Hölgyfutár, 1858. január-június (9. évfolyam, 1-146. szám)
1858-02-26 / 46. szám
40 Péntfek, február 26-án. 1858-Budapest 9-dik évafolyam. HÖLGYFUTÁR© Megjelenik ünnep- és vasárnapot kivéve , mindennap délután , évenként 30 — 40 önálló mű’mellékettel, mai lapok, albumok, arc-, színpadi-, divat-, és genreképekkel, s egyéb rajzokkal. Szerkesztőségi szállás: Ujvilág utca, 1-s. sz., 2-dik emelet , hová minden a lapot illető küldemények, kéziratok , és előfizetések utasítandók. Napilap az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből-Felelős szerkesztő, és kiadó : TÓTH KÁLMÁN. Előfizetési díj: Postán: egész évre..........................le; frt félévre .................................y évnegyedre............................5 „ Budapesten, házhozküldetéssel egész évre....................................13 fr félévre ........................... 7 évnegyedre............................4 „ Egy hónapra . . 1 frt. 30 kr. AZ ÍTÉLŐMESTER leánya. Történeti regény. Pálffy Alberttel. I. Rákócy György fejedelem Szamos-ujvárott mulatott udvarával. Estére fordulván az idő, a közel vidékről tisztelegni jött urak, a Bánffyak , Kornisok, s nehányan a Béldiek közül, a kastélyban marasztalának, holott is ősi szokás szerint ezüst kupákban állott a bor az asztalokon, s a vendégek hangos vigalomszó mellett, kockajátékkal valának elfoglalva. A fejedelem, ki személyes tulajdonait illetőleg leginkább veszedelmes pénz-szomjáról volt az országban ismeretes, ma, mindjárt a harmadik, negyedik kocka fordultára ingerlékeny kezdő lenni. Ugyanis Bornemissza Pál, ki máskülönben kikiáltott szerencsétlen játékos volt, ez estén nagy hamarsággal már másodszor kiürite a fejedelem zsebeit. Ő nagysága , mintha égő parázson állt volna. —’Valami halálmadárnak kell hátam mögött állani, ki rámhozza e szerencsétlenséget — monda türelmetlenül, s vállai fölött vissza nézett. És valóban gyanakvó szemei épen is csak oly alakot pillanthatának meg legelőször, kire a fentebbi elnevezés tökéletesen rá illett. A férfiú , kiről szó van , alacson termetű, kopasz, fogatlan öregember volt, ki karjait összefűzve nem anyira a játék folyamát látszatéri figyelemmel kisérni, mint inkább édes elmerengésében, szemeit az asztalon szerte csörgő aranyhalmaz csábító fényén legeltető. Testét sötétbarna, de igen kopott rövid mente fedé, melynek vékony s foszladozó arany sújtása bizonyosan már a második rendbeli posztot is kiszolgálta. Viselete módjával, s egész valójával fölötte elütött a jelenlevő diszes, urias, és igen előkelő vendégek külsejétől. Arcvonásai a szemlélőben kellemetlen, sértő, s visszataszító érzést gerjesztenek ; azok közé tartozott ő is, kiket minden békeszerető lélek messze elkerülni kiván. Azonban távol tőle, mintha e fonák, és esetlen alak, még e kiválasztottak körében is megvettetést, vagy épen gúnyt, és nevetséget okozott volna, sőt inkább még a fejedelem legelbizakodottabb kegyencei is, egyenkint félre lépőnek ezen ember elől, kit, ha máskor is valaki váratlan helyen, és időben véletlenül megpillantott, szivében akaratlanul valamely eddig nem sejtett veszedelemnek közeledtét kényszerült előérzeni. Az öreg köszönte a fejedelmet, s aztán látszólag ismét visszaesik előbbi elfogulatlanságába. Kezeit illedelmetlenül oldalzsebeibe feledé. Fanyar arcot mutatott, s csak orrának hosszú vékony hegye jára le kedélyesen csókolózni kefe módjára lenyirt bajuszának tüskéire. Valami újság van, Kassai uram? — Kérdézem minden aggodalom nélkül a fejedelem ? — Hirt hoztak embereink innen onnan, nagyságos uram. — Sürgetés ? — Nem késünk el vele, nagyságos uram. — Titok ? — Ez óta Kolozsvárott úton útfélen beszélik. Itt mindketten elhallgatának. Ő nagyságának nem tetszék e dolog. Bizonyára nem mindennapi hir lehetett az, melynek meghozatala végett Kassai uram roskadt csontjaival lóraveté magát, s négy mértföldet,ügetett egy hosszában. Miután azonban az öreg nem fejezé ki magát bővebben, a fejedelemnek is elég okai lehettek egyelőre tovább nem kérdezősködni. Annál inkább furcsán eshetett az uraknak, mi szükség van itt titkolózni oly hírek fölött, mikről ez óta Kolozsvárott úton útfélen beszélnek ? Ítélőmester Kassai István uram, ha olyan ügyes udvaronc lett volna, mint ahogy kis ujján csavarhatta az ország törvényeit, a világért sem követi el e szembetűnő hibát, hogy ily számos társaság előtt kezdjen olyasmibe, mit aztán folytatni, és befejezni tanácsosnak nem tartott. Azonban az itélőmester a milyen helyén volt a tanácsban, s az országgyűlés törvényszékén, épen oly faragatlan maradt a palotában. Erdély e nevezetes törvénytudója közrendű szülőktől származott. Hogy Kassainak hivták, arra méltó joga volt. Nem mintha ősei valaha a felföld híres fővárosát örökben bírták volna, hanem mivel ott született, nevelkedett, s onnan származott Erdélybe. Atyja valami erszénycsináló mesteremberféle lehetett. Azonban, ha itélőmester uram boldogult édes atyja ötven évig is űzte mesterségét, mégis teljes életében nem gyárthatott anyi üres erszényt, mit jelenleg fia, készpénzzel, aranynyal, s vert tallérokkal színig tele nem tölthetett volna. Kassai István uram ez időben Erdély legpénzesebb embere volt. E mellett fösvény volt, hogy a ki hallott róla némely történeteket fukarságairól, hajszálait felemelkedni érzé borzalmában. Honnan szerzette kincseit ? Nem kereskedett, hogy terhelt hajói kincsesei rakodtan érkezhettek volna vissza messze Indiákról. Hadvezér sem volt, hogy pusztító dandárival gazdag tartományokat felprédáltatott volna. Uzsorás sem lehete, miután soha senkinek, még a fejedelemnek sem akart kölcsönözni, ha ez néha úgy szintette, mintha megszorult volna költő pénz dolgában. Hol van tehát a világon ily gazdag pénzforrás, mely napjainkban talán bedugulva, ismeretlenül, s eltemetve hever a feledés homályában ? Ám a titok rövid magyarázata. Ő nagysága Rákócy György uram, mint tudva van, olyan uralkodó volt, hogy a mire kezeit kegyelmesen rátehette, az ugyan ki nem siklott ujjai közül. Nincs az a fényes úri család Erdélyben, melynek tagjai között e példátlan gazdálkodási rendszernek egyes áldozatai ne találtatnának. Az üldözés, s jószágkobzás egész küclönágát téve a kormányzásnak , melylyel Rákócy György e kies hazát boldogitá. Ha valahol hire ment, hogy rakott kincstárak léteznek az urak kastélyiban, mindjárt megkezdődének a cselszövények a tulajdonosok ellenében. Tanuk támadtak, kik a birtokosok ajkairól külön alkalmak folytán a fejedelem ellen intézett nyilatkozatokat ellesék, összeálliták, s értelmét elcsavarák. Mikből aztán könnyíiszerüleg összeesküvési perek kovácsoltatván, a dolog rendesen jószágvesztéssel, s az illetők száműzetésével végződék. Ilyen esetek voltak, a mégis színből netalán menthető Zólyomi