Hon és Külföld, 1841 (1. évfolyam, 1-105. szám)

1841-02-26 / 16. szám

65 viszonyokkal foglalatoskodnak, ’s ázaljában ki­tűnő érdekességök nincs; mert a’ kicsi ország semmi politikai hatással nem bir. Az 1830-b. be­következett mozgások, és a’ köztársaságot ré­szekre szaggató versengések, az újságok fon­tosságát emelték, a’ legnevezetesebb státusjogi kérdések azokban heves részvétellel fogadott vitatások tárgyai lettek, s így az időszaki saj­tó munkássági köre itt szélesedett. Vannak a­ svájczi újság-levelek közti jelesek, és magok körökben becsülést érdemlők. Ilyen a’ lelkes és kedvelt író Zc­okkétól Aarauban szerkesztett, külföldön is nem ismeretlen , nyomos tartalmú és szabad szellemű Schweiz­er bote; továbbá a’ Heule­ züricher Zeitung, Gazette de Lau­sanne, és a­ Nouvelliste Vau dois. A’ sajtó egyébaránt itt is mint egyebütt a’ poli­tikai szakadások és pártok élesztője, táplálója, ’s azért mindenik résznek van tolmácsosa, egy annak nézeteit hirdető, védő hírlapban. Az A­p­­penzeller Zeitung, Republikaner, Hel­vetie, és Sentinelle, őrző, demokrátziai szellemben, a’ szövetségi alkotmány teljes meg­változtatását, uyitását sürgetik; a’ Federal Genevában , és Der Erzähler von Sanet Gallen a' középútat és mérséklettséget javall­­ják; ellenben a’ W­a­­­d s t­ä 11 e­r Bote és Bas­ler Zeitung az engedni nem akaró vastag aristokrátzia, a’ már említett Schildwache am Jura pedig Solothurnban, a’ régihez szer­felett ragaszkodó, az ultramontanus katholikus papság orgánumai. (Folytatása következik) A’ britanniai Parlament. A* szélesen kiterjedett körben parancsoló hatalmával béfolyásával világot ölelő Angliában a’ parlament idei ülései közelebbről nyiltak­ meg. Nem leszsz azért talám most szükségtelen azon nagy tekintetű, a’ nemzet mint külföld előtt egyaránt magosan álló törvényhozó test belső alkotásáról, formájáról, és hatása köréről rö­vid ismertetést adni.— Anglia alkotmányos monarchiai igazgatás formával bír, mely a’ státuspolgárok részint valódi, részint képzelt reszpublikai szabadsá­gán alapul. Annak a’ nép életében gyökerező, időtől megszentelt szokás egyik, erős gyámola: elemei, alkotórészei pedig egy fénynyel körül­vett király, kinek kezében nagy hatalom van minden jót tehetni, de roszszat semmit sem; egy gazdag, sok kiváltságokkal bíró, a’ néptől még is nem egészen elszigetelt arisztokrátzia, ’s egy szabad nép, melynek egyes tagjai velők született jogokkal,—mint nevezik b ir t­h-ri g­h­t— méltán kevélyek, mert azokban, a’ herczegtöl le a’ napszámosig minden polgár egyformán ré­szesedik, ’s nincs közöttök a’ szabadságnak kü­­lömbözö mértéke. Még a’ rabszolga is mihelyt angol földre teszi lábát, legottan szabaddá lett.—— Egyébaránt a’ státusigazgatást formáló kü­lön­­­bözö hatalmak köztt, nincs szoros határvonal elhúzva, azért méltán mondják az Angolok, hogy polgári alkotmánnyokban három dolog van minek valódi minéműségét és kiterjedését meg­mondani nem lehet: a’ korona kiváltságai, a’ parlament jogai, és a’ nép szabadságai. — ’S még is ezek köztt teljes harmóniát, egy czélra dolgozást látunk: a’ száraz Európában sokszor sajnos ellenkezésben álló, öszve nem térö két hatalom, nép és igazgatás, itt a’ szabadság va­lósítására 's ezen épülő köz jóra kezet fognak. E’ bámulandó szép jelenést, nagyobbára a’min­denek felibe emelkedett, mindennek parancsoló hatalmas közvélemény ’s ennek gyámola, a’ sza­bad sajtó, — legfőbb, legbecsesebb kincse egy szabad nemzetnek — eszközük. Ez kívánja, ez sürgeti az időtől el nem maradást, éppen azért a’ világosodott angol kormány a’ közelebbi két tizedben a’ nemzet polgári állapot­­a javítását, tökélletesitését nevezetes törvényekkel eszközöl­te. Ilyenek voltak különösen a’ kajókázást és szabad kereskedést szorító gátló ’s az idegene­ket lehetőségig kizáró rendszabások eltörlése, vagy módosítása; a’ katholikusok emancipations, és a’ nemzeti képviseletet és választási módot javító ’s új alakba öntő parlament reformálása. Kivált az utolsó heves és mérges tusakodást szült, — az ar­isztokrátzia annak makacsul ellene­­szegült, melynek abba megegyezését végre ki kellet csikarni. A’ britanniai nép és igazgatás feje a’ király; bár sok jussokkal, kiváltságokkal bír de több tekintetben korlátolva is van. A’ mit teszen, azt két illette lévő, és tetszése szerént választott, ta­­nácsossai, miniszterei közbejöttév­el teheti, kik a’ nemzetnek szoros felelettel tallóznak. — A’ királyi méltóságban—melyet­­?14-töl fogva a’

Next