Hon és Külföld, 1841 (1. évfolyam, 1-105. szám)

1841-01-29 / 8. szám

ALAPÍTÁ­S SZERKESZTI SZILÁG­YI FESSEHICZ, professor. — A fELSÖ ESZTENDŐ. ---­Első Félév. Kolozsvár. Pénteken januarius 30-k. 1841. 8-dik szám* Tartalom: Erdély történetei rövid átnézése a’ Fels. Ausztriai híz idejéig. (Folytatás.) Professor Szilágyi f­erencztöl. Ultra. Históriai rajzolat. Az újságok eredete, fontossága, egy históriai tekintettel az időszaki saj­tóra. Folytatás. Professor Szilágyi Ferencztől. — A’ chinai nagy kőfal. Népnevelési adat. Erdély Történetei rövid átnézése a* Fels. Ausztriai ház idejéig­. Professor SZILÁGYI FERENCZtől, 1­1. CSEN­AN­ELY. K­ez­dlettül a’ Mohácsi ütközetig. (Folytatás) E’ véres és sok ínséget árasztó zendülés­nek azonban Erdélyre nézve egy fontos követ­kezése lett, mert a'fenyegető veszély annak há­rom nemzetét szorosabb öszveköttetésre inditá. Történt ez 1457-b. September közepén, Kápol­nán b. Szolnok vármegyében, alvajda Lépes Lóránt] elnöksége alatt, tartott erdélyi ország­gyűlésen, hol az említett három nemzetek, Ma­gyarok, Székelyek, és Szászok egymás között esküvéssel megerősített testvéri egyességre — fraterna unio — léptek , melyben a’ király iránti hűség örökös megtartását fogadták, és az or­szágot megtámadó akármely ellenséggel szembe­­szállásra, valamint annak egymástól elvál­hat a 11 a­n­ö­ö­vedelmezésére kötelezték magokat. És ez legelső példája az erdélyi három nem­zet rokon egyesülésének, mely későbbre több versben megújittatott, majd a’törvények sorába innepélyesen béiktattatott,—kis hazánk polgári alkotmánnyá, belső élete egyik nevezetes czí­­mervonása, fennállása erős talpköve, egy min­den társasági viszonyokat mélyen érdeklő, Er­dély sorsára nagy befolyást gyakorolt, szivet e­­melő jelenet; a’veszély óráiban , a’viharok közti öszvehangzó testvéri egyetértés szép példája­­bámulandó mire,—­a’ mit az idő zivatarai oly­kor megráztak, de ősz­re nem ronthattak.— Zsigmond uralkodása vége felé,­­Erdélyre nézve említést érdemlő történet, a’ Husziták vallásos vélekedéseinek itt terjedése. Püspök Lé­pes György egy 1456-b. sz. Mihály napján Thor­­dán kelt levelében nagy buzgósággal hívja­­ bé a’ pápának Bozniában, Oláhországban és az O­­rosz földön munkálodó követjét, és helytartód­jat—vicarium — Jakabot a’ sz. Ferencz szerzeté­ből ,,azon d­ögleletes felekezet kiirtására“ és sürgetve kéri, hogy megérkezése napja felöl­etét egészen Tusnádig menő hírnökök által ér­tesítse. A’ püspök azonban, ily környülállások köztt is megyéjéből eltávozva, bizonyos dolgok eligazítása végett Zsigmond császár udvarába ment, mint, egy az alatta lévő papsághoz, ez e­­xetnekség ügyében, intézett levélből látszik.

Next