Hölgyfutár, 1858. január-június (9. évfolyam, 1-146. szám)

1858-06-30 / 146. szám

Budapest 9-dik évi folyam. 146 Szerda, Június 30-án. 1858. m­m HÖLGYFUTÁR Felelős szerkesztő, és kiadó : TÓTH KÁLMÁN. Előfizetési dij: Postán: egész évre......................1 ti­szt félévre .................................Va . évnegyedre............................5 B Budapesten, házhozküldetéssel egész évre.....................................13 frt félévre..................................7 „ évnegyedre............................4 „ Egy hónapra . . 1 frt. 30 kr Megjelenik ünnep- és vasárnapot kivéve , mindennap délu­tán , évenként 30—40 önálló m­ű m­e­l­l­é­k­l­e­t­t­e­l, m­ű­l­a­­pok, albumok, arc-, szín­padi-, divat-, és genreké­­p­e­k­k­e­l, 8 egyéb rajzokkal. Szerkesztőségi szállás : Újvilág utca, 1­80 sz., 2-dik eme­let , hová minden a lapot illető küldemények, kéziratok , és elő­fizetések utasítandók. Napilap az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. ELŐFIZETÉSI FÖLHÍVÁS A „hölgyfutár“ szépirodalmi NAPI­LAP 1858-ki julius—decemberi, és julius—októberi folyamára. A „Hölgyfutár“ huszadik félévi folyamára nyitunk előfizetést. A t. közönség , mely előfizetésével már tizenkilencszer szava­zott arra, hogy ez a lap életre való, reméljük , most huszadik ízben sem fog ellenkezőt mondani. Ezt annál inkább bátrak vagyunk remélni, mert szerkesztésünk alatt a közönség részvéte a „Hölgyfutár“ iránt kétszeresen, sőt háromszorosan is emel­kedett, s mert a közönségnek, mely irodalmunkban, nyelvének , s igy nemzeti­ségének egyik legbiztosabb palládiumát látja nem lehet részvéttel nem fogadni egyetlen szépirodalmi napi­lapját, mely irodalmi, s művészi érdekeivel folytonos összeköttetésben tartja. Múltúnkról keveset szólunk, hogy annál inkább szólhassunk jövőnkről, s röviden csak a legközelebbi félévre hivatkozunk , mely hat hó alatt mintegy 40 kisebb nagyobb beszé­lyneműt, s ezek közt két regényt, mintegy 80 költe­ményt, több mint 100 tárcacikket, u. m. külföldi eredeti leveleket, életrajzokat, művészi, és irodalmi szemléket, továbbá mintegy 130 vidéki levelet, mindennap fővárosi, és külföldi híreket, vegyeseket, sat, közöttünk. Műmellékletet pedig adunk számszerint tizenhatot, melyek minőség tekintetében is méltók voltak egy mivelt közönség finom ízléséhez. 2)^^" Jövőre nézve következő mondandóink vannak. 1) Lapunk ezután is mindennap meg fog jelenni, a legnagyobb féliven, az eddiginél diszebb kiadásban. 2) Közlünk költemé­nyeket, novella és regényeket ismertebb íróinktól. Tett­leges munkatársaink közül — kiktől a folyó félév alatt is adtunk közleményeket, csak néhányat említünk meg: Abonyi L. Berec, Ba­lázs S. Begré, Gy­őri Vilmos, Jókai Mór, Lauka, Lévay, Lisznyai, Mad­arassy Klotild, Nyilas, Pállffy Albert, Remellai, Szatmári K. Szemere Miklós, Székely József, Sárossy Gyula, Vadnai Károly (egyszersmind főmunkatársunk) Vértesi Arnold, sat. Mindjárt a félév elején Walter Scott egy jeles regénye mellett korán elhunyt humoristánk Beöthy László „Sakk a királynőnek“ hátrahagyott regényéből közlünk egy önálló epizódot. 3) Mindennap adunk egy önálló tár­cacikket; e rovatunkat eredeti külföldi levelek London, Páris, és Berlinből — úti naplók,történeti vázlatok,aesthetikai vitatkozások, (ne­hogy polémiát értsen az olvasó) életrajzok, (különösen a fővárosunkban megforduló notabilitások életrajzai) irodalmi, és mű­tárlati szemlék, sat képezik. 4) Fővárosi h­i­r­h­a­r­a­n­gunk ezután is gyorsan,mindennap fog kongani. 5) A vidéki társadalmi, és művészi életet önálló eredeti levelekben ismertetjük. 6) K­ül­f­ö­l­d­i, szintén napi rovatunkban,helyet foglalnak a világ minden művészi, és társadalmi apró eseményei. 7) Vegyes rovatunkban a múlt idők bonmot-jait, nevezetes férfiak ka­landjait, sat, adjuk. 8) Papírszeletünkben eredeti adomák, élcek, epi­grammák , s hasonlókkal kedveskedünk. 9) Nemzeti színházi rovatunk naponként figyelemmel kiséri e fontos intézetünk mozgalmait, — az előadásokat, sat. 99" Adni fogunk a július—decemberi félévben legalább tizenkét ön­álló műmellékletet; a számot itt azért mérsékeljük, hogy a kiállítás aztán valóban fényes lehessen. Mümellékleteinket főleg divat-, a­r­c-, s­z­i­n p­a­d­i-, és életképek képezendik ; adunk azonban mérsékelve hímzet , és ruhamin­tákat is, valamint nagyobb talányokat. Műmellékleteink közt a jövő félévben reményünk van Bi c ker s t e t Te lek i gró­fn­ő, a köztiszteletű angol hölgy díszkiadású arcképét adhatni, ki hazánk nyelvét sajátjává tévén, irodalmunkat Byron Child Haroldjának anyanyelvébeli fordításával, s gyönyörű spanyolhoni leveleivel ajándékozta meg. —Mindjárt pedig a megrendelés után minden előfize­tőnk egy nagy műlapot veend ilyeim alatt: „SZERET—NEM SZERET“ mely egy , a mező jósvirágaival játszó gyönyörű nőalakot tüntet elő, s a legfino­mabb metszetben minden teremnek valódi ékességéül fog szolgálni. E műlapot szokás szerint fára göngyölve küldjük szét. ígéreteink körüli lelkiismeretes eljárásunkat ismeri a közönség, s igy az elősorolt előnyök mellett legyen szabad az­ olvasók s különösen eddigi t. gyűjtőink, és előfizetőink támogatására szá­mítanunk. A részvét, a pártolás csak erősíteni fogja igyekezetünket, s a bármely oldalról mutatkozó közöny, vagy részvétlenség , mondhatjuk, nem magunkért fog bennünket lehangolni. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK : Félévre, az az : júliustól december végéig mindennapi küldéssel vidékre 9 pft., helyben 7 pft.; évnegyedre az az : julius- september végéig mindennapi küldéssel vidékre 5 pft, helyben 4 pft. _ Gyűjtőknek minden hat előfizető után egy tiszteletpéldány­nyal szolgálunk, melyet bárkire cimeztetni joga lesz. m 1 Az előfizetéseket — magunk tájékoztatása végett — mielőbb be­küldetni kérjük. Pest, junius 2-kán, 1858. a „Hölgyfutár“ szerkesztősége. Elvirához. (Lamartine után, franciából.) Ha veled egyedül, édesen merengek , Két kezed kezemben, oldaladnál ülve, Keblem hő vágyaktól boldogan hevülve Gondtalan szállanak fölöttem a percek. Ha erdők mélyébe rejtezem el veled, Hol a lágy szellőben sóhajodat hallom, És felelni reá : hő szerelmem vallom S megesküszöm, hogy e szív csak téged szeret. Ha forró homlokod — mily boldog vagyok én ! — Ott pihen lehajtva, remegve, térdemen , És hosszan rajtad csügg sóvár tekintetem , Mint a szomjazó méh a rózsa levelen ! Miért van, hogy még­is egy titkos sejtelem Ijesztő kép gyanánt vonul át lelkemen, S reszketni, félni látsz, mint gyönge gyermeket És forró könyeim patakja megered ! Ilyenkor két kezed hizelgve átkarol, És bam­okáról oly részvevőn kérdezel; Szép szemeidben is egy pár könycsepp felel, Arcodról lepereg, s enyémmel öszvefoly. TMi titkos szenvedés férge rág sziveden ? — Törüld le könyeid, és űzd el a sóhajt, Oh mondd ki bánatod, és én megenyhitem, S a balzsamot reá énszivem nyújtja majd.“ Szólsz, Oh ne mondd, ne mondd! Hagyd merengni lelkem; Ha magadhoz ölelsz két karoddal engem, Ha ittas szemeim iszszák tekinteted : Halandó , boldogabb mint én, már nem lehet! De lelkem, kebleden bár­mily üdvöt talál, Kél bennem titkos sejtelem , Üldöz mindig s igy szól nekem : Az évek szárnyain az öröm tovaszáll, És bár mint éltetett, elhal a szerelem ! Ilyenkor reszketek , jövőmben nincs remény S fátylán át szellemem remegve néz , S igy szólok : ah ! ez álom elenyész , S a boldogság csak múló tünde fény... Szász Domokos. VÁLJON MIT NEVETHETETT A GRÓFNÉ. (Novellette.) Bús Vitéztől. (Vége.) A gonosz Pipkey ezt látva, alig bírta magát természetfölötti nagy erőszakkal megtartóztatni, hogy azt a szellemdús megjegyzést ne tegye rá, miszerint átalános tapasztalás szerint, könnyebben en­gedik meg a nők a házibarátoknak, mint férjeiknek, hogy a kártyá­jukba tekintsenek. Ez megint olyan vicc lett volna tőle, mint az előbbi. A­ki méltán megharagudhatott volna érte, ismét nem lett volna jelen.

Next