Hölgyfutár, 1857. január-július (8. évfolyam, 1-145. szám)

1857-01-22 / 17. szám

Budapest, 8-dik évi folyamat. II Csúf érték, Január 22-kén. 1857. • 1­0 Megjelenik ünnep- és vasárna­pot kivévén, mindennap dei­stán , divatképek­ s egyéb­­­ü m­e­ll­é­k­­­e­t­e­k­k­el és raj­­z­o­k­k­a­l. Szerkesztőségi szállás: Ujvilág utca, 1-s. sz., 2-dik eme­let , hová minden a lapot illető küldemények, kéziratok, előfize­tés, és hirdetések utasitandók. Szerkesztőségi ügyekben értekezhetni minden nap délelőtt 9-től 1­ óráig. Közlöny az irodalom, társasélet, művészet II és divat köréből. . . . Felelős szerkesztő s kiadó : TÓTH KALMÁR. Előfizetési­ díj : Postán: egész évre.........................16 frt. félévre ...... 0 évnegyedre...........................5 „ Budapesten: házhozküldetéssel egész évre...............................13 frt. félévre ...... 7 „ évnegyedre . . . . 4 » Egy hónapra . . 1 frt. 30 kr. Hirdetések soronkint 3 ezüst kr­ért fogadtat­nak el, és gyorsan közöltétnek. EGY BOLOND, A­KI SZERET, mii­tT vs6I TS9 whiti odeooi Vajda Jánostól. (Folytatás.) Az „elegancia“ szó magában elég volt, hogy Manó kitörjön, ki e vádat mindig ellene irányozott oldalvágásnak is vette, mivel azt már ő maga sem merte volna mondani, hogy benne az elegancia messziről érzik. Mindamellett pedig az elegancia érzéke meg volt Manóban teljes mértékkel,­ de ezt ama dae, miről fentebb szólottunk, elfojtotta benne, és mert okosan azt hitte , hogy az eleganciát ki­fejteni bizonyos pénzforma eszköz nélkül lehetetlen, minek ő nem szokott elegendő menyiségével bírni — inkább elv ellensége volt a külső eleganciának, s azt csupán a lélekben emelte érvényre. A vitá­nak eredménye jön, hogy Manó felkelt és készülődött azt a híres elegáns szépséget meglátni. Készülődése közben ötször lépve át a szoba közepén heverő nyakravalót, s végre is egy másikat az almás­k­om tetején közelebb találván, azt kötötte föl. Midőn készen volt, s végig nézett magán, jobban szerette volna ugyan , ha frakkja gal­­léra jobban oda feszül nyakához , de megnyugodott abban, hogy ez nem az ő, hanem az otromba szabó hibája , mert nem csinálta azt jobban; nyakravalójának egyik szárnya is úgy lekonyult, mint a szárnyazott fecskéé, hanem ezért a mosónét szidta össze, mért nem vasalta ki jobban; szerencséje a mosónénak, hogy jelen nem volt. Szentgyörgyi bátorkodott azt a megjegyzést tenni, hogy keztúti nél­kül jobb lesz, ha el sem indul, de ő azzal válaszolt, hogy neki szé­gyen volna az, a­mi előny másnak , csak te szopogasd hosszú körmei­det szorgalmasan, úgymonda neki, és azt hívén, hogy Szentgyörgyit letorkolta, eltávozott. Felhősiékkel ismeretkedése házon kívül történt , s bár többször meghivatott, de még eddig látogatást náluk nem tett. Ez egy tisztes, solid család tulajdonképen csak férj és nő volt, gyermekek, öreg apa, öreg anya, testvér, vagy egyéb házassági accidentia nélkül, s e há­zaspár élete oly rideg volt a főváros zajának közepette, hogy körük­ben a leguidorabb kedély is önkénytelen nyomást érzett. Még cseléd sem volt bennlakó, mert arra tulajdonképen szükség nem is volt, egy ősanya teljesítette reggel délben este a szolgálatot, azután el­távozott, a házaspár a nap leáldoztával ágyba feküdt, a nap keltével onnan kikelt, a férj hivatalába távozott, a nő pedig „Bíbor“ nevű kis ebével együtt maradt, bébe hóba zongorázott, apró szobai dolgait végezte, és egyik nap telt a másik után. De a ridegség, mit Hadonai érze, még abban is nyilvánult, hogy e pár ember fogalomköre saját létkörükön túl nem terjedt, mi rájuk nézve egyébiránt épen nem volt szerencsétlenség. A lakosztály ablakai egy szűk udvar tűzfalára nyíltak, azért még a szobák is sötétek voltak. Hadonai közönynyel s némi kicsinyléssel nyitott be hozzájuk, de első pillantása ama hölgyre esett, ki pár nap óta e rideg hely lakója jön, ama gyönyörűséges szép kisasszonyra, kiről barátja tett említést, s kinek megtekintése volt az egyedüli cél, miért e küszöböt átlépte. Első meglepetését az okozta, hogy e hölgy, nem is hidegen, ha­nem oly bántó gőggel fogadta, hogy helyéről föl sem kelt; csupán fejével intett, s a háziasszonyra vetett tekintettel azt látszék monda­ni a legelsőben is őt köszöntő Hadonainak, hogy ha valami keresete van itt, hát végezze a háziasszonnyal, mert látogatását ő legfölebb ignorálni kegyeskedik. Hadonai, ki azt várta, hogy legnagyobb meg­tiszteltetésnek veszik jelenlétét, nem volt elkészülve e fogadtatásra. A háziasszony azután bemutatván őket egymásnak kölcsönösen, há­romszögben helyet foglaltak. Második meglepetése volt Manónak, hogy a gyönyörűséges szép kisasszony nem tudott magyarul, hanem egyébiránt beszélt németül, szlávul és olaszul — franciául pedig, mint mondák, épen most akar tanulni. — Nagysád bizonyosan olaszországi születés —­ kezdé Manó a beszédet — én, kijártam Olaszországban, ezt a nélkül is kitaláltam volna, hogy maga bevallja, mert valóban egész lénye, arcvonalmai, sz ne, az olasz szépségekre emlékeztetnek. A szép kisasszony, kit a háziasszony Adriéna név alatt mint férje nővérét mutatott be, németül azt válaszolta, hogy nem érti a mit magyarul mondanak neki. — Fájdalom, viszonzó Hadonai, nem beszélem anyira a német nyelvet,, hogy kivált nők, és főleg ily kitűnő szépséggel szemben sér­tést ne követnék el, ha őket hibámmal untatni, s magam iránt vi­szont teljes visszatetszést akarnék előidézni. — A háziasszony magyarul azt felelte, hogy a kisasszony nem olaszországi születés. — Talán németországi ? — kérdé Hadonai. — Nem, volt a válasz — ő magyar honi születés, árvamegyei. Adriéna ezt megértette, mert sógornőjére haragosan tekintett, s egyenesen kimondta, hogy ő nem magyar, hanem orosz vagy len­gyel, az­az hogy tulajdonképen szláv, de semmiesetre sem magyar, s oly boszús képet mutatott, hogy Manó észrevette, miszerint e tár­gyat jobb lesz nem feszegetni. A nélkül azonban, hogy Adrienn szár­mazására tovább vonatkozót mondott volna, megjegyzé, hogy mi ki­tűnő ajánló levél az mind a korhadt Európában, mind pedig az ifjú Amerikában, ha valaki azt mondhatja magáról, hogy magyarnak született. Ebből Hadonai szándéka ellenére, politikai szinti gyors vita kerekedett, mi­közben mindnyájan hol németül, hol magyarul be­széltek, s melynek tartalma az volt, hogy Adrienn tartózkodás nél­kül, magát orosznak vallotta, kijelenté, hogy a magyart gyűlöli, a népet megveti, s politikai hitvallásának jelképéül az absolut orosz hatalmat ismeri. Hadonai megjegyezvén, hogy ha ő volna oka, miszerint a be­szélgetés a nem ide való politikára ment át, e kellemetlen fordulat előidézéséért engedelmet kér. — Adrienn nyilvánítá, hogy ő szeret a politikáról is beszélni, sőt még tudományos dolgokról is, mert ő inkább azt veszi sértésnek, ha férfiak egyátalán lehetlennek hiszik mai világban nőkkel ily komolyabb tárgyú beszélgetésbe eredni — sőt kijelenté, hogy ezúttal is a vitát folytatni kívánja. Manó mindamellett is úgy intézte beszédjét, hogy a politikából kifogytak, s e még apróbb tárgyakat emlegettek, Adriénának hábo­­rútlanabb nézésébe merült, azután Hadonai kezdé magát ajánlani, s Adriénn azzal bocsátá el, hogy politikai és tudományos beszélgetésre mindenkor szívesen látja, mert ő a tudományosan mivett embereket.

Next