Hölgyfutár, 1864. január-június (15. évfolyam, 1-76. szám)

1864-03-26 / 37. szám

Szerkesztői szállás: ti (hova a kéziratok bérment­­ít­ve küldendők) zöldfa-utca l1. sz. Kiadó­hivatal: (hova az előfizetési és hir­detési díjak küldendők) • • HÖLGYFUTÁR. Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Megjelenik minden kedden, csütörtökön és szombaton egy nagy negyedrét ivén. Évenként két nagy műlap- és számos mfimelléklettel. •j Előfizetési dij: 1­íj (vidékre vagy helyben egy­ P­­J aránt) /j Egész évre . 16 frt ti Félévre .... 8 frt ^­­] Évnegyedre . . 4 frt 5 ti 5 ti Hirdetések ? (j gyorsan és jutányosan a XV. évi folyam. I. félév. 37. szám. Szombat, március 26. 1864. Kertész József könyv­nyomdájában, feldm­asor 18. sz. n. közöltéinek. ti j. Ouur ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS „H­Ö­LGYF U­T Á II" «•vnna szépirodalmi, társaséleti és művészeti közlönyre. Eg­y negyedév repült el ismét fejünk fölött. Sötéten, vészfenyegetőleg közeledett felénk, de mi az önérzet nyugodtságával állottunk szembe vele, s hogy győzelmesen vivtuk keresztül a megpróbáltatás harcát, mutatja az, hogy élünk, s hogy az életrevalóságot megérdemeljük. Hogy mennyire feleltünk meg e negyedév alatt is hivatásunknak, mennyire valánk következetesek kitűzött alapirányunkhoz, s mily hatással volt kezeink között a közlöny a magyar társasélet, a nemzeti irodalom és művészet fejlesztésére, annak megítélését az elfogulatlan olvasó­közönségre bízzuk. Azt azonban nyugodt érzettel mondhatjuk el,hogy a nemzetiség, a hon és ennek jó irányú ügyei ellen, legalább szándékosan sohasem vétkeztünk, sőt azok érdekeit tőlünk ki­­telhetőleg előmozdítani mindenkor szent kötelességünknek tartottuk. S ezen eljárásunknak véljük leginkább köszönhetni, lapunknak a közönség részéről eddig tanúsí­tott pártfogásért, melyet jövőre is kiérdemelni egyik főtörekvésünk leend. Ezentúl is azon leszünk, hogy minél több oly társaséleti iránycikket adhassunk, melyek kivédt a nőnemet honleányi kötelességeikkel megismertessék,— nem dagályos vagy száraz tudományos, hanem könnyű, világos és kellemes előadással. A kezeink közt lévő beszélyek, költemények közül ezentúl is leginkább olyanokat fogunk kiválogatni, melyek azon fölül, hogy költői érdekkel bírnak, nemesebb erkölcsi irányuk által a szív képzésére is hatnak. A szini bírálatokat ezentúl is független önállóság-, részrehajlatlanság- és méltányossággal keze­­lendjük, szóval: mint eddig, ezután is ki fogjuk mondani az igazat! A hirharang rovatában a fővárosi társasélet, művészet, irodalom, mű­ipar nevezetesebb mozgalmai gyorsan, híven lesznek közölve. A vidéki társasélet s a külföldi nevezetesebb események állandó rovatával is minden számban találkozni fog az olvasó. Vagy mit lapunk ápril elején fog féléves előfizetőinknek elh­irdetni. A hónapos s évnegyedes előfizetők közül csak azok kapják meg a marlapot, kik előfizetéseiket megújítják Lapunk tartalmára s külcsinosságára nem kíméltünk semmi áldozatot sem, szabadjon tehát remélenünk a t. közönség részéről is minél melegebb pártfogóidőt. Pest, mártiussba 1864. _______ ____-a___­_______ A „Hölgyfutár“ szerkesztősége. Előfizetési feltételek Egész évre.........................................................................16 ft — kr 2 hóra, Fél évre ...............................................................................8 „ — „ 1% hóra Negyed évre...........................................................................4 „ — „ 1 hóra —­ Ez évi teljes számú példányokkal még szolgálhatunk. 2 21 ft 75 kr 50?? ”) A „Hölgyfutár“ kiadóhivatala. Shakespeare-ből. Akkorra majd, — valaha ez ha lesz! — Midőn mogorván nézsz hiányaimra, S szerelmed végső számadása kész, Eszély-sugallva s illemtől megírva, — Akkorra majd, ha megvonván kegyed’, Nem üdvözölsz szemed napsugarával, S tartózkodásra keressz ürügyet, S mint idegen nézsz rám, kerülve távol; — Akkorra, —­im elsáncolom magam Előre, semmiségem érzetébe, Feladva, — önként adva fel — jogom’, És igazadnak védelmére lépve: Elhagyni engem, ah, teljes jogod, Mivel szeretni nincs elég okod! Nagy Antal viszontagságai. Eu­rleszk. Irta Kazár Emil. (Folytatás.) — Nem kételkedem tovább, — mond, visszaadva a levelet. —■ Csakugyan úgy hív­ják önt. Mondhatom, régen kívántam be­szélni önnel. Uram! mennyit fizessek ön­nek, hogy nevét megváltoztassa? —• De mi baja önnek nevemmel? — Végezzünk gyorsan. Megelégszik 5000 írttal? — Nem értem uram. — Határozott választ óhajtok. — Tréfál uram. —• Oly becses ön előtt e név? — A névre nem sokat adok, de. —­ íme, itt az 5000 ft, ha nevét megvál­toztatja. Nem bánom, akármilyen nevet vesz föl, csak változtassa meg. Ez úgyis divat most. — Megfoghatatlan. — Csak ceruzával írjon ön néhány sort számomra, hogy a Nagy Antal névről le­mond. Hivathatja magát Fehér, vagy Fe­kete Antalnak, vagy a­mint akarja. — És csakugyan nem kíván tőlem egyebet ? — Semmit. Nagy Antal kételkedve nézett az öreg úrra. Azonban nem sokáig csinált lelkiismeretet a dologból. Mindenesetre sajátságosnak tűnt fel az egész előtte, de a pénzt látta a különös ember kezében. Mikor megírta a néhány sort, az öreg úr tárcájába rette, fölvette útitáskáját és visz­­szamászott előbbi helyére. — Bocsánat uraim, •— szólt az imént fel­ingerelt két szomszédhoz, — tévedtem. Már megtaláltam emberemet. Ezzel nyugodtan foglalta el helyét, s nem sokára elaludt. Csak Pest körül ébredt föl. Pestre ugyan azért indult, hogy Nagy Antalt fölkeresse, s habár az után föltalál­ta, eltökélte magában, hogyha már így esett ki, néhány napot itt tölt el. A ma­gyar ember nagyon szereti Pestet. Az öreg Nagy Antal már három napig volt Pesten. E három nap rég érzett meg­nyugvásban telt el, mert nem háborgatta többé az a tudat, hogy van egy másik Nagy Antal is, ki e tiszteletreméltó nevet beszennyezze. A hírhedt Nagy Antal lemon­dott nevéről. A derék öreg úr nyugodt volt. A harmadik nap reggelén, mikor még ágyában heverészett, valaki erősen kopog­tatni kezdte a vendéglő szobaajtaját. A ruhakefélő, vagy csizmatisztító lesz, — gondolta Nagy Antal, és kikiáltott : Hordja el magát, nincs rá szükségem! — Elhiszem! — válaszolt kívülről egy éles hang, melyre nem emlékezett Nagy úr, hogy valahol hallotta volna. — Elhi­szem, hogy nincs rám szüksége. De én be­szélni akarok önnel. Kérem nyissa föl az ajtót. Nagy Antalt keresem. Hisz ez én volnék! — gondolja az öreg úr. Meglehetősen boszantotta, hogy az is­meretlen oly követelőleg kérte a belo­csátást. — De hát kicsoda ön ? — Majd megtudja.

Next