Hon és Külföld, 1842 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1842-01-07 / 1-2. szám
senki sincs már, akármit mondjon is, ki őszintén merné állitni, hogy ezen nagyobb szabású munkának életbe hozása csorbát ütne a’ nemzet kincsén, vagy homályositná a’magyar hit-'s nevét. •—De én mind ezen nézetim mellett— millyeket több alkalommal nyilvánitok— jobbnak és állásomhoz illőbbnek tartám : „legkisebb pénzbeli részt sem venni a’ dologban“ ; légyen bár azon okból, hogy az e’ részbeni előítélettel tettlegesen megvívni nem tartám még napi rendenlevőnek, vagy pedig: mert tagja valék azon küldöttségnek, melly több oldalrul azon váddál illetteték, mintha a’ haza iszonyú kárára és a'vállalkozók roppant hasznára köté vala azon hidépitési szerződést, mely annyi dicső rágalomnak — dicsőnek mondom, mert ártatlanul és a' közjóért töretett —volt pletyka borított alapja. — ’S igy esett, hogy miután elhatározom magamat—akár higye a’ világ, akár nem, csak higyenies Ülhessem bonafide én magam—semmi pénzbeli részt nem venni a budapesti hid építésében, hogy bizonyos alkalommal—midőn a’vállalat még felette jó hitelben állott— egy úttal az illetőket is tudósítani, több jeles barátim előtt is nyíltan kimondám: mikép én, viszszalökvén a rám minden oldalrul hajított rágalmi sárt és epét, a’ híd felépítése körül csak fáradni, de pénzileg semmiben részesülni nem fognék.— Ámde csak kevéssel később a’ másik oldalrúl becsületemnél fogva szólitatám fel: még pénzbeli tekintetben sem hagyni el azon vállalatot, melynek én valék legelső inditója. — És ez által azon dilemmába szorittalám : vagy 1-sö ajánlatommal, mellyel akkor tevék, mikor még a’ hidnak vállalata senkinek sem kellett, ellenkezésbe jöni ; vagy jöni ellenkezésbe későbbi nyilatkozatommal, mikor az érintett vállalat viszont nemcsak már kézben, de pénzügyileg felette jó szagban is vala; a mig nem kevés habzás és nem kicsi elmebeli súrlódás után a' becsület és nagyobb kötelességnek szavára hajolva elvégre arra határzám el magamat: most midőn megint nem igen tetszik a' közönségnek a' tárgy, han kiállani a‘ velem egyesültekkel a’ részt, ’s velük becsületesen vagy bukni, vagy elérni a' kitűzött czélt. Minélfogva 160,000 pengő forinttal állok a’ vállalatban. Nehogy azonban ezen valóban felette nyomasztó állásból soha ki ne bontakozhassam, ’s azok előtt szavamszegettként álljak, kik előtt nyilvánítom, mikép semmi pénzbeli részt nem fognék venni a’ hidban,kim ezennel napvilágra hozom az egészet. Ám lássuk, e’ gyönyörű fénynek szelid sugárai óvszerként fognak-e szolgálni ez esetben, és megmentenek-e sáriul epétül, vagy hozzájárultukkal a léginkább be fogok-e piszkoltatni? ’S hogy egészen rendbe jöjünk, vegye a’ tisztelt közönség nyájas indulattal e’ következő őszinte nyilatkozatomat. A budapesti hid vállalata—mint előre vala számítva, és most életbelépése által még nagyobb tisztaságba jö— vállalkozási tekintetben sem perui aranybánya, semcsödnek substratuma, de olly vállalat, mellyben kedvetlen körülmények közt ugyan vesztem is, kedvező körülmények közt ellenben a rendes kamatl lábnál jóval többet is nyerhetni. — A’ nemzet, ha többet kívánt, mint az egész világot és saját magát mystificálni, azaz ha valóban hidat akart, nem érhetett volna jutányosabban czélt, mint a’ milly áron vásárló meg azt; mi abból is kitűnik meg nem czáfolhatólag, hogy a’ kibocsátott részvények nem kapósak; mit, igaz, tán a’ mostoha pénzbeli körülményeknek is tulajdoníthatni; de hiszen illyes időszakok sokszor tűnnek elő, és ekkér egy nagyobb vállalatnak horoscopjából sem kihagyandók, ha ti. Híresebben homokra építést vagy szerencsejáték-játszást kellőleg kerülni kívánunk, mi hazai kötelesség, kivált olly felfedezni csak most kezdő honban, mint Magyarország, hol egy elhibázott terv, egy új rom több kárt és több hátramaradást okoz, mint a’ mennyit aztán — példabeszéd szerint— százezer bölcs helyre tudna hozni vagy pótlani ismét.— Vállalkozási, mint nemkülönben hazai tekintetben tehát kellő helyen áll az ügy. A’ ránk tett súly sem túlnyomó, és a vállalat sem szűkölködik a’ sikernek és szép jutalomnak hihetőségében annyira, miszerint el lenne ijesztve a’ közönség—csak álljon egyszer a' hid— illyféle vállalatok isméti kisérletérük; mi jó, és eddig tán még nem eléggé méltatott győz-ok. Mi azonban saját személyemet illeti, családi ’s egyéb körülményeimet tekintve, valóban a’ legkellemetlenebb, és tán szabad volna mondani: a’ legigazságtalanabb, a‘ legkevésbé érdemiért pénzügyi helyzetben vagyok.—É S ugyanis: ha veszítek részvényeim után, kárpótlást nem ad senki, ellenben ha nyereségre emelked