Hölgyfutár, 1863. január-június (14. évfolyam, 1-77. szám)
1863-05-23 / 61. szám
61. Budapest, 14-dik évi folyam. Szombat, május 23-án 1863. HÖLGYFUTÁRI Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Felelős szerkesztő : BALÁZS FRIGYES. Főmunkatársa : LAURA GUSZTÁV, DR RÓZSAÁGI ANTAL. Szerkesztőség: Zaláfa utca 11-ik szám. (Ferenciek terén 7. sz. földszin küldendők. Előfizetési-díj : Vidékre, és helyben egyiránt Egész évre . . . .17 ujírt félévre......................... 9 „ Évnegyedre .... 5 „ Hirdetések : Gyorsan közöltélnek: egy halározott sorért 5 ujkr. fizetend Megjelenik hetenkint hat legnagyobb féléven, másodnapi szétküldéssel : évenként két .nagy műlap és •számosmű m.él•» .1éklettel. ' •* . Szerkesztő szállása : Zöldfa utca 11-ik sz. 1. emel.,hova minden szerkesztőségi kézirat bérmentve utasítandó Az előfizetési és hirdetési dijak mich Gusztáv úr kiadó-hivatalába. DAL ÜDVÖZLET.*) Dalláncolat csengő szellemlánc, Mi szépen összeköt veled, — S — gyöngéd bizalom selyem szálai Szövődjenek szivünk felett.... . . Az általad árult könyvekben A mennyi ábránd s eszme van, Szép fogalom a boldogságról A költészet sugáriban: Mind az váljék teljes valóvá Élet viszonyaid között, S minden napot öröm karácsonyul Töltsön miveit család köröd. Hol minden órán át gyönyör, kéj Születik,— s a kis örömek, Kis gyermekid együtt növendő — Játszópajtási legyenek! Jásznyai Artmán. Tiz év előtt és után. — Eredeti elbeszélés. — Irta: Friebeisz Fcrcncz. (Folyt.) Az ellenzék azon gyanút táplálta ellene, hogy a kormánypárttal kacérkodik, pedig az egészben csak annyi volt, hogy gyakrabban megfordult a pártfőnök házánál, kit csinos két leánynyal áldott meg az Isten, — a kormánypárt alsóbb emberei pedig könnyelműséggel, pazarlással vádolák s azzal, hogy a szív hajlamai kérdésében nem sokat törődik a barátság, lovagiasság szabályaival, letöri a rózsát, melynek szine tetszését megnyeri s a következmények belátásában nem igen szokott lelkiismeretes lenni. Romvay a felőle keringő pletykák cáfolgatásába bocsátkozni nem tartó tanácsosnak vagy célszerűnek. Mikép is tegye ezt ? meghurcoljon annyi tisztes nevet, anélkül, hogy méltó eredményt vívjon ki ? lovagiam elégtételt vegyen ? mikép tegye ezt a mendemondák nő terjesztői ellen ? mentse magát után útfélen, hisz az annyi volna, mint olajat önteni a tűzre, mint fontosságot tulajdonitani a rágalmaknak. Megvető hallgatással fordul el tehát a kósza hirektől s legfölebb is hangosan kacagott, de ezen kacaj nem szivből jött, s háttérben azon gondolatot látszott rejteni: bár csak összemorzsolhatnám e pletykázó haszontalan csordát. Kisebb nagyobb kellemetlenségek, szándékos vagy esetleges boszantások csordultig törték Romvay poharát, annyira, hogy végre megeléglés minden biztatás, sőt még atyjának kérése s parancsa dacára is elhagyá a megyei hivatalt, de azért publicistikai tanulmányaiban óriási erővel haladt, s az ellenzék egyik legkedveltebb és tekintélyesebb szónoka volt, míg végre a véletlenül, de gyorsan keletetkezett dúló förgeteg, a megyék tanácskozó termeinek asztalairól talá örökre lesodra a zöld posztót s Romvay is megjelent a téren hová akkor annyian siettek. A mit századok gondossága, óvatossága alkotott, azt egy pillanat romba döntő, a förgeteg felviharzott, országos siralmat s pusztító véres nyomokat hagyva maga után. Romvay is haza vergődött ősi fészkébe, ahol a szerető atya s anya karjai fogadák — testben épen sértelenül, de lélekben mély fájdalommal. III. Itt áll a nagy reményekre jogosított ifjú, leszorittatva végzete által a pályáról, a melyre nevelve volt, tele vágygyal, tetterővel, de alkalom nélkül, szép ismereteit érvényesíthetni. Körülbelül egy évet töltött az ősi fészekben, éjjelét s nappalát tanulmányokra fordítva, mig végre a határozatot, a viszonyokhoz mért pályát törni magának s jövőjét biztosítani, megérlelé, ki is vitte , és alig egy év múlva már Budapesten látjuk őt, mint a kereskedelmi testületnek egyik nem ugyan gazdag, de ügyes, szorgalmas és becsületes tagját. Publicistából kereskedő ! ? Igaz, egymástól eltérő két pálya, de az a szerencsés ember, ki a körülményekhez alkalmazva tud magának tért nyitni tettereje kifejtésére, a haza, és az által saját jólétének előmozdítására. Romvay jelleme határozott, szilárd, férfias volt, kedélye vidor, viseletében az udvariasság legjelentéktelenebb szabályára is figyelő, bánásmódja oly kedves, bájos, hogy mindenkit elragadt. Magatartásán fia nem a büszkeség, de mindenesetre sok más emberfölötti fensőbbsége érzetének öntudata ömlött el, nagyon megválasztá a kikkel társalgóit, sőt a kiket találkozás alkalmával még csak üdvözlőit is, és az Hiedelmet, melylyel mások iránt viseltetett, maga irányában is követelte. Véleménye alakításában és nyilvánításában kizárólag saját felfogását követte, a mint vélekedett, úgy beszélt, úgy cselekedett, ezzel természetesen sok idegen érdeket sértett s azért őszinteségét hibául rótták fel. Külseje csak kevésbé emberismerő előtt is, első pillanatra sejteté a lélek szép tulajdonait. Képzeljenek olvasóim magas, nyúlánk termetet, melyet leginkább megyei gyűlések alkalmával viselt s testhez szorult magyarkája tüntetett elé, bársony simaságu koromfekete dús hajzatot, mely gondos göndör fürtökben körtté fejét, sokat jelentő homlokot, nagyobb izgultság alkalmával feszült ereivel, aránylagos félkörben elterülő gazdag szemöldököt, alattuk csaknem beszélő kék szempárral, fasorrot, halvány arcot, melyen csak szenvedélyesebb pillanatokban fut keresztül a pir biborszíne, mindig mosolyogni látszó kicsike szájat, pörge bajuszszal és még soha kés nem érintette szakállal övezve, szép női kicsiségü kezeket — a kesztyűsök folytonos bámulatának tárgyát — s mindezekhez szónokló, érctisztaságu csengő hangot, melylyel még társalgás közben is markirozá a lélekben lakó érzelmet, — képzeljenek tehát kedves olvasóim — mondom ily ifjút, — és Romvay Gréta testestül lelkestül előttük álland, s aligha csalódunk, még tetszeni is fog kegyeteknek. Romvay kedélye az általa választott új pálya küzdterén mintha beborult volna, szótlanabb, zárkózottabb jön, kerülte a társaságot *) T. c. Lauffer pesti könyvárus urnak, kivel mint iró, kiadói összekötetésben, s a legnemesebb indokból, mint emelkedett szellemű egyénnel, gyöngéd barátságban állok, emlék könyvébe1862-iki karácsony-ünnepi üdvözletül.