Hölgyfutár, 1859. július-december (10. évfolyam, 78-156. szám)
1859-09-27 / 115. szám
Budapest 10-dik évi folyam. 115. Kedd, September 27-én, 1859. • Megjelenik hetenkint hat legnagyobb féliven , másodnapi szétküldéssel ; évenként két nagy hírlap, és számos műmelléklettel. Szerkesztőségi szállás: szerb utca, 5. sz. 1. em. az egyetem mögött. Minden kézirat, előfizetési , és hirdetési dij ide utasítandó. Közlöny az irodalom, társasélet, művészet, és divat köréből. Felelős szerkesztő és kiadó : TÓTH KÁLMÁN. Előfizetési dij s Vidékre, és helyben egy iránt Egész évre .... 17 új írt Félévre.........................9 „ Évnegyedre .... 5 „ Hirdetések: Gyorsan közöltélnek : egy barábozott sorért 5 új krajcár fizetendő. ELŐFIZETÉSI FÖLHÍVÁS A „HÖLGYFUTÁR“ október—decemberi folyamára. Ismét új évnegyed, ismét itt vagyunk a t. közönség előtt. A „Hölgyfutár“ jövő októberre negyvenedik évnegyedét kezdi meg, s ezután is a legnagyobb szépirodalmi lap marad, adván hetenkint hat tömött félévet, minden másodnapi szétküldéssel. Közlünk a jövő évnegyedben legalább két regényt, 10—15 novellát, s számos költeményt, kitelhetőleg oly íróktól, kiket munkásságukból a közönség már szeretni, becsülni tanult. Tárcánkban, megtartván eddigi rovatainkat, a műcikkeket, budapesti hirharangot, vidéket, külföldöt, vegyest, nemzeti színházat sat, igyekezünk minél tartalmasabbak, minél változatosabbak lenni. Műmellékletek tekintetében sem maradunk hátra, s e tekintetben csak a legközelebbi évnegyedre figyelmeztetjük az olvasókat, midőn (beszámítva még e hó folytán adandó mellékleteinket) egy nagy műlapot, egy drámát, két női munka és divattárt, s egy arcképet adtunk. Ily műmellékleteink jövőre se fognak hiányozni, s különösen a már is megkedvelt női munka és divattárt havonként rendesen folytatni fogjuk. Előfizetési díj október, november, és december helyben úgy, mint vidékre 5 új forint. A gyűjtők minden hat előfizető után egy tiszteletpéldányban részesülnek. A előfizetések ily cím alatt küldendők: a „HÖLGYFUTÁR“ szerkesztőségének az egyetem mögött, szerb utca 5. sz. Pesten.“ Pest, sept. 8. 1859. A „Hölgyfutár szerkesztősége.“ Midőn ő távozott. Megszólalt a gőzös harangja, Indulásra adván jelet. Búcsuzásunk csak ebből állott: ,Isten veled! — „Isten veled!“ A hullámok vadul zuhogtak, Szivemben dúlt a fájdalom, Irigyelem a hajó sorsát, Mely elragadta angyalom. Mint gyors madár, repült a gőzös. Aztán eltűnt szemem elől, Hogy merre jár, csak sejthetem még Hatalmas füstfelhőiről. Egy perc és a végső jel is eltűnt, Szememben egy könycsepp fakadt, Aztán nem láttam többé semmit, Szivem verése elakadt. Ott álltam még soká, s fülemben Folyvást csengett a búcsuhang, Szomorú volt, mint ha távolban Megcsendül a lélekharang. Igen, igen ! lélekharang volt, Zokogván vig kedvem fölött, Mely a gyorsan úszó hajóval Tán örökre elköltözött. Vida József. HIGYJ, REMÉLJ, SZERESS. Történeti beszély. Ábrás Károlytól. (Vége.) Mily ellentét van a kültermészet és e hajlék közt! Ott fény, itt árny, ott élet, itt halál, ott vidámság, itt lelket emésztő kuntik tengere. Az idősb hölgy a fiatalhoz megy, csöndes óvakodó léptekkel, s halk beszélgetést kezd vele, nehogy zavarja a szendergő nyugalmát! — Bátorság gyermekem, még mindent jóra fordíthat a jó isten ! A leányka csak könyekkel tud felelni a gyöngéd vigasztaló szavakra. — Elmegyünk innen. Itt hagyjuk e szerencsétlen földet. Nem leszünk még akkor sem oly nagyon szegények. Atyád is fölgyógyul. Miklóst sem eresztjük el többé, csak egyszer érkezzék ismét közénk. — És ha felfedöztetnénk ? Atyámat halálra keresi a fejedelem ! — Ez az mi némileg engem is rémit gyermekem , habár más részről sok okunk van minden jót remélni. Az öreg Dankó, ki házát nekünk kölcsönzé, jó emberünk. Atyád, tatárfogságból váltá meg, s úgy ajándékozá meg e telekkel. Ő azt beszóló a falubelieknek, hogy férjem neki rokona, s most Bátori mellett küzdött csatában kapta veszedelmes sebeit; az egész falu szeret bennünket, a jó székely asszonyok anyit járnak tudakolódni férjem hogyléte felől; azok a derék ifjak pedig ha arra kerülne a dolog, még fegyvert is fognának mellettünk. — De váljon hol maradhat , oly sokáig. Azt mondá, hogy három vagy négy nap alatt hozzánk érkezik. — Nem tudhatjuk kedvesem, mily akadályok gördülhettek útra ebbe ?... higgjünk és reméljünk! Isten még jóra is fordíthatja szomorú sorsunkat. Ez alatt az utcára nyíló kerítés ajtaja föltárult , s rajta egyszerű székely kömösbe öltözött ifjú alak tért be. A leányka halvány arcát élénk pir futa el, amint megpillantá a jövevényt. — Ki az ? tudakolá az idősb hölgy. — Miklós! volt a leányka egyszerű válasza. Kevés perc múlva csakugyan belépett az ifjú. Egészen székelyesen volt öltözve, széles karimás kalapban, fényes kordovány csizmába húzott magyar nadrággal, oly jól illett mindnyájának az az egyszerű izlésteljes ruha, még jobban kiemelte szépségeiket, termetük tökélyeit. Az ifjú lassú, de érzelemteljes hangon üdvözlé a hölgyeket, mely után a beteg felől kérdezősködik. Miután mint látszik kielégítő választ nyert, ő is sietett megnyugtatni a reá remény és kétely közt várakozott sziveket... — Nem jártam hasztalan ! suttogá. — Hogy hogy ? kérdék a hölgyek öröm és meglepetés hangján! — Mondtam úgy-é, hogy nálamnál senki nem ismeri jobban Bátorít? Mondtam úgy-é, hogy ő nem csak uralkodó, hanem egyszersmind nemes nagylelkű ember is, ki el tudja feledni a sérelmeket. Én mindent elmondtam neki. — Vakmerő! — A szükség kényszerite ezt tennem, mindenfelé nyomozó le-