Hölgyfutár, 1861. január-június (12. évfolyam, 1-78. szám)
1861-03-16 / 33. szám
litikai irányeszméknek hódolni, s a közhangulatnak áldozni, mely évről évre, sőt máról holnapra változhatik ? Az ő hivatása egy nemzeti színháznak, hogy este azoktól viszhangozzék, amit nappal a poros utcákon, zajos gyűléstermekben és a lapok fővárosi és vidéki phrasisaiban hallottunk ? S van valami jogossága azon bírálatnak, mely elkárhoztatja mindazt, amiben nem találja meg épen a mai napra szóló célzásokat?-------Midőn történeti műről van szó, hogyan kívánhatjátok, hogy a régi századok férfiai és eseményei épen a mai kor sokat változható irányeszméinek kaptájára fittessenek ? — — Ha ez igy menne, a mit nem hiszünk, oda jutnánk, hogy a történetíró oly ferdén adná elő a nemzet múltját, mint a török császárok krónikásai, sat.------Ide mennek végletei azon iránynak, melyet a t. szerzőnő közönségünkről fölteszen. Mindez szomorú volna, ha így volna. A költészet és történetírás egyiránt tönkre jutna. Mindkettő az életnek és nemzetnek tanítója és vezetője, nem pedig hízelgő udvaronca és rabszolgája, mely mulattathat néhány percig, melyet még szerethetünk is talán hűségéért, de sohasem becsülhetünk.“—■ Arany szavak, melyek mind az Írókra mind a közönségre nézve igen tanulságosak. A vidék elismerésre méltó hálával emlékezik meg a képviselői kijelöléseknél azon derék íróinkról, kik a politikai irodalom terén éveken át kitűnő tehetséggel és jellemszilárdsággal működtek, így Csengeryt Biharból az élesdi kerület, K. Kemény Zsigmondot Kővár vidékéről a nagy-somkúti választók kérték föl. Urházy Györgyöt a „M. Sajtó“ ismert vezetőjét Közép-Szolnokban a zsibói kerület tűzte ki követjelöltül. Hallottuk, hogy Pálffy Albertről is megemlékeztek valahol, ki nemzeti ügyeinknek nem csak a P. Újdonságok terén, hanem más nyelvű lapokban is igen kitűnőleg használ.Közelebb egy disznó érkezett Bécsből, hogy a budai várkápolnát koronázási kápolnává alakítsa és ékesítse föl. E célra magyar iparost is lehetett volna találni. írják, hogy Bernáth Gáspár „Ki a vivát!“ című népszínművét a nemzeti színpadon is elő fogják adni. Ezen már régóta tanakodnak. A szójátékok a politikában is szerepelnek. Így a velenceiek most e jelszóval üdvözlik egymást: „non piove!“ (nem esik !) Azt értik alatta „Non Pio, V. E.“ azaz: Nem Pius, hanem Victor Emanuel! ! Kassán a színházat a magyar színtársulatnak ingyen adták ki, s ezután ez —valószínűleg — mindig így lessz. A megbénult honvédek javára ugyanott három kis vígjátékot adtak elő műkedvelők, név szerint: Csáky Tivadar, Gyula és Albin grófok, gróf Forgács Eleonóra, Keczer Ilka, Semsey Lajos, Semsey Irma grófnő, Keczer Miklós és Vady J. A darabok „Az első követelés“, „Elveszem német“ és „Tiszaháti libácska“ voltak.A császárfürdő elé a Dunapartra sétányt terveznek. Legalább néhány sorsa igen kívánatos volna. I Joachim számos tisztelői a kitűnő művészt egy harmadik hangverseny tartására kérik. A „Sürgöny“ egy balesetről értesít. Biksics Mihály igen ügyes képfaragó, midőn a szentendrei templom számára egy megrendelt művet szállított, a kocsis vigyázatlansága miatt az omnibuszban feldőlt, s egyik karját összezuza. Most a nyolc gyermekkel biró családapa, ki övért csak kézi munkája által tartható, a nyomor küszöbén áll. De az emberbarátok bizonyosan segitni fognak rajta. A magyar utcában 33 sz. a. lakik. A budai lipótmezőn most tavaszszal, mellbetegek számára savógyógy-intézetet nyitnak. f Felsőbb rendeletnél fogva a Pesten lakó angol alattvalók számát, korát, nevét születéshelyét és foglalkozását még e hóban össze fogják írni. f A helytartó tanács Pest megyéhez leírt, hogy a honvéd egyenruha ittotti viselését gátolja. Nyári Pál különösnek találta azon megbízást, hogy a megye a lakosok ruhatára fölött őrködjék. s Szalay László tiszteletére múlt szerdán este az „Európában“ lakomát adtak. Deákot, Szalayt, Gorovét és Kacskovicsot is meghívták Egy „fait accomplit“ azonban nem akartak elismerni, és Szilágyit mellőzték. Sok nevezetes egyén volt jelen. Többi közt Dun-op angol követségi titkár is, kit — nemzetével együtt — melegen éltettek. Hugó Károly „Báró és bankárija Lipcsében nagyon tetszett. Nálunk is tetszenék, ha adnák, kivált bajól adnák. Tisztelt igazgatóság! valamivel több figyelmet fordíthatna létező jobb drámáinkra. Szép olvasni, amint Szalay László választóinak elmondá, hogy mint lett történetíró. „Azon évek elsejében — mondá — midőn már nem csak elleneink, de még barátaink is nemzeti életünk végszakát látták elérkezettnek; midőn voltak, kik már törték a követ, mely sírunkra volt fektetendő ; szükségét éreztem a végenyészet előtt még egyszer átélni gondolatban népünk ezer éves történetét, így lettem Magyarország történetírójává. És a történet írása közben mindinkább meggyökerezett bennem a hit, hogy valamint e szent földön a germánok és szlávok meghiúsult kísérletei után, államot alkotni a magyar fajt bízta meg a gondviselés , úgy ezentúl is magyar fog maradni ezen állam, bármenyi rész tornyosuljon ellene, ha hívek maradunk magunkhoz , hogy fejlődni fog dicsően és mindig dicsőebben, ha jövendője a democratia igényeit mindinkább érvényesíti.“ sat. „ Köztünk mulató írótársunk Hefy Ignác „Mindenféle és semmi“ című beszélyfüzetéből második javított és bővített kiadás fog megjelenni. Ezt Müller Emil könyvnyomdatulajdonos adja ki, kinek kiadói nevével régóta nem találkozunk. Egy példány ára egy ft, s „A puszták gyermekei“ című novellával bővített munka az előfizetésre nyomban megküldetik. Osterlammnál egy hasznos kis könyv jelent meg. Címe: „A magyar királyság földrajza“, az alkotmányos fölosztás szerint, iskolai s magán használatra irta Batizfalvi István tanár sat. Ára negyven kr. Kalocsáról szomorú gyászjelentést vettünk. Pataki Potoczky Elek neje szül. Bováry Mária Magdolna asszony, egy körében átalában igen szeretett, kedélyes derék asszony, jó honleány és buzgó irodalombarát, közelebb, életének 31-dik évében meghalt. Mindenki, a ki csak ismerő és szerette, fájó részvéttel gondol a derék magyar nő kora elvesztésére. Áldás poraira. Tegnap márc. 15 dike, sok visszaemlékezés napja volt. Egész csendben múlt el, s az egyetemi ifjúság már előre meghazudtoló azon rosszakaratúlag terjesztett híreket, mintha az ifjúság tüntetésekhez készülne. s Szilágyi Virgilt nagy fáklyás zenével akarták megtisztelni választói. Szilágyi azonban kijelenté, hogy jobb szeretné, ha az e célra szánt összeget jótékony célokra adnák. Elhatározták tehát, hogy az összegyűlt 300 ftot egyenlő arányban a Kisfaludy társaságnak , a honvédsegélyző egyletnek és írói segélypénztárnak küldendik be. Vachot Sándorné „Anyák hetilapja“ című hetilapot akar szerkeszteni. A Jókai Vukovárról a következő sürgönyt kapta: „azon nemesszabadelvűség méltánylatául, melyet ön követte jelöltetése alkalmával a nemzetiségi jogokat illetőleg nyilvánított, szívélyes zsiónk ! Több vukovári szerb nevében Stoicsevics.“ Szomorúan értesülünk egy jó barátunk halálesetéről. Balku Gyula Borsodból , ki az 52-dik honvédzászlóalj századosa volt, kibujdosván, Galacon febr. 21-én meghalt. Számos bajtársa környező koporsóját, melyre a távolból buzgó áldást mondunk. " Dr. Szabó Alajos úr előttünk úgy nyilatkozott, hogy a Werfer-nyomdát nem ő záratta be. Azt halljuk, hogy a Szilágyi subventio kérésének az az alapja, hogy a támogatást (nagy hibásan) subventiónak fordítók, most, utólagosan. Ha ez áll, akkor csakugyan sok lárma volt semmiért. Különben a nagyon kegyetlen ellenségek mindig használnak. Ezt még e sajnálandó esetből is megtanultuk.A nyitramegyei privigyei kör. követjelöltje Simonyi Ernő, Londonban lakó menekült. 262 Joachim 2 dik hangversenye. Márc. 14 én a múzeum terme ismét a szorongásig megtelt. A közönség újra bámult, és lelkesült azon bevégzett művészi hegedüjátékon, mély fölfogáson és nemes szellemen, melylyel Joachim a Beethoven és Mendelsohn remek hangversenyműveit, közkívánatra a „magyar modorú hangversenymű“ szép románcát, s Bach egyik művét (präludium, menuette, gavotte,) játszó. Aztán közkívánatra a „Rákóczi - indulót“ is előadó, mesteri kettős fogásokkal, s végül Tartini „Ördög trilláját,“melylyel leginkább hat a közönségre. El kell ismerni, hogy e művész Beethovennek legméltóbb képviselője az előadó zenészeiben, s vele e tekintetben csak egy nő —Schumann Róbert özvegye versenyezhet. Közbe Huber Ida k. a. szép, teljes hangon a „Szevillai borbélyából egy áriát énekelt, s a zenede növendékei egy sikerült vallásos szerzeményt adtak elő gróf Batthyányi Széchenyi Franciskától.Címe : „Angyali üdvözlet.“ A számok közt érdekes intermezzo is történt. A kitűnő művész e hangverseny nagy jövedelmét zenedénkjavára ajánlván, a növendékek nemzeti szín szalagos koszorúval, és szónoklattal lepték meg. A fiatal szónokló kifejező bámulatát Joachim nagy zenészi érdemei fölött, sajnálatát rövid utmulatása miatt, s végre abbeli reményét, hogy egykor, midőn babérkoszorúsan visszatér, e szülő hon lakosa leendő sat. Joachim meghatottan köszönte meg e szép és megérdemlett kitüntetést. Úgy halljuk, a művész tisztelőinek sikerült kivinni, hogy még egy harmadik, búcsú hangversenyt rendezzen. Veszprémvidéki levelek. Márc. 6. Mihelyt a megyei állandó bizottmány ülésében megpendült a honvédsegélyzés eszméje , a veszprémi polgári társas egyletnek nemesen érző s hazafiúi szellemtől áthatott tagjai azonnal megtevék azon indítványt, mely az eszmét gyümölcsöző megtestesüléséhez közelebb vitte. Oltárt indítványoztak, melyre a résztvevő szív, a hazafi lélek letehesse áldozatát . . . s ez oltárt „az 184- dik évi csatákban megcsonkult honvédek fölsegélésére rendezett hangverseny“ megtartásával emelték föl. A hangverseny f. hó 24-kén este a „Korona“ vendéglő teremében tartatott meg, következő sorozattal: Első szakasz: 1. „Rákóczi induló“, Berlioz átirata sze-