Hon és Külföld, 1841 (1. évfolyam, 1-105. szám)

1841-11-19 / 93. szám

Minden státusnak mi a­ józan okossággal egyező czélja ? Kétségenkivül az országnak és lakosainak jólléte. De az alkotmány ’s a’ státus polgárainak politikai jogai csak eszközei ezen czél valósításának, s ha az alkotmány tisztaságának megtartására s az ország képvi­selői jogának oltalmára törekedünk: legköze­lebbi czélunk csak is az ország közjavának e­­lőmozditására való alkalmatosság kikeresése 's megtartása lehet, ’s e törekedésünk, csak czél­­ra vezető eszköz, nem pedig maga a czél. — Okosan cselekszik-e valójában az, ki minden erejét ’s idejét az eszközök megtartására fordít­ván , soha czélhoz nem­ jut? Nem hasonló-e az egy oly tösvényhez, ki egész éltében csak kin­cseket gyűjt, a­­nélkül hogy azokat czélirányo­­san használná? Még balgatagabb az oly töre­­kedés, ha azt hiszszük, hogy mellékes utakon könnyebben, hamarább s biztosabban czélhoz juthatunk. Mert ki tagadhatja, hogy a’ mi bölcs g atyáskodó kormányunk mindég hajlandó min­dent tenni, mi meggyőződése szerint, népei javát eszközölheti ? Nem nyilván szóllanak-e a­­monarchiában fennálló bölcs intézkedések, ’s a’ maagyarországi utolsó országgyűlés alatt nem a’ legfényesebb példák bizonyitották-e ? ’S ha nem teljesedik mindjárt minden kivánatunk, fonto­lóra kell vennünk, hogy nem mind arany a­ mi fénylik, s az ember maga dolgát ritkán lát­ja tisztán. Minthogy pedig mint Magyarorszá­gon, úgy Erdélyben is, a' törvényhozás, a’ ha­za 's fejedelem köztt meg van ugyan osztva, de a' törvény megerősítése a' fejedelemnek mint státus főnökének van átadva , következőleg a’ kormány akaratjának ellenszegülni s a’ határo­zatokat törvényes erejűvé tenni nem lehet, igy a’ legszelídebb kifejezéssel is, a’ fejedelemmel daczolni oktalanság. Ha valamit elérni akarunk, maga az okosság is azt kívánja, hogy azzal, kinek hatalmában áll czélunkat elősegíteni vagy azt megtagadni, kedvezőleg, ne pedig maka­csul bánjunk ’s azt részünkre megnyerni tö­rekedjünk; ha tehát czélhoz akarunk jutni, mindeneknek előtte a kormány kedvezését kell kieszközölnünk ,s indítvánnyainkat oly módon terjeszszük eb­be, hogy az előtte tetsző is el­fogadható legyen. Éppen így kívánja az okosság, hogy sé­relmeink előterjesztésére a kormánytól kisza­bott utat kövessük, mert juthatunk-e valaha czélra , ha minden országgyűlésen ugyan azon sérelmeink előterjesztését nyitjuk­ meg, az azok­nak elhárítására kimutatott eszközöket pedig hasz­nálni nem akarjuk? Valóban nem,—.'s ki lakói érette?—Nem csak mi, hanem az egész haza. Mit lehetne tehát a' jelen országgyűléstől várni s reményiem? — Hogy az ország képvi­selői, magok 's küldőik javát hordoznák szivü­kön; ne foglalkoznának státust és közjogot ér­deklő, szőrszálhasogató, nem sürgető kérdések­kel; az előforduló nehézségeket óvással mellőz­nék; serényen előrehaladnának ’s az ország a­­nyagi jóllétét megalapitnák. — Földmivelés, műipar s kereskedés a’ közönséges jóllét alap­jai, ’s csak ezek felelevenítésével tehetünk szert közönséges jóllétre. De mikannak előleges esz­közei? A’ földmivelő s földes urak köztti vi­szony meghatározása, a­ földmivelő terheinek lehető könnyebbitése 's a’ státus több polgárai közti egyenlően feloszlása, a’ városi szorgalom elevenilése, városok ’s fogyasztók szaporítása (mert termékenyebb tartományokkal lévén kö­­rül­ véve, az ország belsejébeni fogyasztók szá­ma szaporításán kell törekednünk, ha csak saját zsírunkba meg fuladni nem akarunk); továbbá a’ közlekedési eszközök könnyítése, jó ország­utak készítése s jó karban tartása, a’ hajóká­­zás akadályainak elhárítása, a’ Intelnek elegen­dő biztosítás s gyors elégtétel általi megalapí­tása, ’s a’­­. Nem okosabb lenne-e gondunkat arra fordítni, hogy a’ vagyonosság mind egye­seknél, mind közönségesen nevekedjék, hogy kiki fillérjét a’ közjónak erőltetés nélkül áldoz­hassa , mint mindenkor csak a' szerfeletti meg­­terheltetésröl panaszolni. Magyarország, utolsó országgyűlésén , szép példával ment elő, é­s mi tartóztat minket e­ szép példa követésétől? Igaz, hogy ott is kez­detben két tárgy felett vitatkoztak, melyek minden alkotmányos országban igen nagy fon­tosságúak, azonban a státus polgárai anyagi jól­létére kevés befolyást gyakorolnak, t. i. a’kép­viselők szabad választása és szállás -­szabadság felett; de a’státusok lelkes munkássága későbbre fényesen kimutatta magát, s kevés idő alatt fon­tos tartalmú s nagy következése törvényeket hoztak, úgy mint úrbéri törvény függeléket, me­zei rendőrséget, váltójogot is t. e. A mivelő­­dés haladásának, s felvilágosodásnak minő szép jelei ezek!!

Next