet. Araft 20 kr. E dráma fölül áll minden az újdondászi ajánlaton. Szénfi Gusztáv ismert zenészünktől, ki jelenleg a fővárosban mulat — két zene mit fog megjelenni. Egyik Lauka „Apotheosis“ című költeményére; másik: „Sebastopol quadrille“ Mindkettőt Kralovánszki László fogja kiadni — Nyíregyházán.... A „Sebasztopol quadrille“-nak a jövő farsangon — semmi kétség — hogy nagy kelete lesz. Szinte képzeljük a francais — körökben mint fogja tüzelni bátor ifjainkat a nőszivek ostromára; mint fognak a bökök röppentyűivel manouvre-irozni a lángoló szemnyilak ellen e zene buzdító hagjainál. Szinte képzeljük menyi ostrom állapot, hódítás, harc, békekonferenciák, és mindezekből menyi házassági alliance lesz — a szép „Sebasztopol, quadrille“ mellett. Az „Arany sas“ termeit csinosítják, miután jövőre ott is tánc és zene mulatságok lesznek. Átalában minden vendéglőben s kávéházban már jó előre készületeket tesznek a jövő karneválra. Kőbányán október 4-én kezdődik a szüret, s ennek dacára a kőbányai különvonatok járása már e hó végén megszüntetik. Úgy ne járjon a vasúttársulat is, mint az egyszeri vezér a ki ép akkor szedte föl a hidat, midőn egy nagy csapatra érkezett meg, mely át akart volna kelni rajta. Tegnap tették föl az alagút portáljára a zárkövet. E zárkő semmivel sem nyom többet, mint kétszáznyolcvan mázsát. A gépek fölött, melyek e terhes munkát eszközlék, maga Clark építész őrködött. A Herminamezei telkek mostanában igen keresettek. Ez ősszel ott két új villa és egy vendéglő építéséhez fognak. A városerdőben az utakat is javítgatják, sőt a Hattyútói szigetet is rendezik. A hattyúszigetet pedig nem azért nevezik hattyúszigetnek, mintha benne hattyúk volnának , hanem mert lehetnének. A pávasziget elnevezés is ilyenforma Bár ennek mégis több alapja lehet, kivált ha népdalainkra gondolunk, mikben a szép büszke lányok sokszor hasonlítatnak a pávákhoz. Egy borkereskedő igen finom magyar francia pezsgőt hirdet, ami fából csinált vaskarika volna, ha úgy nem kellene érteni, hogy magyar pezsgő — tökéletes francia modorban. Ily neműt legjobbat Pesten Eder úr készít. Ennek legméltóbb tulajdonsága az, hogy ha bár egy kis fejfájást okoz is— de nem ejti az erszényt aszkárságba, mint a valódi cliquet. . . Tegnapelőtt az „Észak csillaga“ után a Komlóban egy fiatal ember megjegyzé : „kár, hogy Prascoviának nincs több iskolája!“ (Bogya Róza kisaszonyt értette.) Fájdalom — sóhajtá egy úriember, ki szinte az asztalnál ült — a mi falunknak még egy sincs, pedig elegen lakunk benne. Vegyesek. Egy párisi varró leány, mint az újkor Júliája. (Vége.) A Mont de piéte segélye (ily költőileg nevezik a franciák a kölcsönző házakat,) és Clemence megkettőztetett szorgalma mellett az ifjú pár szerencsésen túlesett a húsvéti ünnepeken is. Közelgett a tavasz , élt a tavasz , midőn nem szükséges mindig omnibuszon, hanem gyalog is lehet sétálni a boulevardok és boulognei liget árnyas fái alatt. De volt egy bökkenő. Theodor már egészen elkészült a szigorlatra , de a költséget akárhogy törte fejét nem tudta kiteremteni. Száz frankot kellett volna előlegesen e célra letenni. Clemence kisaszonyt igen bántotta kedvesének gondteljes arca, s annak szomorúságát egészen szívére vette. De hiába töprenkedett ő is a száz frank előteremtésén. Ekkor hirtelen a La Presse egy száma akadt kezébe, s ebben egy hirdetés, melyet a Hippodrom tulajdonosa bocsátott közre. A mint Clemence e hirdetést olvasó, örömteljesen kiáltott föl, s a Hippodrom felé villámsebesen sietett. — Uram — mondá ott szerényen — olvastam ön hirdetményét, s kiváncsi vagyok hallani — a föltételeket. — Hogyan Mademoiselle, én bátorkodnék? — Mindenesetre uram! ha tudom a jutalmat — — Húsz frank minden előadásnál, és — És? — Legalább hat előadásra kell köteleznie magát. — Jól van, megegyezem. — Tehát elvárom önt Mademoiselle ! Négy nap múlva egész Páris a Hippodromban gyönyörködött egy fölrepülő szép léggömbön. A léggömb hajójában , egy párduc alakon fiatal szép leányka feküdt, — karjára támasztva bájos fejét, mint Venus. Négy amorette, s bájos fiatal leányok környezék. E Venus, — Clemence volt. Ő bátorkodott e vakmerő légi útra, hogy az öt előadáson szerzett száz frankot Theodorjának a szigorlat költségeire átadhassa. Theodor maga mit sem tudott e merényről, csak midőn hatodik nap a leánykát a félelem és felindulástól lázbetegen hozák a Carmes utcai hatodik emeletre. E betegségben csak a legpontosabb orvosi segély menthető meg a haláltól. Ily feláldozó , nemes szivek vannak a párisi grisettek között , kikre anyi botrányos, rosz dolgokat fognak némely modern irók. A Az egyeduralkodó Pompadourok, Diánák kora lehanyatlott, s keletkeztek helyettük , énekesnők , operatáncosnők. Ezek közül is már csak egy-egy kiváló csillag ragyog. De Páris el nem élhet oly hölgyek nélkül, kiket a rómaiak udvarias példája után istennekül ne imádjon. így keletkeztek a courtisanok, beme ragyogó selyemgubóba öltözött hernyók így keletkeztek a Demi monde márványhölgyei, kiknek szivei amily hamar felhevülnek, és oly hamar hűlnek ki.