Hon és Külföld, 1841 (1. évfolyam, 1-105. szám)

1841-03-26 / 24. szám

ket, mint égette vala a’ Törökec a’ falukat, meg keseredénec rajta, Es a mü keves népec vala, kiindulánac Freyervárból, és rendbe ütvén a' sereget, a Törökec ellen menénec. A’ Töröc Bassa kedig okoson czelekedett vala, és az ő seregéből égel kiboczátott vala egy néhány ezer embert környül az völgyekbe, kic ott leszben valánac. Mikoron ez okáért Hunyadi János Vajda a’ Püspeckel és az egész sereggel fel ment volna Sz. Erűre faluig. A’ kic leszben valánac Törökec, hátoc möge kerülénec. A’ Bassa pedig elöl hertelen reátoc ütte, és ugyan közbe venéc őket. Látván ezt Hunyadi, és hogy ennyi sokasághoz ok semmic volnánac, hátra kezde tartani, az ő népével. És mikor által verték Tolna magokat az hátulsó törökökén, futni kezdénec Feyervár felé, és a’ futásban, hogy a’ Püspec által akara szektetni az Ompai patakon, elesée a’ ló vele, és mindjárást a’ Törökec fejét venéc a’ Püspöknec. De a’ több nép a' Püspec szolgáival be futának Feyervárban.“ 5or A’ hely fekvése is a’ felhozott támogató erősségek mellett állításomat bizonyítja. Az ütközet Sz. Imre és Fejérvár köztt esett, a’ két helység köztt pedig más folyó nincs csak az Ompoly. A’ gáldi patak Sz. Imrén túl, ehez mintegy félórányira az időben fennálló, most pedig még romjaiban sem létező Fahid helység köztt folyt, a’ közellévő Marosba szakadván. A’ Püspök tehát a’ ki viszsza vonultában öletett meg, ez esetben az Ompolyt érhette hamarább, a’ gáldi pataktól nem csak a’ hely meszszesége, de a’ Sz. Imrét megszólva tartó török fő tábor által is elrekesztve lévén. Továbbá a szerkesztő professor Kemény Simont Hunyadi szolgájának írja. Én részemről ötét alkotmányunkkal szinte egykorú, és most is derék hazafiakkal virágzó Kemény család ivadékjának tartom, 's még pedig főrangban levőnek. Ezt úgy vallják magok a’ Kemény urak is, de más okokat is vethetünk állításom alapjául. Ki a’ hon szabadulásáért magát felajánló fenséges eszmét felfogni tudta, 's vállalatának oly hősileg meg is felelt, a’ kire Hunyadi egy tábor szárny vezérlését bízhatta, mert Engel szerént a’ jobb szárnyon 3000 embert vezetett; és kire ön magas személyét át ruházni nem átallotta, azon férjfia több lehetett köz fegyverhordó szolgánál. Szolgai állapotjában valyon az erdélyi nemesség vezérsége alá szegődött volna-e? de vagyon Hunyadi is, kit már akkor Europa figyelmével kisért, kinek polgári érzeménnyeit legkissebb mocsok sem bélyegzi, nem előbb becsülte volna-e a honért szenvedett halált, mint éltét a szolgájáéval megváltani. Minden esetre a Kemény Simon halálát részéről egy nemes vállalatnak, de egyszersmind országos köz kívánat hódolásának kell tekinteni. Ha nem hibázom 1820-b. Al-Galdon néhai B. Kemény László kastélya egyik szegletén igazittatni akarván, a’ földből egy pánczélba öltöztetett csontváz ásatott ki. Ez a’ Kemény Simonénak tartatig, ’s tehát ő már akkor a’ mondott falu birtokossá lehetett, mert ugyancsak Engel szerént azon ütközet, melyben elesett, Szeben mellett történt és nem ugyancsak Sz. Imrén, mint sokan állítják, onnan hozatott ide a’ test, mint ős birtokába, és temettetett el. ****) B.ir Szyriát illető adatok. E’ melléklap 22-dik és 23-dik számjában olvasható czikkely ,,Szyria a’ Török alatti e’ tartománynak, mely most közelebbről a’ Porta hatalma alá viszszatért, régibb sorsából állapotjából indúlva ki, annak jövendőjére nézve nem sok jót igért. Ez állítás, fájdalom korán beteljesedett, mert alig tették bé lábokat a’ Törökök az országba, a’ keresztyéneket mindjárt nyomni, sanyargatni kezdették, mint ezt a' következő hivatalos adatok mutatják, melyek egyszersmind bizonyítják, hogy az idő lelke a* ****) A' tisztelt írónak Kemény Simont illető észrevételére szerkesztő néhány jegyzést bátor tenni. Igaz, hogy Kemény Simont Hunyadi szolgájának nevezte, de nem inasnak, vagy szolgai állapotban lévőnek; a’ nemesek régi oklevelekben : s e r g i e n t es regis, minek nyoma a’ szolgabirói —judex nobilium— nevezetben ma is fenn van. Kemény Simon Hunyadi szolgálatjában volt, fő nemesi származását azért szerkesztő kétségbe teljességgel nem hozta, nem is hozza. Thuroczt ugyan Kamonya Simonnak nevezi, de Bonfiniusnál, külömben csekély hitelű írónál tisztán így van: „egemenia nobiltate editus“ A’ mi Engelt illeti, szerkesztő jól tudja, hogy ez iró a’ második ütközetet Szeben mellett irja történtnek, de megvallja, Engelt nem nagy kritikusnak hiszi és tartja, ki nem is mondja honnan vette azon adatot. Hazánk történetei legújabb jeles irója Péczely József is classicus becsű munkájában a’ követelt szebeni ütközetről nem szól. Szerkesztő ugyan annak még találta nyomát Hammer török históriájában „Geschichte des Osmanischen Reiches“ I Bd. S. 246. hol a’ sz. imrei ütközetet elbeszéld, azonban maga is Engelre utal, noha némely török historicusok mellett Chalcondylas görög irót is felhozza. Nem lenne-é szabad szerkesztőnek, a’haza iránt karddal és észszel magát kitünöleg érdemesített Kemény család egyik tisztelt tagját, kinek nevét úgy is, midőn Erdély történeteiről van szó, legelöl kell emlitni, gróf Kemény Józsefet kérni, és felszóllitni : nincs-é valami famíliája levéltárában, mi a’ szimrei ütközetet világositná? — Hogy az 1820-b. Al-Gáldon kiásott pánczélos csontváz csak magára,e’ kérdésben semmit sem bizonyít, valami jegy vagy felválitás nélkül, azt emlitni szükségtelen. E’ tárgyra pótlólag említem még, hogy Benkő József—Transsilvania Tom. I. 180— 1767-b. a’ tövissi kath. templomban annak nyugoti ajtaja felett e’ szavakat olvasta: „Anno Homini 1445 Johannes de Hunyad Regni Hungáriáe Gubernator, a’ segrestyében pedig a’ Hunyadi ház köböl faragott czimerét, a’ gyűrűt szájában tartó hollót látta. Szerk.