Hölgyfutár, 1859. július-december (10. évfolyam, 78-156. szám)
1859-10-25 / 127. szám
Budapest 10-dik évi folyam. 127. Kedd, október 25-én, 1859. • fa HÖLGYFUTÁR Megjelenik hetenkint hat legkükbissel. (Ívenként két nagy 111 Ő Z i (i I V Il ) irodalom, társasélet, művészet, műlap, és számos mümeléklettel. Szerkesztőségi szállás : szerb utca, 5. sz. 1. em. az egyetem mögött. Minden kézirat, előfizetési , és hirdetési dij ide utasítandó, és divat köréből. Felelős szerkesztő és kiadó: TÓTH KÁT.VÁN. Előfizetési dij •, Vidékre, és helyben egyiránt Egész évre .... 17 új írt Félévre.....................9 B Évnegyedre .... 5 Hirdetések: Gyorsan közöltélnek : egy hasábozott sorért 5 új krajcár fizetendő. ELŐFIZETÉSI FÖLHÍVÁS A „HÖLGYFUTÁR“ október—decemberi folyamára. Ismét új évnegyed, ismét itt vagyunk a t. közönség előtt. A „Hölgyfutár“ jövő októberre negyvenedik évnegyedét kezdi meg, s ezután is a legnagyobb szépirodalmi lap marad, adván hetenkint hat tömött félévet, minden másodnapi szétküldéssel. Közlünk a jövő évnegyedben legalább két regényt, 10—15 novellát, s számos költeményt, kitelhetőleg oly íróktól, kiket munkásságukból a közönség már szeretni, becsülni tanult. Tárcánkban, megtartván eddigi rovatainkat, a műcikkeket, budapesti hirharangot, vidéket, külföldöt, vegyest, nemzeti színházat sat, igyekezünk minél tartalmasabbak, minél változatosabbak lenni. Műmellékletek tekintetében sem maradunk hátra, s e tekintetben csak a legközelebbi évnegyedre figyelmeztetjük az olvasókat , midőn egy nagy műlapot, egy drámát, két női munka és divattárt, s egy arcképet adtunk. Ily mn mellékleteink jövőre se fognak hiányozni, s különösen a már is megkedvelt női munka és divattárt havonként rendesen folytatni fogjuk. Előfizetési díj október, november, és december helyben úgy, mint vidékre 5 új forint. A gyűjtők minden hat előfizető után egy tiszteletpéldányban részesülnek. A előfizetések ily cím alatt küldendők: a „HÖLGYFUTÁR" szerkesztőségének az egyetem mögött, szerb utca 5. sz. Pesten.“ Pest, sept. 8. 1859. A „Hölgyfutár szerkesztősége.“ Rozgony asszonya. (Románc.) Rozgony várának büszke asszonya Kétségbesésig méla, szomorú. . . Örömnapjára jött sötét ború , Pedig van kincse, van dús birtoka ! Van kincse sok, és van dús birtoka, Mindenhol bőség és gazdag szüret ; És szive még sem ösmer örömet, Ajkán nem leng az üdvnek mosolya. Az üdv mosolya nem leng ajakán , Szivében fészkel — gyász és siralom ; Néz, néz, ha nyílik , már sirhalom ? És hervad, hervad élte tavaszán. A szép nő hervad, élte tavaszán, Mint a virág, ha nincsen harmata, Már gyöngyvirág jön rózsaajaka , S maholnap sirvirággá lesz talán! S ha sirvirág lesz, rózsás sir ölén, Vándor dalnok te leszessz gyilkosa! De fájdalmát nem érted meg soha, És senki, senki a föld kerekén ! Ormodi Bertalan: EGY BUKOTT ZENÉSZ ÉLETE. (Tollrajzok a magyar zenész-életből.) Bartalus Istvántól. (Folytatás.) — Nem, ezt nem hihetem - kiáltá Dongódi a méregtől reszketve — vagy önnek, vagy a grófnénak ment el az esze. De te paszulykaró ! te mernéd a szemed egy grófnéig vetni. . . . Értsd meg jól! egy grófnéig ? — No mi azt illeti, miért nem az én őseim közt is voltak nagyurak a Hussiták idejében... Hogy nagyurak legyünk, nem kell egyéb, csak pénz. Ezen szóváltás után Dongódi a méregről nem tudott szólani, én pedig az egészet kitörő jókedvvel hallgattam , s így közeledtünk a grófnő nappali szobája felé. — Dongódi... te jó madár!... te Dongódi... ugyan szép társaságot hoztál a nyakamra — igy kezdő a grófné engem és Janót méregetve, — ön pedig X. .. derék barátokat jártat házamhoz.— Nagyságos asszony! — Semmi asszony!.. én beszélek most... ön hallgasson ! — Ha tudtam volna, hogy házamnál még ilyen botrány történik, kidobtam volna azt a zongorát . . . mert örökké mondtam, hogy az nem egyéb, mint egy bünfészek ... de hiába mondtam ... a gróf ! is csak olyan férfi, mint a többi... hanem kidobom most... el vele a padlásra! mit nekem e század bohósága! megtudtam vénülni, pedig nem zongorázok . . . így más is lehet derék, jó gazdasszony, anélkül, hogy a romlott világot majmolja. Azonban igy kell nekem, most egyszer figyeltem férfitanácsra, ide hozattam emez urat, de meglakoltam ... im az ön drága barátja fölzavarta házamat... ezen derék úr , itt ni... még nevét se tudom ... ne mondja ! nem akarom tudni... ! annál előbb feledhetem !.. ezen derék ember! meggyalázta jó hiremet... tegnap este alattomos úton ide lopózkodott... Rózát el akarta rabolni... mit mondok ? nem ! mert a rosz leány is egyetértett... el akart szökni... csitt, ha mondom ! senki se szóljon! most én beszélek! Ki tudja, mióta értenek már egyet alattomban... E gyalázatnak X... ! lehetett előmozdítója ! — Csitt! egy szót se !.. tudok mindent... Az este, a nagy zaj után, mikor a derék embert elfogták ... a rosz leány előmbe térdel. .. pfuj botrány !.. kegyelmet kér... megvallja . . . hogy . . . átallom kimondani a szót . . . hogy még amolyan szerelmes . . . kér, hogy bocsássák meg... hah! megöl a boszuság!.. jól van, legyen!.. azt akarom !.. parancsolom !.. kényszeritem ! .. hogy s e gyalázat után amaz úr azonnal nősüljön, s ha nősült... vigye isten hírével . . vigye alá vagy fül . . . csak házam küszöbét többé át ne lépje . . . nem tartozik többé családom körébe . . . boldogságos ég! miként vigyáztam minden léptire ! hogy őriztem !.. az ajtó éjjel-nappal zárva állott . . . mégis emez úr! mint a kígyó!.. mint az Éva kígyója. . . . X. . .! egy szót se... Most én beszélek !.. készüljenek !.. Róza kisasszony !.. tessék ... ide jöni! A grófné e szónoklatot oly gyorsan pergette, hogy lélekzethez is alig jutott, s csak a rendkívüli harag akasztotta el, de ekkor nem volt tanácsos beleszólani. E szerint vártam a dolog önkénytes kibonyolodását, s épen mikor Rózát ismételve kiáltotta, az ellenkező oldalon megnyílt egy titkos ajtó, ijedve láttam közelegni a sok baj és nyomor indokát, azon kép eredeti példányát, mely a spanyol falhoz