Hölgyfutár, 1862. július-szeptember (13. évfolyam, 78-117. szám)
1862-07-15 / 84. szám
Budapest 13-dik évfolyam. 84. Kedd, julius 15 én 1862. HÖLGYFUTÁR. Megjelenik hetenkint hat megküldéssel évenként két nagy Közlöny az irodalom, társasélet, művészet műlap, és számos műmelléklettel. Szerkesztő szállása: Reáliskola-utca 6. sz. 1 em. hová minden szerkesztőségi kézirat bérmentve utasítandó Az előfizetési és hirdetési dijak grnek Gusztáv úr kiadó hivatalába és divat köréből. Felelős szerkesztő : BULYOVSZKY GYULA. Szerkesztőtárs: BALÁZS FRIGYES. Szerkesztőségi ország ut, 15-dik szám. (Ferenciek terén 7. )2. földszin küldendők. Előfizetési dij: Vidékre, és helyben egyiránt. Egész évre .... 17 ujfrt Félévre...............................9 „ Évnegyedre .... 5 . Hirdetések Gyorsan közöltétnek : egy halál hozott sorért 5 ujkr. fizetendő. Előfizetési felhívás „HÖLGYFUTÁR“ szépirodalmi, társaséleti, művészeti s divatlap julius—decemberi folyamára. Egész évre csak 17 forint. Félévre 9 „ Évnegyedre 5 „ E félévben következő mümellékleteket adunk : 1) Nagy műlapot, mely , Rákócit Rodostóban“ ábrázolja. E fényesen kiállított nagyszerű mtilap néhány nap múlva küldetik szét. 2) Minden hónapban egy divatképet, Alter és Kuzmik hírneves kereskedők rajzai után. 3) Zenemellékletet, a közkedvességű zeneköltő Simonffy Kálmántól. 4) Egy színházi jelmez és egy arcképet. S a félév végével még egy kisebbszerű műlapot. Az előfizetési díjak Emich Gusztáv kiadó hivatalába küldendők. (Barátok tere 7. sz. a. földszint.) Kelt Pesten, julius 1-én 1862. A „Hölgyfutár“ szerkesztősége. ITT VAGY ITT VAGY____ Julvus 6-án. Itt vagy, itt vagy, rontasz bontasz, Szaggatsz, tépsz, dúlsz szüntelen, Egyik percben behegeszted — Meg föltéped kebelem. Szerelem a neved tudom Te hatalmas jövevény ! Lábad alatt édes jajjal Könyörögve fekszem én. Rettenetes oroszlány vagy Iszonyatos haragod — S mikor halálomat várnám, Bárányka lesz alakod. Küzdök veled éjjel nappal Édes a harc végtelen, Pedig, pedig — jól tudom, hogy Nem enyém a győzelem! Tolnai Laajos, BOJT ÉS CSALÁDJA. Irta: Lauka Gusztáv. (Folytatás.) A gróf sokkal ügyesebb volt, hogysem észre ne vette volna, miként a háziasszony nem a legnagyobb rokonszenvvel viseltetik iránta. Midőn felkelt s felöltözött, legelső teendője volt Bojtlné asszonyt keresni fel. A jó gazdasszony a konyhapitvarban egy szalmás székben ült, és hüvelyes borsót hámozott. — Nagyság még most is bizonyosan neheztel reám? — kezdő a gróf alázatos hangon. — Az istenért! a gróf megpirít engemet! ? Szívesen látott vendégünkre neheztelni. . . . — A kacsák, melyeket agyondurrantottam ? — Régen elfeledtem! azután meg azt ígérte a gróf, hogy a meggyilkolt hat helyett hatvanat fog küldeni. — Igaz, én azt ígértem. Mihelyest haza érkeztem, legelső gondom lesz ígéretemet teljesíteni. De ez ügyetlenségem leszámításával is azt kell tapasztalnom, hogy nagyságod idegenkedik tőlem. — A nagyurak rendesen képzelgések! házibajaim elvonnak a szerencsétől, hogy a gróffal gyakrabban társaloghassam, s innen azon hite, mintha hidegebb volnék irányában. E rövid párbeszéd alatt Josephine jelent meg, s mind az anya, mind pedig a gróf örültek, hogy a további magyarázatoktól és mentegetődzésektől felszabadittattak. A gróf karjaira ölte jegyesét és bizalmasan társalogva, a csűrös kert felé sétáltak. — Felfedezett atyánk valamit azokból, a mikről a kerti hajnali séta alkalmával beszélgettünk ? Josephine elpirulta lesütő szemeit. — Egészen ártatlan ! gondola a gróf magában, s akaratlanul vagy akarva, az 50,000 forintról is megemlékezett. — Édes Josephin! pár nap még, azután örökre egymáséi leszünk! Josephine még mindig hallgatott. — A nyarat Balaton Füreden töltjük, a telet meg a fővárosban. Most először pillantott Josephine a grófra, és hálásan mosolygott. — Későbben utazni fogunk! — Oh ha Parist láthatom, akkor örömest meghalok — szólalt meg Josephine lelkesedéssel — az írók, az utazók, anyi szépet, anyi nagyszerűt írnak Parisról, miként hacsak fele igaz is, Paris egyike a világ legnagyobbszerű városainak. — Paris valóban nagyszerű! Engem vágyam először Schwelzba késztetett, de csakhamar meggyőződtem, hogy ott az ember nem lát egyebet óráknál és teheneknél. Maga Tell Vilmos emléke is tejszagu. ■— Bizonyosan időzött a gróf Parisban is? — A legszerencsésb időben. Csodálhattam és láthattam Rachelt, hallhattam La Grange-t, és gyönyörködhetem Charlotte Grissben. Három művész-intás, kik miatt királyok, hercegek, grófok és művészek versenyeztek. Mindanyian nyertek valamit... a költőknek meg kellett egy egy nyájas mosolylyal elégedniük. — Mi már ha Parisba megyünk se láthatjuk és hallhatjuk e jeleseket ! ? — A művészek szaporodnak, mint a spárga meg a champion. Míg pénz és lelkesedés lesz a világon, lesznek művészek is. Rachel meghalt — született Ristori, egyik toroka hallgat, megnyílik tíz másik, a táncosnékban pedig még kisebb városokban is válogathatunk. Minden táncos hernyóból egy táncos pillangó válik, rövid ideig élnek, de aranyosan. — Nemde Parisba megyünk legelőször!? — Múlkatlanul Párisim, s ha meguntuk a nagyvilágot, a zajt, Nizzába vándorlunk nyugodni. Nizzában mindig találkozik egypár beteg énekes és beteg muzsikus, ki szintén nyugodni költözött oda, és csendesen viseli magát mint a halottak. — Szegény mamámnak és papámnak fogalma nincs az ilyen örömökről.